reumás alkarban ahogy sajog egy hajdani boldog zöldgally-törés a szív zavartan ahogy feldobog mint mellkasra mért óriás ütés évekig érintetlen terület tűz a faggyal hirtelen összeérik most zsibbadós-kéjesre elvakarjam vagy jegeljem inkább egy újabb nemzedéknyit?
e szétterült szürkére kopott aszfalt azt hittem rég megdermedt bennem is s most határaid függőlegesen mozognak mint ingatag mocsárba süppedés
most sokkal több vagy – völgyek gyűrt hegyek tudatalatti fojtott rétegek a magadba szállás homlokráncai s most akarjam megkövülj így maradj? hajnal legyen? csönd legyen? hangulat? hó szálljon minden kutyaszarra? merre menjek? mit hazudjak hazám? lebegjek csak a hó színén tovább vagy induljak mélyre a szar nyomdokán?
