[2015. november]
Akvile Verveckaite: Karaliunas
I.
1. Az anya feláll, és kilép a látványból. Szó nélkül. A gyermek sír és sír. Az anya nem jön vissza, elfelejtette, honnan ment el, hová kell visszamennie. A gyermek sír, és nem akarja abbahagyni. Az anya nem akarja, hogy a sírás abbamaradjon vagy ne maradjon abba. Nincs jelentősége. A gyermek nem tud felállni és kilépni a látványból. A gyermek fel akar állni és kilépni a látványból, de csak sírni tud. Az apa belép a látványba. Szó nélkül. A gyermek sír és sír és nem fogja abbahagyni. Az apa addig kedveskedik, amíg a gyermek mégis abbahagyja. Vár.
2. Az anya a látványon kívül van, tehát nem van, hanem nincs. Innentől az anya nem fog visszalépni a látványba. Dönti el a gyermek. Az apa beszél hozzá. A gyermek sír és nem sír. Az apa beszél tovább, játszik. A gyermek szereti, ha beszélnek hozzá, és szereti a játékot is. Még az apát is. De most nem szereti, ha beszélnek hozzá, és nem akar játszani. Vár valakire, de nem tudja, ki az. Nem vár. Aki a látványon kívül van, az nincs. Innentől.
3. Az apa feláll, és kilép a látványból. Szavakkal. Hogy majd jön. A gyermek sír és sír. Szereti, ha beszélnek hozzá és játszanak vele, de most már megint nincs itt senki, a látvány üres. Az anya belép a látványba. A gyermek sír, és nem akarja, hogy az anya akarja, hogy a sírás abbamaradjon.
II.
1. A kedves áll, aztán kilép a látványból. Szó nélkül. Állok és sírok. A kedves nem jön vissza, elfelejtette, honnan ment el. Sírok és nem akarom abbahagyni. A kedves nem akarja, hogy a sírás abbamaradjon vagy ne maradjon abba. Nincs jelentősége. Nem tudok elindulni és kilépni a látványból. El akarok indulni és ki akarok lépni a látványból, de csak sírni tudok. Egy másik belép a látványba. Szó nélkül. Sírok és sírok, de abbahagyom. Várok, pedig nem akarok.
2. Az a kedves a látványon kívül van, tehát nem van, hanem nincs. Innentől ő nem fog visszalépni a látványba. Döntöm el. Az a másik kedves beszél hozzám. Sírok és nem sírok. Az a másik kedves beszél tovább, vigasztal. Szeretem, ha beszélnek hozzám. De most nem szeretem. Nem várok senkire. Aki a látványon kívül van, az nincs.
3. A kedves áll, aztán kilép a látványból. Szavakkal. Gyűlöl és takarodjak. De ő megy. Sírok és sírok. Szeretem, ha beszélnek hozzám és szeretnek, de most már megint nincs itt ő, a látvány üres.
2014. 07. 03. 13: 00: 24
