65 éves érettségi találkozóra
Nyár készülődik újra, mint mikor
sok közös év után más útra tértünk,
csak megvénültünk, reszketeg a térdünk,
jövőnkből múlt lett, ellepi a por.
Szégyenletes, véres, szomoru század
fiai és túlélői vagyunk,
berozsdázott a kezünk és agyunk,
kísértetekként járunk, ósdi vázak,
az ifjukori, kedves iskolában –
de lelkünkben, mint akkor, újra nyár van:
csak ifjúságunk, nem hitünk veszett.
Holnap ki tudja, milyen útra térünk,
de álmodunk még, hiszünk és remélünk…
Fiúk, szorítsunk még egyszer kezet!