A fiam tizedik születésnapján
vendéglőben ettünk rántott
csirkemellet krumplival
nagyon izgatottak voltunk
végig amíg zajlott a szertartás
vagyis amíg kiürült a pirosvirágmintás
porcelántányér
Finom volt? – kérdeztem
Nagyon finom – válaszolt
az ünnepelt majd baracknektárt
ivott szívószállal
Maradjon ez a kettőnk titka
mondtam félig bűntudattal
Jó – bólintott ő cinkos mosollyal
Ime a kétszemélyes tizenötperces
vegyszermentes boldogságadag
– szívkamránk falához színes
illúzió-tapéta ragad –
Együttlétet szerettem volna
valódi együtt-létezést
együtt-lebegést a sóvárgásban
Voltaképpen ki ő nekem?
Folytonossági bizonylatom
a számonkérő elmúlásban
mindenség-szelet a semmi
szegényesen terített asztalán
szüntelen kopogás a csönd
bedeszkázott (egyetlen) ablakán