Mit lehet a szüretről újat mondani? gondolja most a t. olvasó? hiszen ha az Isten megáldotta tőkéinket terméssel, azt leszedni nem nagy baj, ahhoz nem kell semmi utasítás. Ámde itt nem arról van szó, hogy miként kell az érett fürtöket leszedni; hanem hogy miként lehet a szüretelés alkalmával is a költségeket kímélni? És miként lehet már a szüretelés által a bor becsét emelni? (…)

Általánosan ismeretes azon baj, hogy a szedők felette sok szőlőt megesznek, miáltal egy meglehetős számú százalékkal apad a bor mennyisége; minthogy pedig a szedők a legjobb, a legérettebb fürtöket emésztik meg, tehát azáltal a bor felette sokat veszt becséből. Ezen bajt minden szőlész sajnosan ismeri, de orvoslása végett semmit sem tesz; pedig valamint a külföldön, úgy nálunk is lehet segíteni, hiába mondják némelyek, hogy ha az evést tiltják, vagy ha szigorúbb rendszabályokat akarnak alkalmazni: elmaradnak a szedők. Ez áll ugyan, de csak akkor, ha egyesek akarnának szigorú tilalommal élni, mert módjában áll a szedőnek menni, hol szabad evés van; de ha egész vidékek egy akarattal czélszerű szabályokat léptetnek életbe, lehetetlen kételkedni, hogy ne alkalmaznák magokat azokhoz a szedők, s ha bár kezdetben nehezen esnék is nékik, de mindenestre megszoknák.

Nincsen itten szükség valami embertelen vagy természetelleni törvényre, nem szükséges a szedőtől végképp megtagadni a szőlőevést, csak egy kis rend, bizonyos megállapított szabály s szigorú következetesség kívántatik, és mégis felette sok kártól óvjuk meg magunkat.

Legczélszerűbbnek tartjuk: a) ha a szedőknek a munka kezdetével főtt étel adatik, s ennek fejében néhány krajczárral kevesebb fizetés. Az étel savanyú leves legyen birkahússal vagy a nélkül valami főzelékkel, mint bab, lencse, borsó, melylyel a szedő jóllakhatik. A savanyú étel igen egészséges, kivált a munkás népnek szükséges is, e mellett utána nemigen óhajtja az édes szőlőt. b) Az étel fejében, de különben is meg kell tiltani munka közben a szőlőevést, és hogy e tilalom megtartassék, szigorúan fel kell vigyázni. A tilalom áthágót példa végett szép szóval el kell a munkából bocsátani, vagy annak fejében béréből egykét krajczárt levonni. c) A rendszabályokat alkukép s jó előre kell a munkásokkal tudatni, egyszersmind megmondani nékik, hogy mindamellett illő mennyiségben kapnak ennivaló szőlőt, de nem munka közben, hanem munka előtt és után; és igy d) A vinczelérrel kell a kevésbé becses fajú szőlőből kasokba előre szedetni, s abból minden szedőnek reggel és este alku szerént egypár fürtöt adni.
Azt kívánni embertől – kire elég ingerrel hat a szép érett szőlő –, hogy ne egyék vagy meg se kóstolja, talán túlságos követelés; de midőn egypár fürttel ki lehet az ő ingerét elégíteni, valóban a legnagyobb pazarság a torkosságig szabad evést engedni nekik, míg a számító külföldön sehol sincs divatban, és minden más gazdasági termény mívelésénél tilos az evés. A szépszagú sárgadinnye is elég ingerlő gyümölcs s még sem szabad azt kóstolgatni a munkásnak, ha körüle gyomlálgat. A gyenge kukoricza is jó sülve, s még sem szabad azt a töltögető napszámosnak sütögetni. Átalában ha a munka bérét megadják a napszámosnak, mindenütt megkívánják, hogy azzal érje be, s ne vegyen abból a mi körül dolgozik magának még egy oly osztalékot, mely napi bérét háromszorosan is fedezi.

(Részletek a szerző A szőlőmivelés és borkezelés újabb elvei című művéből. Pest, Emich Gusztáv könyvnyomdája, 1860.)