[2010. június]

Mint vérbe fojtva haldokló menyasszony,
olyan ez a fájdalmas alkonyat.
Még búcsúcsókja éri ajkamat.
Langyos vér páráll lombon és haraszton.

Mint bánatos, megkésett vőlegény,
a véres domb mögött jön már az est,
és bús kézzel mindent gyászosra fest.
A táj fölött egyetlen tünde fény:

rongyos felhők résén a telehold,
az ezerarcú, nyugtalan kobold
tűnik fel néha bágyadt lámpaképpen,

s cinkos lombsátorok alól titokban
váltott szerelmes csókok tüze lobban
a parkot ölelő fülledt sötétben.