[2016. május]

---

Tánc, tánc.
A földhöz vert baba
ide tekint fél szemével.
Kegyetlen műanyag-sors, ez jutott neki.
Tánc, tánc.
A rét, az út fellázad, elfelejt,
hová bújhatna a kölyök, ha a padlásra se?
Csak pissz, el nem ijeszteni az életet.
Tánc, tánc.
Ide gyökerezett egy föld alá futó szivárvány,
s elhullni, halni kellene. Kilencévesen.
Szélsusogás ébreszti a szunnyadó bőrt.
Tánc, tánc.
A labirintusban hangyahullák,
békák kővel szétkalapált teste.
A kanyon fölött naponta feltündököl a
krokodilfejű nap.

De végül a múlt cafatait egybefűzi a
jelen szakértő keze.

Tánc, tánc.
Egy mélyhűtött árnyék keze kutat a testben,
így szimatolja, így tartja frissen a vénülő szívet.
A gyermekkor sziklapartjáról integet
valaki. Tánc. Talán táncol,
még mielőtt a tengerbe lép velem.