az első fagy után már járható a földút bár még jégvirág fehérlik a vályogviskók ablakán alszik a sün, a kígyó és a medvebocs de már ébredeznek a hiába álmodók
megnyílnak kapui egy-egy magasra épült háznak vakablakot takarnak hosszúkás függönyeik
a jegenyék pucéran magasodnak varjak ülnek az ablakpárkányokon a falak mögött a halál becsapott szeretőjének testéből árulja óvatosan hogy fel ne ébressze bentragadt mondatait vélt értékeit húzná ki szájából de csupán fagyba borult álmait találja nyelve alatt hiába engedi mind szabadon rajta nem segítenek ha csak a felhők forgóajtaja meg nem nyílik
