Összemakacsolt kézzel is lehetne
imát építeni a fellegekbe,
elhabarodni önmagamtól: lecke.

Ahol arcod kezdődik el a tájban,
ott mézek, füstök, múlt és talizmán van,
búcsút nem ismer a találkozástan.

Türelmet gerjeszt lassú limonádé,
a láb a földé, nem a promenádé,
kipárnázott dombon boldog a hólé.

Sötét utakon fényt elméd, öled szít,
az ördög is Isten felé törekszik,
hogy ezt ne tudja, nincs olyan öreg szív.

A visszatérő ég földangyalt kottáz;
barátságban a szerelemmel: gyors láz;
bevallani a jót: a legszebb gyónás.