[Látó, 2010. január]
Nem tart semmi sem össze, csak a súly,
akár a homokszemek millióit,
szabad milligrammok meggyűlt kilóit
s tonnáit majd, ahogy egymásra hull
a sok-sok könnyű szemcse, lemerül,
tolong, tolul, törekszik mind a mélybe,
és nincsen semmiféle illesztéke,
mégsem mozdul, mi ott van legbelül,
csak fent a felszínen száll, mint a pille,
ha fúj a szél, de múló semmiség
csupán ez, mert újabb homokpihék
rakódnak napjainkra, éveinkre,
s bár külön minden részecskénk szabad,
szerelmünk tartós, forró sivatag.