[Látó, 2009. március]
„Kalitkám is madár”
(Czigány György)
Fekszik a fűben, nézelődik,
mennyi teremtmény, mennyi lélek,
szabadok mind, s mindüket őrzik
a még szabadabb teremtmények;
körötte példás nefelejcsek
szabálytalan körökbe gyűlve,
ha volna módja lenni szentebb,
közöttük menten elvegyülne;
fekszik a fűben, hadd beszéljen
a déli fény, a néma szónok,
puhán borzong szeráfi szélben,
s ahogy a nap, reszket és boldog.