[Látó, 2009. július]

Álmosak a tőzikék,
csak ringanak, csak ringanak,
az ég kéksége szédít,
lángol a nap.
Ki vethet ennek most véget,
hisz napszámra áldalak.
Az idő lustán szunnyad,
mint fényben a macska,
kúszó árnyékok tördelik a földet
cserépdarabokra.