miccólnál ahhoz, ha lennél te nekem kamám,
lennél havercsávó, lennél te nekem barát.
mennénk hétvégén Szovátára fürödni, s minden,
lennél te nekem, ha a Fordomhoz alkatrészem nincsen.

ne hidd bazeg, hogy beszari gyerek vagyok én,
ismerem en Öcsikét, Ghiţát és Tevét,
s tom, hogy kevés, basztatnak érte anyámék,
de ez a sorsom, a taxizás, a zseton, s a játék,

s fasza Kanada is, de hideg van ott, s mások a zemberek,
mi a faszt csináljak ott, ha eccer ismerni străint nemerek,
s aztán tudod, olyan jó kimenni Vármezőre egy pisztrangra,
vannak puncik, meleg, muzsgyé, mustár, miccs és gratárfisza, szamba.

mer megértsük egymást, nem? – s itt megveregeti a vállam –
tudod, hol lakok, s a film után, a hármasban bál van.
vagy ha kell egy taxi, holnap délután leszek, bátran,
csak dobj egy drótot, me pilád van bazeg nálam.

még van valami lent Treidoi? vagy mejek haza?
jól van faszfej, smekker vagy? akkó találkozunk hónap,
s ezzel kitesz, mert megérkeztünk, mondja hívjam,
ha kell egy taxi, vagy valami gáz van.

Ottó elmerül a mélyben, várja a kávé a Sarki Csérben,
ott van már Treidoi, megisznak egy nesszt,
és mögöttük az éjszaka felissza a neszt,
akár gézgaluska gyomrokból a szeszt,
nyirokzsír álmainkban betegen és feszt.

hazamegyek már. a fejem acél, drótháló rajta a nyár,
café royal, café maris, café del mar.
szóljál már bele. kicseng, nincs benne vokál.

késő van, puhán figyel a negyed, és kopog a cipőm,
amint megy, mintha angyalok tollain megyek.