[2015. május - FaluLátó]

---

Azon a napon szárnyas démonok
és drónok repülték körbe a várost,
csúcsvörös rózsa hervadozott
a katolikus templom mellett,
s a trafikos bácsi rémületében
elejtette cigis dobozát, amit
azonnal elütött egy Opel Korvett.

A pultos csaj meg az alkoholista
összenézett, és egyformán ledöbbent
attól a számlántúli ténytől,
hogy a fröccsben a bor is megvakult,
és kínok között zuhant alá
a pohár közönyös talpáig.

És ahogy fáztak, borzongtak a lelkek,
a főszerver leblokkolt, azután
teljes, iszonyú áramszünet lett,
egy fecskecsőr koppant a kőhöz,
és a kislányunk sírni kezdett.

Mindenki tudta, mi közeleg,
elkerülhetetlenül, mint a bankcsőd,
sőt még annál is borzalmasabban,
tartományaink omegája,
a szörnyű, frusztrált harag napja.

És akkor az apám pincéjéből
ügyesen, gyorsan, kétely nélkül
előgurítottam a hordót:
görögök, magyarok, itt van Diogenész!
És néztek, mint egy utolsó bolondot,
de úgy tűnt, hogy megnyugodtak. Tényleg.