be jó volt élni! úgy-e bátya?
ha végül csak templomba járni
két görbe ujjal nyúlni a kőbe
s vetni a vízzel egy keresztet –
s ma már csak ezt se: de meggörnyesztett
mindőnket a zsarnoki idő!

hiszen csak jó volt szép volt mindig
tavaszba lépni nyárra várni
napot vadászó kispados őszre
poharacskára jó falatra
vagy hogy a téli szikra fagyba
egyik nagy ünnep a másikra jő

és most megint itt! ölelj át néném!
hiszen ha még történik bármi
mit várjunk rajta? mégis mi jönne:
nem sok az már csak hogy a vége
készülni Isten tenyerébe
lesni mikor léssz elkövetkező