[Látó, 2012. október]

Megsértődtem, mert azt mondták,
egy afrikai faluban születtél újjá, és boldogan élsz.
Egy lebombázott vöröskereszt-telepen vagy csótány.

De kiderült, hogy meg se haltál,
Mellettünk laksz a Práter utcában,
új életet kezdtél, a szomszédokkal jóban vagy,
visszeres lábakon cipeled haza a piacról a halat.

Pedig igazán köszönhetnél, mert annak idején
én beszéltelek le az aktív euthanáziáról.
Egy divatos nővel járkáltál akkoriban,
utolértelek egy hotel halljában, már sötétedett,
anyám irigyelte a kalapod.
Azt mondta, hagyjalak békén,
de most sem gondolom, hogy neki volt igaza.