Nem gondolt senki a sorsra, sem arra,

hogy múlhat bármi egy régről ismert,

jól begyakorolt elinduláson. A tervek,

előre készen, ott nyúltak el kiterítve

a kabinasztalon, mint egy csokor

vágott virág.

Hajnal előtt mindenki már a helyén

volt. Aztán csak vártunk. És ez a várakozás,

mégis: utólag, mégis: ki tudja, miként, ez a

várakozás lehetett a lényeg. Úgy ebédidő előtt

történt, a zarándokok mind fent voltak a fedélzeten,

a kedvező szélben

trombiták és kürtök harsogása közepette

kibontották a három vitorlát,

és végül kihajóztunk.