Dráma öt felvonásban

Fordította JÁNOSHÁZY GYÖRGY

SZEMÉLYEK

THOMAS OF WOODSTOCK, Gloucester hercege, Anglia védnöke
JOHN OF GAUNT, Lancaster hercege
EDMUND OF LANGLEY, York hercege
ARUNDEL grófja, Anglia tengernagya
SURREY grófja
Sir THOMAS CHEYNEY

II. RICHÁRD KIRÁLY
Sir HENRY GREEN, Richárd király kegyence
Sir EDWARD BAGOT, kegyenc
Sir WILLIAM BUSHY, kegyenc
[[Sir THOMAS SCROOP, kegyenc]]
Sir ROBERT TRESILIAN, ügyvéd
FÜRGE, bojtár
[[UDVARONC]]

CROSBY, rendőr
FLEMING, rendőr
RICHARD EXTON, London polgármestere
BAMBA SIMON, poroszló

A FEKETE HERCEG SZELLEME
III. EDWÁRD KIRÁLY SZELLEME

[[GAZDA
JUHTENYÉSZTŐ
MÉSZÁROS
TANÍTÓ
FÜTTYÖS POLGÁR]]

CYNTHIA, álarcos játék szereplője

KENT SERIFFJE
NORTHUMBERLAND SERIFFJE
LAPOULE, Calais kormányzója

Szolgák, cselédlányok, udvaroncok, rendőrök, katonák,
íjászok, lovagok

[ELSŐ FELVONÁS]

[1. SZÍN]
[Ház London közelében]
[[Jön Lancaster hercege, York hercege, Arundel grófja, Surrey grófja,
Sir Thomas Cheyney szolgákkal]]
MIND Fényt, fényt, fáklyákat ide, emberek!
LANCASTER A kapuhoz! Ki ne engedjetek
Senkit a házból, míg át nem kutattuk.
YORK Hívjunk kocsit, minden szentekre, menjünk,
Félek, hogy meg vagyunk mérgezve mind.
ARUNDEL Mérgezve, uram?
LANCASTER Úgy, úgy, Arundel, épp jókor megyünk;
Áldott az ég, hogy figyelmeztetett.
YORK Hála Istennek! Hát király öcsénk
Így megcsal, és mérget tesz ételünkbe?
LANCASTER Nincs senkinek itt jó ellenszere?
Én féltem ettől, és jókor bevettem.
Mit gondolsz, Cheyney, a hírét te hoztad,
Mit higgyünk, megmérgeztek-e valóban?
CHEYNEY Ne féljetek, urak.
A méreg nem került asztalra még.
Egy gyilkos lötty az, borral elkeverve,
Hogy azt vedeljük az ifjú király
Egészségére vacsora után.

LANCASTER Richárd király egészségére szolgál
Nagybátyjai halála? Szép dolog!
Sir Thomas Cheyney, kérlek, fejtsd meg ezt.
CHEYNEY Belecsöppent egy karmelita fráter,
De lelkiismerete visszarettent,
Fölfedte testvérednek, és a lord
Protector hozzátok küldött azonnal.
YORK Óvja meg Isten őt s király öcsénket.
Tudja az ég: mi csak javát kivánjuk.
LANCASTER Súlyos teher, Woodstock, ily elvadult
Fejedelemnek lenni védnöke;
Be elfajult apjától, kit a rémült
Frankok fekete hercegnek neveztek,
Nem mintha zord s borús lett volna arca,
Mert kedves és szívélyes képe volt,
De mert temérdek gyászt hozott a bús
Francia földre: nyögte az egész
Frankhon Crécy, Poitiers, Maine és Artois
Csatamezőin győztes fegyverét.
De földi korona helyett az égtől
A mennyekben kapott királyi díszt.
Áldott porában is! Ilyesmire
Nem vetemedett volna ellensége,
Nemhogy apjának testvérei ellen,
Inkább cseppenként elhullatja vérét,
Eltépi a lét minden kötelékét,
Feladja végső percét is, amelyben
Szédült királlyá tette meg fiát.
YORK Csínján, John of Gaunt; hidd el, nem vagyunk
Méltányosak király öcsénk iránt.
Én inkább tartok hízelgőitől.
LANCASTER De a Szent Szűzre, Edmund York, kifogytam
A türelemből. Megmérgezni minket,
Nagybátyjait! A büszke spanyolok,
Akiknél John of Gaunt neve király,
Ledobnák undok szolgajármukat
Ilyen gazságra. Tűrni ezt, nagy ég!
ARUNDEL Nemes beszéd, Lancaster hercege;
Fékezd dühöd, Sir Thomas Cheyney mindent
Elmondhat erről, kérlek, hagyd beszélni.
LANCASTER Jól van, szóljon.
CHEYNEY Ismeretes dolog, nagyuraim,
Testvéred és jó védnökünk előtt,
Hogy nem Richárd király, de talpnyalói,
Sir Henry Green és Sir Edward Bagot,
S a Machiavelli-lelkü Tresilian,
Kit főbírának tesz meg a király,
Ők eszelték ki ezt a cselszövést.
LANCASTER Szűz Máriára, mind megölöm őket.
YORK Bátyám, a méreg téged öl meg.
LANCASTER Apám, Edwárd király lelkére mondom,
Életükön veszem meg bosszumat.
YORK Ha dühöd ilyen végletekbe csap,
Magadnak ártasz, s bosszúd semmivé lesz.
LANCASTER Edmund, tudnád-e okát adni annak,
Hogy kik vérségben legközelebb állunk,
Edwárd fiait, apja öccseit,
Mért állítottak félre, és miért
Szánták Arundelt és Surreyt halálra?
SURREY Grófságom megkívánta egy barátjuk.
ARUNDEL Ha dolgomat az admiralitáson
Végezhetné jobb kéz is netalán,
Azt szeretném, ne az enyém legyen,
Csak ennyit mondhatok; de nem dicsekszem
Érdememen felül. Értékesebb
Zsákmány nem jött még angol kikötőbe
Annál, mit én hoztam. Mindenki tudja,
Hogy hatvan fürge, nagyszerű vitorlást
És hat olajjal, borral megrakott
Nagy gályát hoztam én Richárdnak. Annyit,
Hogy elfásult a bőségtől az ínyünk,
És egy hordó finom francia bor
Ma alig ér egy márkát Angliában.
Ha véremet érdemli a hazának
Tett jó szolgálat, hadd folyjék a vérem.
LANCASTER Együtt vérzünk el mind, vitéz Arundel.
Surrey rokon és fejedelmi Edmund,
Bosszú a gondunk: hogyha halni kell,
Hát tízezer lélek jöjjön velünk.
YORK Türelem, bátyám. Kedves Cheyney, mondd,
Hogy van urad, derék Woodstock öcsénk,
A szimpla Tamás, mert így emlitik
Viselkedése s öltözete folytán.
Más járjon, mondja, selyemben s aranyban,
Jó nekem az angol posztókabát.
Hogy emészt meg őszintesége ennyi
Álnokságot? Nem fél, hogy levesébe
Mérget kevernek? Egészsége jó?
CHEYNEY Gondolkozása olyan, mint ruhája:
Egyszerű, nyílt; gőg és rosszindulat
Nincs benne, és elvet minden gyanakvást.
(Jön Thomas of Woodstock posztóruhában. Előtte kormánypálcát visznek. Exton polgármester másokkal, előttük fáklyavivők)
Lám, a kegyelmes úr jön, hogy köszöntsön.
Megyek szobát készíteni uramnak. [[El]]
YORK és LANCASTER Jó egészséget, nagyuram.
WOODSTOCK Tinektek is, jó bátyáim; bocsánat,
Mindjárt beszélünk. Exton, most dologra!
Jó polgármester, tégy meg gondosan
Mindent a biztonságunk érdekében.
A gazságot gyakran több módon űzik,
Gonoszságnak nem egy fortélya van.
Ha csődöt mond a méreg, nincs acél?
Veszett nap után fátylat vet az éj
Minden gazság fölé. Állíts erős
Strázsát, őrizze gondosan a várost.
Az égre, azt sem tudjuk, ki barátunk.
Ellenségünk hatalmas, hát vigyázz.
POLGÁRMESTER Sok jó barátod Londonban nagy ember.
Én megküzdök minden veszedelemmel.
WOODSTOCK Köszönöm szívből. Isten látja lelkem,
Nem is tudom, hogy magam mit tegyek…
Túl mozgalmas, veszélyes az idő.
Mi van, bátyáim? Hogy vagy, jó John of Gaunt?
Tudom, mérges vagy; bánkódsz, jó Edmund York.
Arundel, Surrey, két nemes rokon,
Tele vagytok panasszal, jól tudom,
De nincs miért, Istenre esküszöm,
Szeret Richárd király, s higgyétek el,
Ártatlan ez a fejedelmi úr
A gaztettben s az aljas cselszövésben.
Beszélj, hogy vagy, Lancaster hercege?

LANCASTER Beteg, Gloucester, beteg; mind elnyüvődtünk,
És örömest ledőlnénk már pihenni,
De túl sok kígyó csúszkál itt a fűben,
Aludni sem merünk.
WOODSTOCK           Elég, elég!
Tudom, bátyám, hogy mi a te bajod.
Ha fáj a fej, a test nem lehet ép.
A féktelenség vert sebet Richárd
Királyon hízelgők danáitól;
De nem halálos, még gyógyítható.
Meg kell csapolni az eret, ahol
A romlás fészkel, s egészséges újra.
YORK Úgy mit se várj, fekély lesz még belőle.
A védnök címét viseled, de úgy,
Akár egy altiszt, mintha az övékből
Eredne rangod; szimpla vagy valóban.
WOODSTOCK Úgy érted, a külsőmben.
LANCASTER Nem, mindenben, szavamra.
A züllött király ellen zúg a köznép.
Árulásról van szó az asztaloknál,
Hol hálát szoktak adni az egeknek.
Hogy láthassuk, ragyog-e fent a Nap,
Nem szükséges felnézni már az égre:
Mutatja egy kis fény, e földnek éke.
Így lát sokat a vak: kinek a nép
Térdet hajt, attól kapja a szemét.
ARUNDEL Királyi vér vagytok, de mint a tölgy,
Hagyjátok, hogy repkény nőjön reátok,
S ölelésével ölje szívetek.
Érted, uram?
WOODSTOCK Úgy, jó rokon, mintha azt mondanád:
Írtsd a hízelgőt, s mondd Richárd királynak,
Lealjasítja önmagát velük.
De csitt!
Magasan nőtt almát nem tudsz letépni;
Lajtorja kell, úgy menni fel fokonként,
Amíg eléred végül odafent.
Értesz te is? Kérlek, légy nyugton addig.
Ünnepnapunk lesz holnap, a király
És az erényes Anna esküvője;
Egy bűbájos hölgy, a császár leánya,
Richárd szerelméért jön Angliába.
Ha szeretitek, ám nem talpnyalóit,
Ne vágjatok e napon morcos arcot,
Tegyetek félre mindent; Istenemre,
Remélem, jó bátyáim, ez a nász
E vallásos, nemes császárleánnyal
Ily nyakas ifjat is lecsillapít,
S letörli bíborának foltjait.
Ha nem, Edwárd király hamvára mondom,
Egészségének minden akadályát
Lerombolom, kerüljön bár fejembe.
YORK és LANCASTER  Ily feltétellel vállaljuk, öcsém.
ARUNDEL Én is.
SURREY Én is.
LANCASTER Jó taktika titkolni haragunkat.
YORK Gloucester öcsénk, mivel te azt kivánod,
Hogy mord kedvünket mosollyal takarjuk,
Szeretnénk, hogy külsődet szabd szivedhez,
És udvaroncként vesd le e ruhát,
Melyért nagyságodat alpári módon
Szimpla Tamásnak nevezik. Reméljük,
Holnap, mikor ránk virrad ez az ünnep,
Méltó díszben láthatjuk védnökünket.
WOODSTOCK Nem, York bátyám, tudhatja, aki lát:
Szívem posztóban érzi jól magát.
Éppúgy szolgálom ebben is királyom,
Az arany dísz pompáját nem kivánom.
LANCASTER A Szűzre, nem lehet, Woodstock öcsém!
Richárd királynak lesz az esküvője,
S megcsúfolnád az államot s a trónt?
Díszben akarunk látni, s kész!
WOODSTOCK              No, jól van.
Kedvetekért, bátyám, az ünnepen
Cifra köntösbe öltözöm ez egyszer,
Amit nem tettem meg húsz év során.
A királynak sem vettem volna le
Posztómat, ám legyen, amit akartok.
Most az udvarhoz mind, sietni kell,
S Szimpla Tamás egy napra díszt visel.
[[Mind el]]

[2. SZÍN]
[Ház London közelében]
Jön Green, Bagot és Tresilian haragosan
TRESILIAN No, Sir Henry, Richárd király hivat.
BAGOT Kérlek, kedves Green,
Menj és fürkészd ki őfelsége kedvét.
GREEN Vöröset látok, Tresilian, ne őrjíts.
Te és én és mi mind csúful lebuktunk.
A londoni urak a vészt megúszták,
Felsült a csel, átok az árulóra!
BAGOT Örök kín sújtsa a karmelitát!
TRESILIAN Poklok legmélyebb bugyra nyelje el
A gyáva gazt, rothadjon ott a lelke!
BAGOT A halálukra esküdött az álnok!
GREEN Ördög vinné el! Fogott volna bár
Lancasteren és Edmundon, a kedves
Király e két konok bátyján a méreg,
Szimpla Tamást, a védnököt mi könnyen
Félretolhattuk volna; ám ha így lett,
Biztonságunk a fő gond, és a legjobb
A király mellett. Hogyha ők halottak,
Uralkodnánk országon és királyon.
BAGOT És mindaddig, amíg csak él Richárd.
Nem szenvedheti makacs bátyjait.
No, ne gondoljunk erre most. Örülj,
Tresilian, jó hírünk van: megbeszéltük
Richárd királlyal, s beleegyezett,
Hogy nyeregtakaród legyen ezentúl,
Bíbor vagy skarlát, tetszésed szerint,
És címet kapsz hamarosan, Tresilian,
Most jól figyelj: Anglia főbirája.
TRESILIAN Hm, hm, igaz vagy nem? Már ott ülök
Székemben, úgy érzem, félelmes arccal
Rémítve a tetves gazembert,
Ha „bűnös”-t mond az esküdtszék, ledörgöm:
„Isten legyen irgalmas”, oly rideg,
Zord arccal, mint a komor Rhadamanthüsz;
S ha tán pofázik, ordítok: „Poroszló,
Verj béklyót a lábára és kezére!”
Főbíró, uraim! Hm, hm,
Én megadom díszét a hivatalnak.
GREEN  De légy figyelmes, mert meglesz hamar,
A korhoz kell szabnod törvényeid
Ruháját is: még ifju a király,
Szertelen kissé, és talán mi is;
Ne legyen olyan törvényed, Tresilian,
Hogy jótevőidet büntesd vele.
TRESILIAN Büntetni a király kegyenceit,
Szívének gyöngyeit, kiket szeret?
Úgy csavarom, hajlítom a merev
Törvényt, hogy nektek a legjobb legyen.
Törvény, hogy amit mondok, az a törvény,
S ami leginkább kedvetekre van.
BAGOT Köszönetünk a leendő birának!
GREEN Ég áldjon, légy az udvarhoz közel.
Megerősít tisztedben a király.
Őfelségét Westminsterbe kisérjük,
A szép Annával ott ünnepli nászát,
Ki hitvese lesz, és angol királyné.
[[Mind el Tresilian kivételével]]
TRESILIAN Csak menjenek. Gondolkozz most ezen.
Hm, főbíró; úgy érzem, hirtelen
Kétszerte vastagabbra gömbölyödtem.
A méltóság hizlalja meg az embert:
Finom falat; de halkabban a hanggal,
Mert ellenség is együtt jár a ranggal.
Dühöngjenek csak; tán nem érhetek fel
John of Gaunttal és mind a hercegekkel?
De míg beiktat új hivatalomba
Richárd király, én meghúzom magam;
Oly Janus-arcú törvényt eszelek ki,
Mely mindkettőt szolgálja ravaszul.
Mi törvényt bont és naggyá tesz: az ész,
S nagyságra a szamár csodálva néz.
Hé, bojtár! Fürge, hol vagy?
(Jön Fürge)
FÜRGE Fürge, mint az angolna! Hívtál, uram?
TRESILIAN Uram! Keress alkalmasabb megszólítást.
FÜRGE Mást nem tudok, uram, ha csak meg nem franciásodtál; tisztelhetlek én monsieur-nek is, vagy ha tetszik, édes signornak.
TRESILIAN Egyik sem jó. Fürge, te kanavászos bojtár, gondold meg újra.
FÜRGE Egyik sem jó: sem monsieur, sem signor; hogy a csudába szólítsam? Szörnyűségesen színt váltott hirtelen! Hajdan, iskolás korunkban, úrfinak mondtam, de hogy főnököm lett, a „fi”-t elhagytam, és úrnak neveztem. Milyen új címet szerzett, nem tudom, de próbát teszek. Valami munkát ad uraságod?
TRESILIAN Nem jó, te tökfej, most se mondtad.
FÜRGE Pedig nyitva volt a szám, annyi szent. Ha rám hallgat nagyságod…
TRESILIAN Ha, azt mondod, nagyságod? Most eltaláltad, Fürge.
FÜRGE Tudtam én, hogy addig kell körbejárnom uraságodat, amíg nagyságos nem leszel.
TRESILIAN Nos, Fürge, hajtsd meg térdedet:
Anglia főbírája szól veled.
FÜRGE Nagy az Isten! Felvirágzik az ország, uram.
TRESILIAN Csönd, hadd szóljak veled.
FÜRGE Igen, bármit, nagyságod nem is kér tőlem, nincs rá gondom, hiszen főbíró vagy, csak elkiáltod, hogy „Isten legyen irgalmas hozzád”, máris fellógatnak, az ám!
TRESILIAN Nem. Ezeket a félelmes szavakat nem mondom a fejedre, Fürge.
FÜRGE Köszönöm, nagyuram. Ha ott állsz köztem és az akasztófa közt, cégéres tolvaj lesz belőlem biztosan; ha nem tudom elég gyorsan szedegetni a morzsát a törvény segítségével, eldobom a kanavásznadrágom, és felcsapok rabló ügyvédnek, annyi szent.
TRESILIAN Emlékszel, Fürge, hogyan emelkedtem fokról fokra, amióta ismersz? Valamikor iskolás gyerek voltam.
FÜRGE Az ám, ha már szóba hozta nagyságod, jól megpálcázták az úri farodat, mert kiloptad az ebédemet az iskolatáskából. Mindig olyan fondorlatos voltál gyerekkorodban, hogy tudtam, jó ügyvéd lesz uraságodból.
TRESILIAN Ne kotyogj közbe. Aminek te tudtál,
Abból szerény írnok lettem, kinőttem
Magam bojtárrá, ami most te vagy,
S ügyvéd lettem, ki véd, ha kell, ki támad,
Amíg a király megtett főbirának.
Fürge, azért mesélem ezt neked,
Hogy példámmal buzdítsam kedvedet.
FÜRGE Köszönöm nagyságodnak.
TRESILIAN Menj úrnődhöz; szólítsd most ladynek.
Szólj, költözzék Londonba mindenével;
Mondd el szerencsénket, s hogy mily veszély
Árán kaptuk meg ezt a fényes állást.
Menj, költöztesd el.
FÜRGE Habeas corpusszal, mondhatom; ezzel el is hagyom nagyságodat, megszokott jóságod reményében, hogy miután túlhaladtam a nyomorúság londoni hídján, eljuthatok veled az emelkedés Westminster halljába, aztán semmi gondom.
TRESILIAN Meglesz; a külsőd éppen egy bakóé,
Hadd legyen a kezedben hát a kard.
Én teszek törvényt, téged is kitart.
FÜRGE Köszönetem nagyságodnak; fenébe a kötéllel!
[[Mindketten el]]

[3. SZÍN]
[London, az udvar]
Trombitaszó. Jön Richárd király és Anna királyné teljes díszben, koronásan, Lancaster, York, Arundel, Surrey, Green, Bagot, Woodstock díszben, Gloucester hercegné és Írország hercegnéje
KIRÁLY Bagot s Green, ti Annánkhoz közel álltok,
Üljetek mellém, két kedves rokon,
S köszöntsétek szép királyasszonyom.
Jó bátyáim, Woodstock, Lancaster és York,
Szeretnénk, hogy jó szóval, melegen
Üdvözöljétek bájos hitvesem.
LANCASTER Remélem, őfelsége nem hiszi,
Királyom, hogy semmit sem ér a szívünk;
Angol nyelvünkön, érdes bár, sok ékes
Hűségnyilatkozattal, esküvel
Mondtunk neki szívből istenhozottat,
És megtoldhatjuk még bármennyivel,
De elég ez: Isten hozott, királyné!
WOODSTOCK Hadd vágjak közbe itt, légy irgalommal!
Hogyha mindenki ily hosszan köszönti,
A szentségit, egy hét sem lesz elég!
Szép királyné, húgom, egyszerü szóval
Így mondom: Isten hozott Angliába!
Az egész ország, minden patrióta
Kiáltja: „A királynét Isten óvja!”
És Isten látja, őszintén kivánják.
De végezzem be azt, ami a dolgom.
Richárd király, csak igazat beszélek!
Választottad szeles ifjú, királyné,
Egy zabolátlan, ám királyi úr;
Kiforratlan, de fejedelmi sarj,
A legrégibb, híres királyi vér,
Anglia és Frankhon királyi törzse.
Még kelekótya, nem lehet tagadni,
De viseld el, hiszen bimbó csupán;
Ha megérett, remélem, úgy találod,
Hogy igaz angol, szerető királyod.
KIRÁLY Köszönöm, bátyám, kétélű dicséret.
WOODSTOCK Szimpla Tamás vagyok, király öcsém,
Csak az igazat mondom én.
KIRÁLYNÉ Királyom és ti angol főurak,
Ennyi kedvesség, megtiszteltetés
Bűvös erővel megkötötte lelkem,
És édes varázsával úgy befonta,
Hogy már nem is vagyok az, aki voltam:
Szülőhazámra úgy emlékezem csak,
Mint gyermekkorban hallott szép mesére,
Szinte feledtem is, emléke ma
A dús angol édenhez úgy viszonylik,
Mint cserje a cédrushoz, rút a széphez,
Vadszőlő a bortermő venyigéhez.
Elhagytam földem, völgyet és hegyet,
S ha angol lettem, hát az is legyek;
A szívem neked hoztam, nagy király;
Szeretetem mindenkinek kijár.
KIRÁLY Köszönöm, ember, megtisztelsz nagyon.
YORK Ily egyetértés áldás Angliára.
WOODSTOCK Édes királyné, Istenemre, minden
Nő, aki él e szigeten, dicsérhet
Mindezekért az új emlékekért,
S őrizheti a bájos Anna képét,
Akitől nőiességet tanult.
Már durva, mit jónak tudott a múlt:
Mielőtt jöttél, szép húgom, a nőink
Férfi módjára ültek a nyeregbe;
Most mindkét lábuk egy oldalra vetve.
Ára van persze: láttam, megesik,
Hogy a lábát felrúgja némelyik.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Mit láttál te, uram?
WOODSTOCK Én semmit, asszony.
Szemüveg nélkül nem látok, tudod.

KIRÁLY Ne higgy neki, néném, kiöltözött,
És udvarol, még csókolózik is.
Ej, bátyám, lásd, most én beszélek érted,
És kitárom hibáid a világnak.
WOODSTOCK Jó, jó, csak tedd.
KIRÁLY Örvendek, hogy nem bánod; koronámra
Esküszöm, jó bátyáim, York s Lancaster,
Mikor ma reggel hozzám jöttetek,
Rá sem ismertem ebben a ruhában.
Hogy változott ily hirtelen arannyá
A háziszőttes? Jó bátyám, beszélj!
Nem láttalak soha még így kicsípve.
WOODSTOCK Sztoikus nem vagyok, király öcsém,
Hogy törvényem legyen az egyszerűség,
De ilyen díszt azért öltök csupán,
Hogy méltón ünnepeljem nászodat,
És azt, hogy egy királynét koronázunk;
Ha már szemét behunyta ez a nap,
Hátamra többé nem veszem soha.
KIRÁLY Jó bátyám, megtisztelted a napot,
De valamin csodálkoztam nagyon:
Mikor ma Westminsterbe lovagoltunk,
Láttam, lovad, mely máskor úgy tapossa
A földet, mintha felrúgná, s olyan
Gangos és hetyke, mint Bucephalus,
Ma vontatottan, búsan lépkedett,
Akárha gyenge volna vinni terhét.
WOODSTOCK Zokon veheted tőle? Istenemre,
Valóban nem szokott ilyen teherhez:
Száz derék tölgyfa nyomja vállamat,
Hogy násznapodon szép díszben legyek,
Mi több: hogy jobban fáradjon lovam,
Tíz hold jó földet hímeztek reá.
Tudod, öcsém, én nem szoktam ehhez.
KIRÁLY A vén lábravalóddal, ugye, bátyám?
GREEN Az ám, meg azzal a posztókabáttal!
WOODSTOCK Ohó, csúfolsz a vén lábravalómmal?
Becsűletes egyszerüség van abban.
A divatért eret kellene vágni
Szegény bérlőn, szolgáim elbocsátni,
Hurokba dugni fejem, földeket
Eladni. Azt mondom, Richárd király:
Csak vesztek, ha ráállok ostobán,
Vén lábravalómmal lesz palotám.
KIRÁLYNÉ Ne mérgelődj, tréfált csak a király.
WOODSTOCK Vén lábravaló! Ki ilyet viselt,
Nem is szipolyozná ki a kisembert!
YORK [[halkan Lancasterhez]]
Mondta előre, és mindjárt kitör.
LANCASTER [[ugyanúgy Yorkhoz]]
Mellé állunk, ha verekedni kell.
WOODSTOCK Csúfoljatok, én nem szépítgetek,
Szimpla Tamás nyíltan kimondja: ott van
Bagot és Green…
GREEN   Mi van velük, uram?
WOODSTOCK Nem ott van a ti helyetek, le onnan!
Vannak a helyre méltóbbak e honban,
Ha őfelsége megtiszteli őket.
KIRÁLY Csínján, bátyám.
WOODSTOCK Lerontják házad tartóoszlopát,
Kifosztják a szegényt, és most az ország
Engem hibáztat, hogy az elnyomás
A népet villongásra készteti,
S kirabolták Londont a felkelők.
E rút felbolydulást mind ki okozza?
Ez a két ember itt: Green és Bagot,
S az álnok Tresilian, akit, beszélik,
Főbíróvá tett felséged. Hajaj!
Egymást szüli a gazság és a baj.
Bocsáss meg, uram, királynéd miatt
Díszt öltöttünk, és ma vigadni illik,
De vén lábravalómban én megpiszkálom őket.
GREEN Rajta, locsogj csak, jó uram.
LANCASTER Locsogj? Tudod te, hogy kivel beszélsz?
KIRÁLY Elég, bátyáim. Kedves Green, elég.
[[Félre]] Megfizetnek ezért, a koronámra!
[[Hangosan]] Mért szól ily bántó hangon védnökünk?
WOODSTOCK Mert bántották alattvalóidat
E talpnyalók. Szárítsa fel a Nap
Azt, amivel a köd öli a földet.
Itt van Arundel, admirálisod:
Gazdag zsákmányt hozott neked haza,
Hatvan vitorlást és hat hosszu gályát,
Bőven megrakva; add el ezt az árut
A sok-sok kölcsönpénz fedezetéül,
Mit fényűzésük préselt ki a népből.
Hogy végezzünk e gonddal, arra kérem
Felségedet, bízzál meg, hogy eladjam
És szétosszam e javakat.
KIRÁLY Nem lehet, bátyám, már szavunkat adtuk,
És nem vonhatjuk vissza becsülettel:
Az értékes zsákmányt odaigértük
E barátainknak.
URAK                  Nekik, uram?
KIRÁLY Igen. Ki veheti zokon?
WOODSTOCK Hát féreg eszi a gyümölcsöt,
Mit ültetés és gondozás nevelt?
GREEN Féreg?
YORK                 Az, sanda hernyó!
LANCASTER Rosszabb az éhes tűzvésznél, amely
Felfal mindent, mit lerohan dühe.
KIRÁLY Csönd legyen, újra mondom.
Ki mer akaratunkkal szembeszállni?
Értsétek meg, bátyáim, odaadtuk.
A gyámságot lerázzuk nemsokára,
Magunk uralkodunk aztán, de már ma
Ajándékot nem ígértünk hiába.
Megtörtént, Woodstock.
WOODSTOCK Rosszul tetted.
KIRÁLY                 Ezt mered mondani?
WOODSTOCK Merem-e? Istenemre, én kimondom,
Még ha lehull is érte a fejem.
Kimondom, uram, s hűségem felel
Igazamért. Rosszul tetted bizony.
Irgalom napja rám sose ragyogjon,
Ha nem igaz. Mikor a tengeren
A drága zsákmányért küzdött Arundel,
E kiáltással vitte győzelemre
Zászlónk: „Bátran Richárd király nevében!”
Neked szerezte, s a te örömödre
Még hozna diadalt. Ha tudja akkor,
Sas prédájába kányacsőr harap,
A dús rakomány másoknak marad.
KIRÁLY Dúlt kedélyed, bátyám, lecsillapítjuk,
S kijavítjuk hibánk. Nagyon csekély
Volt az ajándék, megtoldjuk tehát:
Kancellárunk az ifjú Henry Green,
Királyi pecsétőr pedig Bagot,
És Tresilian, törvényeink tudósa,
A főbíránk. Intézkedéseik
Révén kormányoz majd Richárd király.
GREEN Ne vesztegess rá szót, felséges úr,
Megalázod magad, ha szólsz ilyenhez,
Ki háziszőttes ésszel, hószakállal
Megdermesztné hazánk reményeit.
Helyedben én, uram…
KIRÁLYNÉ Ne önts, kedves Green, olajat a lángra,
Próbáld inkább enyhíteni hevét.
Richárd király, dühöd fogd vissza, hűtsd le;
Bár könnyeimet önthetném e tűzre!
KIRÁLY Fuj, bugrisok, búsítjátok királyném!
De nagyapám csontjaira, apám
Sírjára esküszöm: eljön a napja,
A vétkes véres könnyekkel siratja.
Jöjj, menjünk, szép Annám. Green és Bagot,
Ide mellém; te jól vigyázz, kemény
Derekadat még meghajlítom én.
[[A király és a királyné a hercegnékkel el]]
BAGOT Nos, uraim, kezünkben a pecsét,
Megismeritek majd az erejét.
GREEN És a kancellár nagy szeretetét.
[[Bagot és Green el]]
YORK Irgalmas Isten, igaz és való:
Megfenyegethet hitvány talpnyaló?
LANCASTER Nagy Edwárd fejedelmi sarjai
Tűrjék gaz hízelgők pimaszkodását?
WOODSTOCK Istenre s minden szentre esküszöm,
Hogy nem bírom már visszafojtani
Az indulatot, mely belsőmbe’ forr:
Túlterhelt szívem mindjárt megszakad.
Mit gyanítsunk ebben? Mi az oka,
Hogy a király a cimboráival
Ily hebehurgya adományt agyalt ki?

Csak, hogy az erényt gyűlölik, s a romlott
Eszük csupán képtelenségre képes?
LANCASTER Az Arundel szerezte drága zsákmányt
Előtte adta talpnyalóinak.
SURREY Szokása a bőkezűség, csak éppen
Nem azokhoz, kik megszolgáltak érte.
ARUNDEL Mert tudta, hogy te jobban osztanád el,
Így vesztegette el, az ő javukra,
Tisztesség és közérdek ellenére.
LANCASTER Mi ez a zaj?
YORK Futár lehet; jó hírrel, adja Isten.
WOODSTOCK Adja az ég, Anglia örömére.
[[Jön Cheyney]]
Beszélj, Cheyney, beszélj, mi hírt hozol?
CHEYNEY Háborúét és villongásokét.
Kent s Essex népe lázong, jó uram.
WOODSTOCK Nem vártam mást, folyton tartottam ettől.
CHEYNEY A seriffek küldtek a kikötőből,
Hogy csillapítsd le valahogy a népet,
Mert félni kell, hogy még fegyvert ragad.
WOODSTOCK Nyakas Richárd, megérett a gyümölcs,
Mit léha makacsságod ültetett el.
Nem is tudom, magam mily útra lépjek!
YORD Itt késlekedni nem szabad, urak:
Az ilyen kelést orvosolni kell,
Vagy gyógyíthatatlan baj lesz belőle.
WOODSTOCK A nép lázong – a király gondtalan.
Új s új hibák szítják a felkelést,
És nem tudom, mit tegyek, Istenemre.
LANCASTER Fogj fegyvert, állj a felkelt néppel össze,
S kegyenceit válaszd le, űzd el onnan.
Le a fejükkel, s újra nyugalom van.
WOODSTOCK Nem, nem! Bátyáim, átkozott nap ez!
A zsenge királyt ne rémítsük így meg.
Az ország biztonsága s a királyi
Tekintély itt a fő. Hallgassatok rám.
Te, Gaunt bátyám, és a nemes Arundel,
Szép szóval, és ha kell, fenyegetéssel,
Szereljétek le a zúgolódókat,
Míg ti ott végeztek szolgálatot,
Egy parlamentet hívunk gyorsan össze,
És tetteiket ott ízekre szedjük.
Ha nem érünk célt békés eszközökkel,
És nem tágít tőlük Richárd király,
Úgy döntünk, hogy jóvátegyük az ország
Sérelmeit, vagy vérünk ontsuk érte.
LANCASTER Lássunk hát hozzá: mi megyünk a néphez,
Ti az udvarhoz.
WOODSTOCK Jó Lancaster, kérlek, légy óvatos.
Jöjj, York, tegyük jóvá, amit lehet,
Küldünk is onnan majd néhány fejet.
(Mind el)

[MÁSODIK FELVONÁS]

[1. SZÍN]
[Westminster]
Trombitaszó. Jön Richárd király, Green, Bagot, Bushy, Scroop,
Tresilian és mások
KIRÁLY Ez hát Richárd király kísérete,
Bármit mond bátyja. Urak, a szivemre!
Sir Edward Bagot, Bushy, Green és Scroop,
Mind ifjak még, s ez illik éveinkhez,
Ez ékesíti fejedelmi trónunk.
A bácsik nagy hatalma ne ijesszen,
A pajzsotok én leszek ellenük.
GREEN Köszönöm; csak Richárd király szeressen,
És mint a szikla, rendületlen állok,
Nem rémítgetnek dölyfös kiskirályok.
BUSHY Korlátokat szabnak neked a bácsik,
Hogy gyermekként megdorgálhassanak,
S kedvükre használják hatalmadat.
SCROOP Mintha a Nap leszállni kényszerülne,
Még mielőtt az est órája eljött.
BAGOT Légy bátor, hadd lássák, édes király,
Mi az, ami a felségnek kijár.
GREEN Ifjan még nem bömbölhet az oroszlán?
Mi mások a bácsik, mint elefántok,
Mik tölgynek támasztják vén testüket?
Te vagy a tölgy, melynek törzsére dőlnek:
Hajolj el tőlük, és végezz velük.
Úgy légy csupán erejük támasza,
Mint zsarnokságnak támasza a zsarnok,
És pusztítsd, irtsd ki őket mindörökre.
TRESILIAN A törvény is szigort mutat, mikor
Alattvaló dacol uralkodóval.
KIRÁLY Tresilian, ország főbírája vagy most,
Lehet törvényben nálad jártasabb?
Mondd meg nekünk, hogy mi a véleményed
Arról, aki megdöntené királyát?
TRESILIAN Hogy gonosz lázadó királya ellen,
Ki szent méltóságát lerontaná;
Legyen bár herceg, nagy hatalmu főúr,
Ki felségednek az alattvalója,
Ez nem kevesebb hazaárulásnál,
És aki elkövette, áruló.
[Bushy egy könyvet olvas]
KIRÁLY Vádold meg hát, fogd el s ítéld el őket.
GREEN Hurcold vérpadra, üsd le a fejük,
S Richárd király átveheti a kormányt.
KIRÁLY Járj a végére, Tresilian, de gyorsan!
TRESILIAN Elfuserált eljárás volna, felség.
MIND Elfuserált, miért?
TRESILIAN Fortélyosan sújtsunk a hitszegőre,
Félő, hogy felkelés lehet belőle.
KIRÁLY Félő, igen, mert szereti a köznép,
És tapsol a furfangos Lancasternek;
York színből oly nagyszívű hercegének,
A mi nyűgös Woodstock bátyánkkal együtt,
Nagyobb a becse, mint Richárd királynak.
De egyszer még igát vetek nyakukra,
És engedelmességre hajlitom.
Mi az, Bushy, mit olvasol?
BUSHY Az angol krónikák könyvét, uram,
Mely megőrizte az előtted élt
Neves királyok dicső tetteit.
KIRÁLY Mit találsz bennük?
BUSHY Fura s csodás példákat, jó uram.
Mi végre jutott nagyok árulása:
Megírták, hogy királyi nagyapád,
Bár ifjú volt még, és gyámság alatt,
A védnököt, Mortimert elfogatta,
És menten ötven láb magas bitóra
Köttette fel gőgjéért s árulásért.
KIRÁLY Egy gőgös védnök mért hiszi tehát,
Hogy meg sem büntetjük, bár árulása
Túltesz a lázadó Mortimerén?
Olvasd fel. Ilyen példák felidézik
Nemes királyi ősünk szellemét.
Miről van itt szó?
BUSHY A rémületes, kétséges csatáról,
Melyet apád vívott a franciákkal.
[[Olvas]] Akkor a fekete herceg, feltüzelve katonáit, szám szerint 7750 főt, megrohanta a francia király erős seregét, amely hatvannyolc ezer főt számlált, és egy óra leforgása alatt kivívta a győzelmet, megölt hatezer francia katonát, foglyul ejtett hercegeket, grófokat, lovagokat és köznemeseket, szám szerint ezerhétszázat, a közrendűekből tízezret, ilyeténképpen a foglyok száma kétszerese volt az angolokénak, azonfelül a nagy hírű herceg saját kezével elfogta a francia János királyt és fiát. Poitiers-i csatának hívták ezt, és 1356 szeptemberének tizenkilencedik napján, hétfőn esett meg, nagyuram.
KIRÁLY Ez furcsa s bámulatos győzelem.
Nem nyertek még csatát ily számaránnyal.
Ó, ha fiadnak, fejedelmi Edwárd,
Ily szerencséje és sikere lenne,
Merész bátyák s lázongó főurak
Nem hatalmaskodhatnának fölötte.
De felébresztnek fényes trófeái,
S amint testének másai vagyunk,
Úgy lelkének képmása is leszünk,
S az ő dicső tetteivel halunk meg.
Mi van még, jó Bushy? Olvasd tovább.
BUSHY Fel van jegyezve itt, uralkodóm,
Születésednek napja pontosan.
KIRÁLY A születésnapom? Fel van jegyezve?
BUSHY Úgy van, uram.
KIRÁLY   Halljam tehát,
Mert valami sötét titok van abban,
Melyet bátyáim rejtenek előlünk.
Beszélj, Bushy.
BUSHY „1365 áprilisának harmadik napján megszületett Bordeaux-ban Richárd úr, a fekete herceg fia.”
KIRÁLY Várj, hadd gondoljam át, olvasd el újra.
BUSHY „1365 áprilisának harmadik napján megszületett Bordeaux-ban Richárd úr, a fekete herceg fia.”
KIRÁLY 1365? Milyen évben vagyunk most?
GREEN 1387-et írunk, uram.
KIRÁLY Így április harmadikán tehát
A huszonkét esztendőt is betöltjük.
Álnok bátyák kijátszottak, becsaptak.
Egy éve már megilletett jogom!
Csukd be a könyved, Bushy. Green, Bagot,
Trónján látjátok végre uratok.
E napon kikövetelem a jussom.
Alattomos bitorlók csak a bátyák,
Mikor rájuk koppintok, majd belátják.
[Kopogtatnak. Bagot az ajtóhoz megy, majd visszatér]
BAGOT Edmund of Langley jött, York hercege,
A védnök küldi, és a főurak,
És bebocsátást kér színed elé.
KIRÁLY Edmund bátyánk. Ha más valaki volna,
Nem is szólnánk vele, de őt bocsásd be.
Woodstock és Gaunt merev és kellemetlen,
De York nyájas, jólelkű és szelíd,
Ezért fogadjuk s tárgyalunk vele.
(Jön York)
BAGOT Jön is, uram.
KIRÁLY Furcsa dolog, tisztelt, jó bácsikám:
Ti folyton acsarkodtok ellenünk,
És gorombán kikezditek Richárd
Királyt s ártalmatlan bar&a