[Látó, 2005. október] 

Bordó papírba fekteti Illyést,
bordázott, vérszínű plüssbe
bújtatja Ady tomusát.
A gerincre arany léniát
fest. Ecsete mókusszőr.
A rokokó asztalkán pici, ezüst ollók.
Fűszálakból csinál könyvborítót
Sinka Istvánnak, fakéregből Féjának,
tölgyfalevelekből Simonyi Imre esszéjének,
Hamvas Béla tojássárga, matt fóliát kap,
Barthes sötétkék bársonyt hív elő,
Az S/Z-hez külön könyvjelző, matt fólia
és formalakk jár. A szerző neve
domború hieroglifákkal, Bembó stílus.
Bibó, Heidegger, Lacan.
Az elméleteknek külön komódot vett,
a fiókokra címkéket
gravíroz, cipősarkokat tart bennük,
míves sarokvasakat, kihúzódott
fonálszálakat, kagylókat, gyúrmát és radírt.
Topánkákból kiperdült,
sétányokról fölszedett kavicsokat.
A párnája alá rakja a Bibliát,
hogy száradjon meg rajta a ragasztás,
a dicsőség veretes, cizellált borostyán-levelei.
De hirtelen esteledik, ahogy ablak befagy.
Pustol a hó, ujjong a nyomdász.
Azután Németh László köti be, az Irgalom testét,
márványba és zúzmarába.
A hóesésből metszi az Iszony borítóját.