[2020. június]

---

Hajnalban sovány, francia férfi vagyok,
ballonkabátban biciklizek a gyárba, amit
gyűlölök. Munkaidőm lejártával megiszom
egy pohár bort, nagyon lassan, amíg be nem
sötétedik az ütött-kopott lokálban. A vastag
falú üvegpohár a szeretőmre emlékeztet, aki
átlátszó, de megtörhetetlen. Csak azért nem
szeretem, mert nem tudok szeretni.
Sovány vagyok és közömbös, mint a sorstársaim.
Az ütött-kopott lokál falának támasztott
biciklimet feldönti a szél, és szétkapkodja
a neki juttatott martalékot egy kirázott porrongyból.
A szél az egyetlen, amiben bízhatunk,
még akkor is, ha el kell fogadnunk, hogy a mi életünk
és a valóság között nincs,