nem az egyedülléttől [egy vakond nem fél a magánytól] attól félek hogy egy napon nem találok vissza Indiából hogy mégis engedek ez új időnek (mi néha nagyon réginek látszik) és arra megyek amerre ő megy s velem is bolondórát játszik
pedig én lassítani szeretnék fülelni s hallgatni a csendet hallani amint a hangyák takarítják télire a vermet hol majd a királynő tanyázik s hol majd szeretik őt nagyon
s az alvó magvak szuszogását fülelni álmatag hajnalon
félek hogy nem találok vissza a hármasúti állomásra hol a bundámat bélelt fészek ismerős illata várja
édesbús
miért remélem hogy látlak s ha vége a hallgatásnak az utca sarkán szembejössz velem
miért nem látom élét a fénynek csak a mélyét a soha be nem költözhetőt miért nem keresek új szeretőt
