a költő megijedt a verstől
ismeretlen volt
és ismeretlentől való

*

titokban készült a regény
s a nő míg titokban szülte, írta
elkódorgott tőle az idő
löttyedt lett elöl, az orra
megnyúlt, s mint egy vasorrú bába
beleölte magát a képzelt mába

nem halovány, szürke lett a bőre
a férfinem már nem üdvözölte
nem fordult utána nadrág
s hogy ismerték volna letagadták

utazott jött-ment s a játék
elhagyta rég s a szándék
biza az is rég elfeledte
elaludt egyszer s ez lett a veszte

*
úgy megyek el, mint az álom
amire hajnalra nem emlékszik más,
csak a meggyűrt lepedőn az izzadság

*

vonattal megyek valamerre
nem tudom hova
viszem magam
poggyászként feladtam a küldetéstudatot

*

egypár sorra még futja
amíg a vonat zakatol
s amíg az ér még dobban
amit az idő darabol

*

befejezetlenül utazom
mint a hajnali álom
s akár vissza is jöhetek
ha azt a reggelt megtalálom