Majdhogynem reszketni kezdtem, amikor kiderült, hogy Fehér Johanna hatalmas csöcseivel együtt a Futó összeroppanásának története is a birtokomba kerülhet. A Futót mindenki istenítette, láttuk őt szaladni álló napokon át a legnagyobb fagyban és kánikulában, és amikor Déván bekerült az olimpiai előselejtezőkbe, senki sem kételkedett a sikerben, és akkor, abban a magasztos órában, a falu remélt mennybemenetelét megelőző órában a vízimalom lapátjai közé farönk szorult, és a Futó, jó tizenöt méteres előnyében a célvonal előtt elvágódott.

Fehér Johanna csöcsei úgy rengtek, mint a frissen dagasztott kenyértészta, és ha a hátán feküdt, melle megtartotta a kenyereskosár alakját.

Kétségtelen, hogy a Futó legsikeresebb nyara az volt hát, amikor a templom elől elindulva végigkocogott a hídig, ott letért a patakot követő mellékutca földútjára, majd egy idő után eltért balra, és a malom felé vette az irányt. Ahogy elrugaszkodott a templom elől az úttestre festett piros vonaltól, a harangozó háromszor kondított a kisebbik harangon egy apró kalapáccsal, a toronyról fölrebbentek a galambok, néhányan a házakból kifutottak az utcára, jöttek nézni a Futót, néhány gyerek előrevetett mellkassal a nyomába iramodott, majd lemaradt, a vénasszonyok fogatlan ínyükkel vigyorogtak, és a híd alatt, ahogy a Futó átdöngött fölöttük, a ruhát szapuló lányok nyakukig fölemelték szoknyájukat.

Amikor először futott, mindenki dermedten állt.

A malom mellett Fehér Johanna szelelte a búzát, búzaszemek voltak a hajában, ocsú volt a hajában, megtöltötte még az ingét is, ha kibontotta Fehér Johanna az ingét, egy egész öl búza pergett az ember lába elé. Fehér Johanna pontosan tizenhat éves volt, és a Futó úgy döntött, a malom mellett tartja az első pihenőjét, pontosan öt évvel ezelőtt.

Jöttem, hogy add vissza a diómat, Fehér Johanna, mondtam neki jó öt évvel később. A diót a hegyen találtam, a szüreti bálon mindenkinek mutogattam, hogy ni, mekkora dióm van, míg Fehér Johanna ki nem kapta a kezemből, és nem akarta többet visszaadni aznap este. Hatalmas dió volt, mindenki a csodájára járt, akkora volt, mint az öklöm, mifelénk nem terem ilyen hatalmas, egy varjú hozta valahonnan délről, de itt már ő sem bírta tovább, és elejtette. A szüreti bálon részegek voltunk, ezért a homlokomra kértem a belépőnél a pecsétet jegyvétel után, az állt rajta apró téglalapban, hogy „szüreti bál, 1993". Rögtön láthatta hát másnap Fehér Johanna, hogy éppen öt év telt el azóta, hogy a Futó akkorát taknyolt a célegyenesben, és hogy hiába volt azelőtt olyan jó nyara, most megkötözve fekszik valamelyik idegszanatóriumban. Mert ezeket a pecséteket két napig sem lehet lemosni.

Miért esett el a célvonal előtt a Futó, Fehér Johanna? Hiszen, ha jól kinyújtózik, akkor is bevágódott volna a maga két méterével, mondtam megint, és a tenyeremet Fehér Johanna elé tartottam.

Ahogy már mondtam, ekkora diót senki sem látott még errefelé, ezért Fehér Johanna inkább megígérte, hogy mindent elmond, részletesen elmeséli, miért esett pofára pontosan két méterrel a cél előtt a Futó. Kibontotta az ingét, egy öl búza temette be hirtelen a cipőmet, de aznap nem bántam, mert Fehér Johanna, két hatalmas mellén kívül a Futó titkát is nekem ígérte.

A nagy fekete doboz, amire filctollal ráírták, hogy videó, ott hevert Fehér Johanna ágya előtt. Amikor párnája alól elővette a kazettát, kiolvastam a szeméből, hogy ezt rajtam kívül senki sem tudhatja meg. Ha már titkokat rejtegetsz, Fehér Johanna, ne az ágyadba tedd azt. A Futó olimpiai selejtezőjén ezer ember volt, majdnem annyian, mint a falu lakói, minden ott volt azon a felvételen. A verseny sima volt, a Futó sokáig vezetett, de két méterrel a cél előtt elvágódott. A filmnek is vége szakadt.

Vissza kellett vennem Fehér Johannától az öklömnyi diót.

Vannak, akik azt mondják, felsőbb utasításra kellett elveszítenie a versenyt, vannak, akik azt mondják, szülei halálával zsarolták meg, de olyan vélemény is napvilágot látott, hogy el sem ment arra a selejtezőre a Futó.

Ki tudná megmondani az igazságot, amikor még egy ekkora hatalmas dióban is csupán egy elszáradt, szőlőszemnyi bél lapul, és az is csak akkor derül ki, ha az ember puszta kézzel összeroppintja.