[2022. január]

Ősz férfi ül a padon –
Levelek hulltát hallgatom.
Megérkeztek a barnák, kékek –
Én már csak egy Trakl-versben élek.

Búcsúzom ettől-attól,
És aki voltam: önmagamtól.
Ha vissza is jöhetnék néha:
Biceg az emlék is – béna…

Mint kagyló a gyöngyöt, magamba zárom:
Ne fogjon ki a látomáson
Semmi, ami enyém lett volna –
S lehetne is, de beleszólna

A józan hang, hogy hagyjam másra
Azt, amit tán még kitalálna
Vigaszként az a kék s a barna –
Ébredés már, csak madárhangra…