[2014. augusztus-szeptember]

---

(SZÍNJÁTÉK BÁBOKRA ÉS ÉLŐ SZÍNÉSZEKRE)


SZEREPLŐK:

MARKE, Cornwall királya
TRISTAN, lovag, Marke unokaöccse
ISOLDA, ír királylány, később Marke felesége
GURMUN, ír király
ÍR KIRÁLYNÉ, Isolda édesanyja, nincs neve
BRANGAENE, Isolda udvarhölgye és rokona
MOROLD, ír nemzeti hős, az Ír Királyné öccse
TÁRNOKMESTER, Gurmun király udvarában
KURVENAL, cornwalli udvaronc, jóindulatú
MARJODO, cornwalli udvaronc, rosszindulatú
MELÓ, Marke király kedvenc törpéje, gonosz
PÜSPÖK
KÁPLÁN
AZ ÚRISTEN
SÁRKÁNY, Írország réme
FŐFOGDMEG
ALFOGDMEG
KÖZFOGDMEG
PITYI BOLHA
PALKÓ BOLHA
MATYI POLOSKA
MITYA POLOSKA
EGY BESZÉLŐ BARLANG
JOVELIN, Arundel hercege
KAHEDIN, a herceg fia
FEHÉRKEZŰ, a herceg lánya, őt is Isoldának hívják
URGAN, legyőzhetetlen óriás

Cornwalli udvaroncok és köznép; ír követek, udvaroncok, part­őrök; az ír Tárnokmester cimborái; matrózok; orvosok; carleoni polgárok; arundeli és erundali lovagok.

ELŐJÁTÉK

Karke vára. Tristan sebesülten, magatehetetlenül fekszik. Jön Fehérkezű Isolda

FEHÉRKEZŰ Engem hívtál, Tristan? Fáj a sebed?
Győztesen éltél túl ezer veszélyt!
Urgant, az óriást darabokra vágtad!
Most egy véletlen vesztedet okozza,
egy icipici seb, egy karcolás?
Nyöszörögsz. Engem hívsz?
TRISTAN Hol vagy, Isolda?
FEHÉRKEZŰ Drágám, itt vagyok! Én vagyok Isolda!
TRISTAN Jöjjön Isolda! Látni akarom!
Most azonnal, mert mindjárt meghalok!
FEHÉRKEZŰ Dehogy halsz meg! Itt vagyok én, Isolda!
TRISTAN Nem te kellesz! Nekem Isolda kell!
FEHÉRKEZŰ Gyere, bölcs Kurvenal! Segíts, ha tudsz!
KURVENAL (jön) Itt vagyok!
FEHÉRKEZŰ A gazdád félrebeszél!
A sebláz megzavarta az eszét!
Kérlek, maradj vele! Biztasd, vigasztald!
Én addig szedek új gyógyfüveket,
hátha lesz, ami segítene rajta.
(Kimegy, majd a szín túloldalán visszajön, és megbújva hallgatózik.)
KURVENAL Tristan, megismersz?
TRISTAN Nem tudom, ki vagy.
KURVENAL Dehogynem tudod. Kurvenal vagyok.
Hűséges szolgád. Mestered. Barátod!
TRISTAN Tényleg! Már látom, hogy te vagy az.
Egy ember, akiben megbízhatom.
De mondd csak: rajtad kívül senki sincs itt?

KURVENAL Magunkban vagyunk, így nyíltan beszélhetsz.
Különben is tudom, mi a bajod.
TRISTAN Ha úgyis tudod, hozz rá gyógyulást.
KURVENAL A legnagyobb bajod nem az a méreg,
mely belülről emészti húsodat,
hanem az, hogy Isoldát szereted.
FEHÉRKEZŰ (magában) Édes Istenem! Tudtam, hogy szeret!
KURVENAL Ugye hiányzik? Ugye az a baj?
FEHÉRKEZŰ (magában) Hogyhogy hiányzik?
TRISTAN Igen, ő hiányzik,
és csak ő tudna meggyógyítani.
KURVENAL Azt akarod, hogy hozzam őt ide?
TRISTAN Megteszed?!
KURVENAL Nos hát, megpróbálhatom,
de tudd meg: nem biztos, hogy sikerül,
mert Isoldát – akit látni szeretnél –,
árgus szemek őrzik alaposan.
Ha te hívod, ő jönne biztosan,
de nem biztos, hogy meg is teheti.
Ha gondolod, még ma felszerelek
egy hajót...
TRISTAN Igen, menj Cornwallba érte!
FEHÉRKEZŰ (magában) Cornwall... egy másik nő... látni szeretné...
KURVENAL A legnagyobb titokban kell csinálnunk:
szökési tervét észreveheti
a rosszindulatú cornwalli nép.
TRISTAN Édes jó Kurvenal, a szavaidtól
félig-meddig máris jobban vagyok!
Hívd Isoldát! Hozd magaddal Isoldát!
Légy körültekintő! Légy óvatos!
És akit kapzsinak látsz, vesztegesd meg!
KURVENAL S ha mégsem járok sikerrel?
TRISTAN Tudod, mit?
Én sem akarom, hogy kétség legyen.
Egy fekete vitorlát is vigyél!
KURVENAL Fekete vitorlát? Azt meg minek?
TRISTAN Odafelé vigyen fehér vitorla,
amilyen a hajókon megszokott,
s visszafelé maradjon a fehér,
ha az én Isoldám ott a hajón...
FEHÉRKEZŰ (magában) Az én Isoldám...
TRISTAN ...és ha van remény,
hogy újra karjaimba zárhatom,
akkor maradjon a fehér vitorla!
De hogyha nélküle kell visszatérned,
akkor a fehér vitorlát cseréld ki,
és húzd fel helyette a feketét!
A gyászos szín jelezze messziről,
hogy Isoldámat nem látom viszont!
FEHÉRKEZŰ (magában) Isoldáját... aki nem én vagyok...
KURVENAL Rendben van, uram! Mindent megteszek,
amit mondtál, kívánságod szerint.
Még ma elindulok Cornwall felé.
(El.)
TRISTAN (magában) Szörnyű fájdalom! De már lassan enyhül.
FEHÉRKEZŰ (magában) Szörnyű fájdalom! Széttör, összezúz!
TRISTAN (magában) Imádom Isoldát! Ő mindenem!
FEHÉRKEZŰ (magában) Hazudta, hogy Isoldát szereti,
mert Isolda neki nem én vagyok!
Azt hittem, én vagyok a mindene,
de semmit sem jelentek neki!
Fehér vitorla, fekete vitorla:
nekem fehér a gyász. Ki hitte volna!

1. JELENET

(Cornwall, tengerpart. Jön Tristan. Némi távolságból cornwalli nemesurak követik, népes családjukkal. Szembejön Morold.)

MOROLD Én vagyok hős Morold, és az adót
jöttem behajtani az ír Király
követeként. Eressz, ne állj utamba!
TRISTAN Eresztlek én, csak áruld el nekem:
mi az adó? És miért kell fizetnünk?

Mert téged még egyszer sem láttalak.
Itt nemigen járkál adószedő!
MOROLD Utoljára tíz éve jártam itt.
Te akkor gyerek voltál még. Örülhetsz,
hogy adó gyanánt el nem vittelek.
Mert az adó – tudd meg –, melyet királyod
Írországnak fizetni köteles:
tíz évenként száz cornwalli gyerek.
Már megyek is értük. Ne állj utamba!
TRISTAN Cornwalliak! Igaz, amit beszél?
A CORNWALLI NÉP Igen! – Elvitte! – Az enyémet is! –
A kisfiamat! – A kislányomat! –
Az enyémet most viszi! – Jaj nekem!
MOROLD Hallod, mit mondanak? Ne állj utamba!
TRISTAN Felséges királyom! Te tűröd ezt?
(Jön Marke, Cornwall királya.)
MARKE Hát mit csináljunk, Tristan? A csatát
csúfosan elvesztettük, foglyul estünk,
s még örülhettünk, hogy az ír Király
nagy összegért szabadon engedett.
Persze hogy megfizetjük az adót!
Tízévenként száz gyerek? Nem sok az!
MOROLD Hallottad a királyt? Ne állj utamba!
Csak ha párviadalban győzne le
közületek egy bátor ember, akkor
szűnne meg a rátok kirótt adó!
De köztetek nem akad bátor ember.
TRISTAN (kardot ránt)
Na majd én megmutatom, hogy akad!
A CORNWALLI NÉP Ne bosszantsd fel, Tristan! Ne ingereld,
mert elviszi az összes gyerekünket!
TRISTAN Most már azért is megvívok vele,
ha a felséges király engedi.
MARKE Felőlem megvívhatsz, de nincs esélyed.
Ezt a Moroldot nem lehet legyőzni.
MOROLD Tetszel nekem, fiú. Te nem olyan vagy,
mint ezek a hitvány cornwalliak.

Állj be hozzám! Jó barátok leszünk.
Vagy menj haza, feküdj le, és: „Pihenj!”
TRISTAN Majd pihenek, de harcoljunk előbb.
Nesze!
MOROLD Vigyázz: négy harcos ereje
lakik bennem. Egész csapat vagyok!
TRISTAN Bennem is négy harcos ereje van.
Egyrészt mellettem áll az Igazság,
ez egy. Másrészt velem van Isten is,
ez kettő. És mellettem küzd a Szív
Bátorsága. Ez háromfőnyi létszám.
Negyediknek itt vagyok Én Magam.
Ez így egy egész harcoló csapat!
MOROLD Igen? Akkor nesze!
TRISTAN Megsebesültem!
MOROLD Úgy bizony: combodat találtam el.
Egészen csontig vágtam a sebet.
MARKE Az adót, Morold, máris megfizetjük.
Száz gyereket! Vagy többet is, ha kell!
TRISTAN Megállj! Még nincs vége a küzdelemnek!
Még életben vagyok. Még harcolok.
MOROLD Hiába harcolsz. Súlyos a sebed.
Bele fogsz halni perceken belül.
S ha életben maradsz, az is hiába.
A kardom meg van mérgezve. A méreg
a sebből már a véredbe jutott.
Így hát élve fogsz megrohadni, Tristan!
Senki sem képes meggyógyítani,
hacsak nem nővérem, az ír királyné,
aki a mérgeknek jó ismerője.
TRISTAN Ti harcosaim, Isten és Igazság
és Szív Bátorsága és Én Magam:
ne hagyjátok elveszni az ügyünket!
(Leveri Morold fejéről a sisakot, Morold a sisak után nyúl, Tristan elgáncsolja, Morold hasra esik, Tristan egyetlen csapással levágja a fejét.)
Látod, Morold, nem életbiztosítás
behajtani a jogtalan adót.

A CORNWALLI NÉP Győzött Tristan! – Éljen! – Ki hitte volna! –
Úgy kell Moroldnak! Meghalt! A gazember!
ELSŐ ÍR KÖVET Meghalt Morold, az egyetlen reményünk!
MÁSODIK ÍR KÖVET A királynénk egyetlen öccse volt!
ELSŐ ÍR KÖVET Ki ölte meg? Hogy hívják a fiút?
MÁSODIK ÍR KÖVET Jól jegyezzük meg: Tristan a neve.
Otthon a királynénak mondjuk el,
hogy öccsének Tristan a gyilkosa!
MARKE Írországi urak, szedjétek össze
Morold holttestének darabjait!
Vigyétek az ír királynak haza,
s mondjátok el, hogy itt van az adó,
ahogy azt Cornwall népe fizeti.
Ilyen adót szívesen fizetünk
Írországnak bármennyit, bármikor! –
Cornwall a mai naptól szabad ország!
Ezért Tristannak hálásak vagyunk!
ÍR KÖVETEK Ezt még, Tristan, meg fogod keserülni!
(Morold holttestével elvonulnak.)
MARKE Tegyetek babért Tristan homlokára,
és kötözzétek be súlyos sebét!
ORVOS Úgy látom, Morold igazat beszélt:
tényleg méreg kerülhetett a sebbe,
mert máris rohad és gennyesedik.
A CORNWALLI NÉP Mi ez a szag? Hisz ez kibírhatatlan!
MARKE Öcsém, Tristan, kérlek, ne haragudj rám,
de tényleg kellemetlen a szagod.
Hátrább lépek: kérlek, ne vedd zokon,
és ne tekintsd neheztelés jelének,
ha közben befogom az orromat. –
Te pedig, orvos, gyógyítsd meg azonnal!
ORVOS Uram, gyógyítanám, de nem tudom.
Kenhetek én a sebre iszapot,
enyvet, pépet, szappant, kenőcsöket,
szurkot, kátrányt, pókhálót, tyúkbelet,
de nem gyógyul a seb, sőt az egész test
felpuffad, kékül. Rá sem ismerek

a régi Tristanra, a daliára.
Ez itt egy bűzös, leprás nyomorult!
TRISTAN Édes hazám, érted váltam ilyenné!
MARKE Édes jó Tristan: mit mondjak neked?
Élvezd a hálánkat; megérdemelted.
Csak fejedbe ne szálljon a dicsőség,
és ne sütkérezz benne túl sokat!
Jobb lenne, ha most már azzal törődnél,
miképp leszel egészséges megint.
Itthon nem tudunk meggyógyítani!
Keresd külföldön gyógyulásodat!
Ez nem száműzetés, csak jó tanács.
ORVOS Uraim, úgy hallottam az imént,
hogy Morold azt mondta a harc hevében:
valaki mégis képes volna Tristan
bajára gyógyírt adni, mégpedig
legfőbb ellenségünk, az ír királyné!
Ha odautazol, hátha segít.
TRISTAN Utazzam éppen hozzá? Tőle kérjem,
hogy gyógyítsa meg öccse gyilkosát?
Első dolga az lesz, hogy megölet.
De én mégiscsak odautazom!
Jobb meghalni, mint élve megrohadni.
MARKE Öcsém, te gyönyörűen muzsikálsz.
Játékoddal, mely mesterkézre vall,
sokszor felvidítottál engem is.
Vidd magaddal a hárfádat: ki tudja,
hátha zenészként sikeres leszel,
és gyógyultan térhetsz vissza közénk!

2. JELENET

(Dublin, tengerpart. Tristan csónakban evezve közeledik. A kikötőtől tisztes távolságra megáll. Végigfekszik a csónakban. Jön a dublini őrség.)

ELSŐ ŐR Odanézzetek! Csónak!
MÁSODIK ŐR Teljesen üres!
HARMADIK ŐR Gyere ki a partra, te üres csónak!
NEGYEDIK ŐR Hadd verjünk fejbe! Hadd vágjunk hátba! Hadd szúrjunk hasba!
ÖTÖDIK ŐR Tudd meg, csónak barátom, hogy mi nem nagyon szeretjük az idegeneket. Pláne, ha idejönnek Dublinba, Írország fővárosába! De azért csak gyere ide! Gyere ide közénk, ha mersz!
(Tristan a hárfáját pengeti.)
ELSŐ ŐR Halljátok? Zenél a csónak! Tök üres, mégis milyen szépen zenél!
MÁSODIK ŐR A végén még dalra is fakad, mint a pacsirta!
TRISTAN (a csónakban hárfázik és énekel)
Ti tengerek,
röpítsetek
Dublin partjaihoz...
MÁSODIK ŐR Na tessék! Megmondtam, hogy énekelni is fog.
ÖTÖDIK ŐR Kuss legyen, pofa súlyba! Nem hallod, milyen gyönyörűen énekel?
TRISTAN (énekel)
...ahol sebemre hoz
a királyné kenőcse gyógyulást.
Remény kevés,
de mégis él bennem reménykedés...
TRISTAN (énekel)
Ti tengerek,
röpítsetek...
ELSŐ ŐR Már ideröpítettek, már ne kérleld őket!
MÁSODIK ŐR Én azért megnézném azt a csónakot. Kérek engedélyt megközelíteni!
ELSŐ ŐR Őrség, vigyázz! Szemléleti megtekintést kezdd meg!
(Az őrök csónakba szállnak, és odaeveznek Tristanhoz.)
TRISTAN (énekel)
Szegény, beteg
zenész, megyek
Dublinba, ahol meghalok...
MÁSODIK ŐR Odanézzetek! Egy ember! Valami emberféleség! Amolyan embernek látszó képződmény! Vajon Isten teremtette vagy az ördög?
HARMADIK ŐR Jaj, de ronda! Jaj, de büdös!
NEGYEDIK ŐR Jaj, de szépen énekel!

TRISTAN (énekel)
...vagy tán meggyógyulok,
ha a királyné csodaírja
sebemet gyógyítani bírja...
MÁSODIK ŐR Aki ilyen szépen énekel, az nem lehet az ördögtől való.
NEGYEDIK ŐR Szerintem vontassuk ki a partra. Akkor mindenki gyönyörködhet az énekében és a hárfajátékában.
HARMADIK ŐR De hát kibírhatatlan szaga van!
MÁSODIK ŐR Ez már teljesen meg van rohadva. Biztos, hogy nem fer­tőznek az ilyenek?
(Jön a királyné a kis Isoldával.)
KIRÁLYNÉ Mi ez a kurjongatás? Ez a lárma?
Hangos és pórias beszédetek
egész nap hasogatja fülemet!
ELSŐ ŐR Ezt a csónakot nézd, felséges úrnőm! Itt ül benne egy beteg jövevény, egy szerencsétlen, sebesült zenész.
MÁSODIK ŐR Úgy tátong a sebe, mint a kakukkfióka csőre.
HARMADIK ŐR Olyan kék, mint a frissen szedett szilva.
NEGYEDIK ŐR Úgy meg van buggyanva, mint a nyári alma ősszel.
ÖTÖDIK ŐR Úgy bűzlik, mint a felkavart pöcegödör.
KIRÁLYNÉ Látod, kislányom, ezen a világon
vannak szerencsétlen emberek is:
betegek, szegények és nyomorultak.
Te csupa szépség és öröm között élsz,
de sok olyan ember van, aki szenved.
KIS ISOLDA És nem lehetne az ilyeneket
elvinni valahova messzire,
hogy a mi örömünket ne zavarják?
KIRÁLYNÉ Kislányom, együtt kell élnünk velük.
Ezért hát inkább segíteni kell,
hogy ők is örüljenek egy kicsit.
ELSŐ ŐR Igaz, hogy ez az ember borzalmasan szenved, csakhogy még ebben a nyomorult állapotában is gyönyörűen zenél.
NEGYEDIK ŐR Az semmi! De milyen gyönyörűen énekel!
KIRÁLYNÉ És ez igaz, te szerencsétlen ember?
Értesz az énekhez és a zenéhez?
TRISTAN (énekel)
Hárfa és hegedű
énekkel együtt nagyszerű,
jaj,
és ha zenél az énekes,
teljesítménye kétszeres,
jaj!
KIRÁLYNÉ Ez szépen hangzik! Az állapota
igen csúf, de a muzsikája szép!
Ha képes vagy rá: kicsit még zenélj!
TRISTAN Úrnőm, akár még a holttestem is
zenére fakadna a kedvedért!
(Hárfázik.)
KIS ISOLDA De csúnya szegény! És, szegény, de szép!
KIRÁLYNÉ Aki félholtan is így tud zenélni,
az megérdemli a figyelmemet! –
Te idegen: hogy kerültél ide?
TRISTAN Szegény zenész vagyok. Kereskedők
felfogadtak: szálljak velük hajóra,
és muzsikámmal mulattassam őket,
nehogy útközben unatkozzanak.
Mennyi sok szép árujuk volt nekik!
Vegyszer! Kegyszer! Fűszer! Játékszer! Ékszer!
De kalózok támadtak a hajóra,
elrabolták az árukészletet,
s a kereskedőket lekaszabolták.
Rám is odasújtottak nagy erővel,
megsebesítettek a combomon,
de mikor látták, hogy zenész vagyok,
megsajnáltak, s nem öltek meg, hanem
ebbe a mentőcsónakba beraktak,
adtak nekem kenyeret és vizet,
és azt mondták, Isten majd megsegít,
a sebem pedig magától begyógyul.
De nem gyógyul, mert már három hete
ülök a csónakban, és ezalatt
igen közel jutottam a halálhoz.
KIRÁLYNÉ Úgy látom, hogy mérgezett volt a vas,
mellyel sebet ütöttek combodon,
és a méreg emészti húsodat.
Ezt a méregfajtát én ismerem:
kevesen tudják elkészíteni.
Hogy hívnak, zenész?
TRISTAN Tantris a nevem.
KIRÁLYNÉ Tantris?
TRISTAN Igen, úrnőm, Tantris vagyok.
KIRÁLYNÉ De furcsa név! Te Tantris, idehallgass:
volna számodra egy ajánlatom.
Ha ugyanolyan szépen tudsz zenélni
egészségesen is, mint betegen,
akkor kigyógyítlak a mérgezésből.
Cserébe pedig azt kérem: ha majd
megtisztultál, és nem bűzlik sebed,
akkor add át a tudományodat
a kislányomnak: tanítsd meg zenélni!
Korához képest már tud egy kicsit,
de jó volna még többet tudnia!
Nos? Képesnek tartod magadat erre?
TRISTAN Felséges úrnőm, boldoggá teszel,
ha meg tudsz menteni a mérgezéstől,
s még a lányodat is taníthatom!
Hogy is hívják?
KIS ISOLDA Isolda a nevem.
TRISTAN Isolda? Gyönyörű név! Éppolyan szép,
amilyen szép a tulajdonosa,
és amilyen szép a zenéje lesz,
ha eltanulja művészetemet!
KIRÁLYNÉ Csak várj! Előbb még meggyógyítalak!
(Az őrök régi és modern orvosi eszközöket hoznak.)
KIRÁLYNÉ Kihúzom belőled a piros mérget, mint földből a répát!
Kihúzom belőled a fehér mérget, mint gyertyából a kanócot!
Kihúzom belőled a fekete mérget, mint cipőből a cipőfűzőt!
Kihúzom belőled a lila mérget, mint hüvelyből a kardot!
Kihúzom belőled a zöld mérget, mint kő alól a kígyót!
Kihúzom belőled a sárga mérget, mint állkapocsból a lyukas fogat!
Kihúzom belőled a barna mérget, mint félszeg kamaszból a szerelmi vallomást!
ELSŐ ŐR Na most már kifolyt belőle a genny!
MÁSODIK ŐR Na most már összehúzódik a seb!
HARMADIK ŐR Na most már egészséges, mint a makk!
NEGYEDIK ŐR Na most már kellemes a társasága!
ÖTÖDIK ŐR Na most már elkezdhetsz tanítani!
KIRÁLYNÉ Ti pedig hozzatok hangszereket!
Hegedűt, harsonát, sípot, dobot,
gitárt, zongorát, cimbalmot, satöbbit,
hogy kislányom mindegyiken tanuljon!
(Az őrség hozza a hangszereket. A szín átváltozik Isolda tanulószobájává.)
TRISTAN Először tanuljuk meg a gitárt!
(Gitározik, énekel.) Nagy az ámor és az amúr...
KIS ISOLDA (gitározik, énekel)
Szakad a szív, szakad a húr.
KIRÁLYNÉ Ez kezdetnek nem is volt rossz! Tovább!
KIRÁLY (jön) Várjatok csak! Ha van itt valaki,
aki még nem tudná, hogy ki vagyok,
annak kedvéért kendőzetlenül
kimondom: én vagyok Gurmun király!
Én is nagyon szeretném hallani,
hogyan tanít zenét az idegen!
TRISTAN Foglalj helyet, király úr! Most pedig
a zongora billentyűit tanuljuk.
(Zongorázik, énekel.) Nagy az amúr és az ámor...
KIS ISOLDA (zongorázik, énekel)
Szédítőbb, mint részeg mámor!
KIRÁLYNÉ Ez a gyors fejlődés bámulatos.
KIRÁLY Magam is ámulok és bámulok!
Ez a kislány egyre többet tanul!
S miközben tanul, percről percre szebb lesz!
Mi a neved, te nagyszerű zenész?
TRISTAN Tantris vagyok.
KIRÁLY Tantris? De furcsa név!
Még sosem hallottam ezt a nevet!
UDVARI EMBEREK (jönnek) Azt hallottuk, van itt egy idegen,
aki Isoldát zenélni tanítja.
TRISTAN Foglaljatok helyet, ír udvaroncok!
Most a hegedűvel ismerkedünk.
(Hegedül, énekel.) Nagy az ámor és az amúr...
KIS ISOLDA (hegedül, énekel)
Nemes szíven ő lesz az úr!
UDVARONCOK (tapsolnak) Nahát, ez igazán csodálatos!
Szépen zenél! És ügyesen tanít!
Isolda máris megtanulta tőle
a tökéletes zenetudományt.
(Jön a félszemű, púpos Tárnokmester.)
TÁRNOKMESTER Király uram! Hallom, felnőtt a lányod.
KIRÁLY (kelletlenül) Igen. Felserdült. Felnövekedett.
TÁRNOKMESTER Akkor hát hadd emlékeztesselek rá,
amit már többször mondtam, ugyebár,
hogy üzletileg a kapcsolatunk
már így is rendkívül gyümölcsöző,
ám jó lenne, ha családilag is
közvetlenül kapcsolatba kerülnénk.
KIS ISOLDA (az anyjához) Ez mit jelent?
KIRÁLYNÉ Hogy elvesz feleségül,
amennyiben rábólint az apád.
KIS ISOLDA Jaj, ne! Inkább kolostorba megyek.
Inkább megbetegszem. Vagy meghalok.
Vagy levágom szép, hosszú hajamat!
KIRÁLYNÉ Édes kislányom, jobb, ha belenyugszol.
A tárnokmester szerelmes beléd...
KIS ISOLDA Ez itt? Borzalom!
KIRÁLYNÉ ...és ő fedezi
az államháztartás négyötödét.
És ha nem fedezi, csődbe megyünk.
TÁRNOKMESTER Így igaz: nálam a tőkeerő,
nálatok a szépség és fiatalság,
s a kettő most az ágyban egyesül.
KIRÁLYNÉ Uram, légy egy kicsit türelmesebb!
Most végződött Isolda nevelése.
Még csak most tanulta meg a zenét
Tantristól, ki nagyszerűen tanít!
Azt mondd meg, Tantris, mit kívánsz jutalmul!
TRISTAN Úrnőm, a jutalom az életem volt,
mit visszaadtál. Én vagyok adósod.
Ha mégis kívánhatok valamit,
azt kérem: jó emléketek legyen
rólam, ha majd elmegyek tőletek.
KIRÁLYNÉ Itthagysz minket?
KIRÁLY Nem, Tantris, nem eresztünk!
KIRÁLYNÉ Tantris, még vár itt rád egy feladat.
Él egy sárkány, itt, közel a vadonban.
Nem azt kívánom, hogy megküzdj vele,
hiszen te csak egy udvari zenész vagy,
és nem hinném, hogy jártas vagy a harcban,
másrészt akik a harcban jártasak,
azokat is eddig mindet megölte,
hanem csak arra kérlek, Tantrisom,
hogy tisztes távolból zenélj neki.
Hátha ettől megenyhülne haragja,
s nem sanyargat minket egy darabig.
Nem kell harcolni, Tantris. Csak zenélj!

3. JELENET

(A királyi palota egyik félreeső zuga. Jön Kurvenal és Marjodo.)

KURVENAL Hé, Tristan! Hahó, Tristan!
MARJODO Tristantristantristaaaaaan!
TRISTAN (előbújik) Kurvenal! Marjodo! Drága honfitársaim!
MARJODO Tristantristaaaaan!
TRISTAN Ne üvöltözzetek! És különben is, ezeknek itt én Tantris vagyok! Jegyezzétek meg: Tantris.
MARJODO Szép név. Érdekes név. Tan-tris, tan-tris-tan-tris-tan-tristantristaaaaaaan!
TRISTAN Csodálom a bátorságotokat, hogy ide merészeltetek jönni Írországba. Nem tudjátok, mit parancsolt Gurmun király? Hát azt, hogy Írország területén minden cornwallit meg kell ölni!
KURVENAL Hű, de félünk!
MARJODO Ezt a pechet!
KURVENAL Na akkor gyorsan rátérünk a lényegre. A lényeg az, hogy urunk, Marke király szeretne kibékülni Gurmun királlyal. Azt akarja, hogy békesség legyen Írország és Cornwall között.
MARJODO És hogy lehet a békét leginkább előmozdítani? Családi kötelékkel! Vagyis...
KURVENAL Vagyis feleségül akarja venni Gurmun király lányát, Isoldát. Azt hallotta, hogy nagyon szép lány.
TRISTAN Szépnek szép. De hát ellenségek!
MARJODO Ez a béke legfontosabb feltétele. Ha nincs ellenség, akkor nincs kivel békét kötni. Na szóval, Marke királynak az a kívánsága, hogy te, úgy is mint az ő rokona, kérd meg Isolda kezét az ő nevében és az ő részére.
TRISTAN De mégis, hogy képzelitek? Én itt ezeknek Tantris vagyok, egy szegény zenész. Álljak elő, és mondjam nekik, hogy őszintén sajnálom, de hazudtam? Nem is Tantris vagyok, hanem Tristan. Én győz­tem le párviadalban a királyné öccsét, Moroldot, és most viszem a királylányt is!
(Dörömbölnek az ajtón.)
EGY HANG (kintről) Kinyitni! Királyi Bűnüldöző Fogdmeg Lovagrend!
TRISTAN (hangosan) Egy pillanat! (Halkan) Bújjatok el! (Hangosan) Máris nyitom! Csak előbb felhúzom a nadrágomat... (Halkan) Te a szekrénybe... te meg a függöny mögé... (Hangosan) Egy pillanat, muszáj kifújnom az orromat, náthás vagyok.
(Kurvenal és Marjodo elrejtőzik.)
HANG (kintről) Törjétek be azt a nyavalyás ajtót!
(Az ajtót kintről betörik. Jön a Főfogdmeg, az Alfogdmeg és a Közfogdmeg.)
TRISTAN Mi az, már orrot fújni sem szabad?
FŐFOGDMEG Tudod, mit parancsolt Gurmun király?
Hogy minden cornwallit meg kell...
TRISTAN Na és?
FŐFOGDMEG Kaptunk egy feljelentést, mely szerint
cornwalli kémek rejtőzködnek...
TRISTAN Itt?
FŐFOGDMEG ...valahol a királyi palotában.
Őket keressük.
TRISTAN Nálam nincsenek.
Amúgy is nemsokára béke lesz
az ír király s a cornwalli király közt.
FŐFOGDMEG Kitől hallottad?
TRISTAN Én? A verebektől.

FŐFOGDMEG Verebektől? Akkor házkutatás!
Itt az engedély. A király nevében!
Közfogdmeg, nézz be a függöny mögé!
Te meg, Alfogdmeg, nyisd ki azt a szekrényt.
(Kurvenal belecsavarja magát a függönybe. Marjodo – és vele együtt a szekrény – félreugrik az Alfogdmeg elől.)
KÖZFOGDMEG Olyan furcsán tekeredik a függöny!
TRISTAN Hát persze, a padlófűtés miatt,
mert itt száll fel a meleg levegő,
de az is lehet, hogy szellemek ülnek
a függönyredőkben. Függönymanók!
ALFOGDMEG (a szekrényt kergeti)
Tisztelettel jelentem, nem tudom
kinyitni! Ez egy nagyon furcsa szekrény!
TRISTAN Ugyanis a szekrénynek lába van,
s ha már van neki, használhatja is!
(Jön a Királyné és Isolda. Páncélt és fegyvereket hoznak.)
KIRÁLYNÉ Ejnye, Főfogdmeg, mi történik itt?
FŐFOGDMEG Házkutatás, tisztelettel jelentem.
ISOLDA Szegény Tantrisnál?
FŐFOGDMEG A király nevében.
ISOLDA A királyné nevében: abbahagyni!
FŐFOGDMEG Rejtőzködő kémeket keresünk.
Nem akárkiket: cornwalliakat!
ISOLDA Ti azzal vádoljátok ezt a férfit,
aki engem megtanított zenélni,
s aki az országot fenyegető
sárkánnyal megharcolni készen áll,
hogy cornwalli kémeket rejteget?
FŐRENDŐR (a Királynéhoz) Felséges úrnőm...
KIRÁLYNÉ Lányom jól beszélt:
ez a férfi minden gyanú fölött áll,
a sárkánnyal fog mindjárt küzdeni.
Ha már itt vagytok, ezt a sisakot,
ezt a páncélt adjátok rá hamar.
FOGDMEGEK Igenis!
(Beöltöztetik Tristant.)

KIRÁLYNÉ Csatoljátok oldalára
bajvívó kardokból a legnagyobbat!
A legszebb pajzsot adjátok kezébe
és lándzsák közül a legvastagabbat!
Már csak a leggyorsabb lovunk hiányzik,
hogy felülhessen a hátára Tantris,
és kivágtasson a sárkány elé!
– Sajnálom, Tantris, nincs más lehetőség.
Azt hittem, elég lesz, ha muzsikálsz,
de láthatod: mégis harcolni kell!
Ha félig olyan jó kardforgató vagy,
mint amilyen zenész...
TRISTAN Akkor mi lesz?
KIRÁLYNÉ Akkor reméljük a legjobbakat!

4. JELENET

(Erdő, hegyoldal barlangnyílással. Tristán lóháton jön.)

SÁRKÁNY HANGJA (a barlangból)
Szívből köszöntöm táplálékomat!
A lovagok roppant ízletesek!
Eddig háromezren és ötvenen
próbáltak megvívni velem. Te vagy
a háromezer-ötvenegyedik!
TRISTAN A Sárkány beszél, vagy a belebújt
Gonosz Lélek hallatja a szavát?
Ki fia vagy?
SÁRKÁNY HANGJA (vezeték- és keresztnevet mond)
Sárkány Gyík a nevem!
Mit akarsz?
TRISTAN Téged elpusztítani!
Gyere elő, ha olyan nagy legény vagy!
SÁRKÁNY Küldök magam előtt egy kis tüzet,
amivel a bátor lovagokat
tíz perc alatt ropogósra sütöm!
(Piros lángnyelv bújik elő a barlangból, Tristan félreugrik.)
TRISTAN Vigyázz, nem jó a tűzzel játszani,
mert a végén még felgyújtod az erdőt!
SÁRKÁNY (kibújik a barlangból)
Igazad van. Inkább előjövök.
Látod, milyen erős, izmos a farkam?
(Csapkod a farkával, jobbra-balra dőlnek a fák.)
Látod, milyen élesek karmaim?
(Leereszkedik a zsinórpadlásról egy tollpihe, és a Sárkány karmainak puszta érintésétől cafatokra hull.)
Látod, milyen hatalmas a pofám?
Milyen prímán okádom a tüzet?
(Szeszélyes formájú, cikcakkos lángnyelvek.)
De még nagyobb a füstje, mint a lángja!
(Fekete füstfelhő, gőzmozdony hangja.)
És ezt nézd meg, ezt a gőzoszlopot!
Egy gejzírrel is felveszem a versenyt!
(A gőz elborítja a színpadot.)
Hol vagy? Nem látlak! Fene ezt a sok gőzt!
TRISTAN Tessék, itt vagyok!
SÁRKÁNY Rendes vagy, lovag!
Jutalmul nem sütögetlek sokáig:
a véreshurka nyersen is finom!
Hamm, bekaplak!
(Nagyra tátja a pofáját.)
TRISTAN Előbb a hurkapálcát!
(A Sárkány torkába döfi a lándzsáját.)
SÁRKÁNY Tulajdonképp miért akarsz megölni?
Talán elloptam tőled valamit?
Bántottalak? Megrágalmaztalak?
Vagy a feleségeddel félreléptem?
TRISTAN Nem házasodtam meg, nőtlen vagyok.
Azért öllek meg, mert Sárkány vagy, és kész.
A Sárkányt megölik, ez a szabály.
Sárkányt ölni a legnagyobb dicsőség.
Ha megöllek, a királylány kezét
nagybátyám számára megkérhetem.
Na gyerünk!

SÁRKÁNY Egy pillanat! Hülye vagy?
A nagybátyádnak kéred a királylányt?
Miért nem kívánod inkább magadnak?
TRISTAN A tisztesség így követeli meg.
SÁRKÁNY (megvetően)
A tisztesség pára és pipafüst,
az élhetetlen hülyék istene!
Tőlem kérd Isoldát: neked adom!
Együtt a városba bevonulunk,
a palota kincseit elfelezzük.
Én szőröstül-bőröstül felfalom
előbb a királyt, aztán a királynét.
A szűz Isoldát meghagyom neked,
azt csinálhatsz vele, amit akarsz,
és ráadásul tiéd lesz az ír trón:
legyünk ketten királyok, te meg én!
Irány Dublin! Együtt bevonulunk!
Gyerünk! Éljen a Sárkányhatalom!
A Sárkánypuccs! A Sárkánydiktatúra!
TRISTAN Tévedsz, ha azt hiszed, hogy hallgatok rád.
Elég a szóból, kezdődjék a tett!
Neked is vannak jó harcosaid:
a füst, a tűz, a bűz, a gőz, a karmok,
de az én szárnysegédem az Igazság,
megbízóm a király, vezérem Isten,
és most kettéhasítom szívedet!
(Kardjával ledöfi a Sárkányt.)
SÁRKÁNY (halálközeli eksztázisban)
Sárkányfogotthagyás!
Sárkányvéráradás!
(A Sárkány szájából óriási fogak potyognak, a sebéből ömlő vér elárasztja a színpadot. Lángnyelvek nyúlkálnak Tristan után, és a Sárkány a farkával is megpróbálja agyoncsapni.)
SÁRKÁNY De te se fuss előlem, Tristan!
A holttested se marad tisztán!
És most sikít a Sárkány!
Aéeiauó!
(A Sárkány sikolya hanghullámok vagy hangpillangók formáját ölti fel. Nem túl hangos, de az összes fa kidől, a hegyoldal megreped, Tristan páncélja kettétörik tőle.)
SÁRKÁNY A Sárkány Kígyó kileheli Lelkét!
(Összerogy, meghal. Tátott szájából előbújik a Lelke, egy denevérszerű, szárnyas állat. Ő is tud füstöt és gőzt fújni, de tüzet nem.)
TRISTAN Fuj, de büdös a Sárkány Lelke, fuj!
(A Lélek üldözőbe veszi Tristant.)
TRISTAN Hagyjál békén, Lélek! Te már nem élsz!
Megöllek! Tűnés!
(Kardjával a Lélek felé szurkál.) Nem tudlak megölni.
(A Lélek füstöt és gőzt fúj Tristan arcába, aztán elrepül. Tristan ájultan rogy a földre. Jön a Királyné, nyomában Isolda és Brangaene.)
KIRÁLYNÉ Erre gyertek! Csak a kidőlt fákat kell követni.
ISOLDA De ugye Tantris lett a győztes? Hallottátok, mekkorát sikított a Sárkány!
BRANGAENE Én akkor tudnék ilyen nagyot sikítani, ha éjszaka arra ébrednék, hogy megsimogatja az arcomat egy férfi.
KIRÁLYNÉ Legfőbb ideje volt, hogy kivegyelek abból a kolostorból. Mégiscsak a rokonunk vagy! Majd a királyi udvarban megtanulod, hogyan kell bánni az előkelő férfiakkal!
ISOLDA De anyu, ez a Tantris nem is előkelő! Ez csak egy szegény muzsikus!
KIRÁLYNÉ Igen, de olyan bátran viselkedett, mint egy igazi herceg. Jobb lenne, ha ő venne feleségül, mint a félszemű, púpos tárnokmester.
ISOLDA Jaj, anyu, ne is emlegesd azt az ocsmány embert! Már a gondolattól is rosszul vagyok!
KIRÁLYNÉ Márpedig muszáj lesz feleségül menned hozzá, ha egyszer apád így akarja! Hacsak Tantris, a szegény muzsikus le nem győzte a Sárkányt. Mert akkor...
ISOLDA Fuj, anyu! Mi ez a piros ragacs?
KIRÁLYNÉ Látod, kislányom, ez a Sárkány vére. Úgy látszik, Tantris valóban győzött.
BRANGAENE És mi ez a záptojásszagú büdösség?
KIRÁLYNÉ Ez bizony a Sárkány kilehelt Lelke. Vigyázzatok, mérgező. Igaz, hamar lebomlik, és akkor már nem veszélyes.
ISOLDA És ez mi?
KIRÁLYNÉ Hoppá! Ez maga a Sárkány.
ISOLDA Hű de nagy! És hű de meg van dögölve!
BRANGAENE Biztos, hogy meghalt? Nem lehet, hogy egy kis élet még van benne?
KIRÁLYNÉ (egy kicsit azért fél) Ha akarjátok, meghallgatom a szívét. (Odahajol) Nem, ennek már nem dobog a szíve. Ez annyira halott, hogy halottabb már nem lehet.
BRANGAENE És ez itt? Ez itt egy ember! Csupa füst és korom!
ISOLDA Ez Tantris, a szegény muzsikus. Megölte a Sárkányt, de utána ő is meghalt. Jaj, szegénykém!
KIRÁLYNÉ Úgy látszik, lélekmérgezést kapott. Belélegezte a Sárkány Lelkét, és attól perceken belül meghal az ember.
ISOLDA És az nem lehet, hogy az ő lelke erősebb, mint a Sárkányé?
KIRÁLYNÉ Sajnálom, de a Sárkány Lelkétől eddig még mindenki meghalt.
BRANGAENE Biztos, hogy meghalt? Nem lehet, hogy egy kis élet még van benne?
KIRÁLYNÉ Ha akarjátok, meghallgatom a szívét. (Odahajol) Hallgassátok csak, lányok! Egy kicsit még dobog a szíve!
ISOLDA Akkor ugye meg tudjuk menteni?
KIRÁLYNÉ Nem biztos, hogy sikerül, de megpróbáljuk. Van egy méregtelenítő kenőcsöm, és van harminc év szakmai gyakorlatom. Egyszer már meggyógyítottam, hátha másodszor is meg tudom gyógyítani!
(Isolda és Brangaene fölemeli Tristant, mindnyájan el.)

5. JELENET

(Női lakosztály, fürdőszobával. A Királyné, Isolda és Brangaene együtt ápolják az eszméletlen Tristant.)

KIRÁLYNÉ Látjátok, túlvagyunk a nehezén.
Megmondtam én, hogy életben marad.
Már csak egy kis hideg víz kell neki,
azzal dörzsöljétek a mellkasát,
és tegyetek gyógykenőcsös tapaszt
a combjaira és a homlokára!
Most dolgom van. Később visszajövök!
(Kimegy.)
ISOLDA (Brangaenéhez) Te vízzel dörzsöld, én meg majd rakok
tapaszt a... melyik testrészére is?
BRANGAENE Ide meg amoda. Aztán cserélünk!
ISOLDA Te, Brangaene: szerinted is csinos?
BRANGAENE (óvatosan)
Nem tudom. Kivel hasonlítsam össze?
Te láttál már férfit meztelenül?
Mert én még nem.
ISOLDA Idenézz, milyen izmos!
És mégis milyen szép karcsú, sudár!
Ez a lábszár... ez a kar... ez a comb...
ezek a vállak... csupa gyönyörűség! –
Állj már le! Ne dörzsöld olyan sokáig! –
BRANGAENE (sóhajt) Ezerszer is boldog lesz az a nő,
akit egyszer majd elvesz feleségül!
ISOLDA Egy nagy baj van: hogy semmi rangja sincs.
Ez a Tantris csak egy szegény zenész,
pedig oly bátor, mint egy hős lovag,
egy igazi nagyúr; mégis közember!
Hogy lehet ilyen részvétlen a sors?
Csak nézz rá! Nézd, milyen szép teste van!
Egy szegény muzsikus mitől ilyen szép?
A tárnokmester, az a rondaság
egy igazi előkelő nagyúr,
a mi Tantrisunk meg hiába délceg,
mégis csak holmi népi s