[2018. június]

---

Az eper kártevőit aszerint csoportosítjuk,
hogy a növény mely részét támadják meg,
életének milyen fázisában, milyen súlyú

következményekkel. Gyökérzet, levélzet,
termés vagy virág. A szakirodalom terjedelmes
része foglalkozik a tavasszal, ami a legveszélyesebb.

A túléléshez fenntartások és tapasztalat egyaránt
szükségeltetnek, a különböző vegyszerek használatakor
fontos pontosan felmérni, mi nyerhető és veszíthető.

Felismerésnek itt helye nincs, a legjobb, ha nem jut
eszünkbe semmi, eleve nem. Tartsunk távolságot
a langyos széltől délutánonként. Nem szempont.

A legjobb, ha rágyújtunk még egyre, vagy nem,
ez egyéni ízlés kérdése, de alkalmanként mégis jobb
rágyújtani inkább, bár amúgy mindegy, ahogy

mindegy, milyen utakon értünk el ide, milyen felhők közt,
mi esik most és milyen irányba,
hogy nem ismer magára az ember a csapadékban –

mindegy vagy nagy nevetség, így a szakirodalom.
Mert ez, amit a nevek elvétenek, de a szél megtalál,
már itt van, és olyankor

nincs mit tenni, legföljebb, ha kijön, elmondani neki,
hogy valami tegnap óta eszeget csöndesen a mellkasunkból.
De ilyenkor persze nem jön ki,

csak áll az őz a fürdőszobában,
és nézi, nézi a tükörben,