[Látó – 2009. május]

hommage a` K. S.

ott, hol a nyelv önmagára ismer
miként az időben a pergő évszakok
tudjuk immár hogy vannak vidékek
és róluk szóló, fénylő verssorok

és olykor-olykor ha a titkos postán
megérkezik Isten sürgönye
körülöleli a rosszkedv vagy a mámor
fehér pillangók lassú függönye

s ha nem is tudni hogy meddig éltet
s a tél hány tavaszra írja át magát
a káromkodáshoz adjon új erőt
s az imádkozáshoz adjon halk imát.