[2011. május]

Milyen igékkel hívtad magadhoz
Kelepce volt vagy menedék
Arra a nyárra emlékszel e még
Dalaidra az áradó naphoz

S mily bűnnek árnya e fagypont alatti
Minek múlása ily sötét
Mily átok rontás füröszt jegében
Milyen időktől féltél maradni
*
Mint farkas a dögre enni ha visszajár
Úgy jár emléked tépni szívemből
Süllyedő hajód miért is hagytam el

Jobb lett volna véled múlnom el
Mind látnom nyaradnak fényébe más
Miért is nem vittél végül magaddal

Jössz és te véled a semmivé lettek
Ülnek ágyamhoz napjaim mocskán
Nevetni rajtam köpni szemembe

Legelőbb a patkányok futnak el
Ugye, kapitány.