[ShakespeareLátó - 2014. április] Az 56. Shakespeare-szonett kezdősorára
Ujítsd erődet, édes szerelem, hogy ne feledjem vad kíváncsiságod: újra csak egész kell, a fele nem, várom és félem felemésztő lángod. Forgószeled, a soha-nem-elég mohó fájdalmát ne engedd feladnom: ne érjelek el, mindig csak feléd közelítsek csak, egyetlen kalandom, feléd, ki szólít, hív és meggyötör, hogy ne nyughassak a biztos halálig. Ahogy az örvény forog, körre kör, ha középpont biztonságára vágyik: vigyél magaddal, sodorj végveszélybe, hajts, űzz és forgass – de ne húzz a mélybe.