[ShakespeareLátó - 2014. április]
Az 56. Shakespeare-szonett kezdősorára
Ujítsd erődet, édes szerelem,
hogy ne feledjem vad kíváncsiságod:
újra csak egész kell, a fele nem,
várom és félem felemésztő lángod.
Forgószeled, a soha-nem-elég
mohó fájdalmát ne engedd feladnom:
ne érjelek el, mindig csak feléd
közelítsek csak, egyetlen kalandom,
feléd, ki szólít, hív és meggyötör,
hogy ne nyughassak a biztos halálig.
Ahogy az örvény forog, körre kör,
ha középpont biztonságára vágyik:
vigyél magaddal, sodorj végveszélybe,
hajts, űzz és forgass – de ne húzz a mélybe.