a gracanicai emberek

római romok között aratják le

a búzát és a kukoricát

a szántásban edénycserepek

illetve régi építmények

maradványai

 

ha Ulpianába akar jutni az ember

a városból kifelé a főút mellett kell haladni

majd át kell vágni a mezőn

 

mikor se házak se villák

és aszfalt sincsen már

illegális szemétlerakókba botlunk

pont mint Moldávia minden falujában

 

aztán következik az antik temető nádfedeles kunyhókkal

annak bizonyságául hogy az emberek szeretnek itt lenni

most nem volt sehol senki

vagy ha volt is valaki 

nem a felszínen

 

csak kövek síremlékek gödrök és

közöttük mi

tényleg nem volt senki

aki utunkat állhatta volna

 

a temetőből át a mezőn

Ulpiana központja felé

hellyel-közzel újabb ásatások nyomaira bukkantunk

a régészek szerszámai a kukoricás

szélében hevertek

 

az északi kapun léptünk be a városba

rögtön a tavernához érkeztünk

micsoda vendégszerető hely

aztán a közfürdő a pogány szentély

majd egy ókeresztény templom következett

rendre sorra meg is álltunk

az oltárnál

 

mikor túljutottunk a Cardo Maximuson

valami elrepült fölöttünk a taverna felé

onnét pedig a város vége

vagyis a kukoricás felé vette az irányt

óvatosan megközelítettük

de csak egy baglyot láthattunk

az idő őrizőjét

Ulpianában

 

mindenki itt van

szentélyekben templomokban

a mezőn

a temetőben

és itt vagyunk mi is

sört iszunk a nádfedeles kunyhóban

aztán

gyerünk visszafelé

másik útvonalon:

 

a Jusztinianosz idejéből származó

püspöki templom mellett

ami egy hajdani 

villa romjaira

épült

majd a baptisztérium mellett

végig az aszfalton

a lenyugvó nap 

visszfényében

 

 Lövétei Lázár László fordítása