Még lekiáltanék a völgybe:
most boruljatok gyorsan zöldbe
a hársfaágak csendes árnyán
évszakot váltana a sátán,
ti, Madáchok ne engedjétek.
Nem ugyanolyan bűn a vétek,
nem hasonló erények jönnek
utána másik vízözönnek…
Ez nem kimos, javít, megöntöz.
Már kevés köze lesz a földhöz,
már hihető gaz tévedések
nevében lenne újabb fészek.
Az ember ebben nem poéta,
itt más a cél, a gond, a tét, a
végeredmény sem tisztult ember.
Ilyet talán a sátán sem mer,
csak szülni készül hársfaágyon
az irgalom-rejtő világon.
De mit, de mit, de mit lehet még?
magam is oda heverednék.