SZEREPLŐK

TISZT
POLGÁR
I. ÍRNOK
II. ÍRNOK
BIOLÓGUS
ALTISZT
KATONÁK
IBI
TERI
VAK
SZÁZADOS
RENDEZŐ
NÉMA
ZENÉSZEK
TÖMEG

Történik: valamelyik Krisztus születéséhez viszonyított korban.

I. FELVONÁS

Szín: katonai iroda. A függöny fenn van, megszokott ténykedés folyik.
TISZT (negyvennégy éves, deresedő, átlag méretek, kicsit unott; az egyik asztalon ül, tiszttársával beszél telefonon) Küldd ide őket… Mi? Nem jönnek, mi? Küldd az egyiket… Hogy mindig csak ketten…? És te? Mit vihognak ott? (Ő is majdnem vihog) Megpróbálom… Rám ültettek egy civilt. Olyan, mint a többi. Potrohos is… Nem szól semmit, csak néz… Lehet, hogy csodálkozik, ezeknél nem lehet tudni… Jó… Megpróbálok átmenni… Igazad van… Biztos, biztos. (Leteszi a kagylót)
POLGÁR (alacsony, ötven körüli, pocakos, afféle fontos vendég, félig elfordulva ül az egyik asztalnál, és az ujjaival dobol; amikor megszólal, abbahagyja) Kivel beszélt?
TISZT (más hangon) Nem tartozom beszámolni.
POLGÁR (határozott, kimért) De igen.
TISZT A szabályzat nem írja elő.
POLGÁR A szabályzat most készült, és előírja. Nekem elhiheti. A szabályzat-kibocsátó bizottság elnöke vagyok.
TISZT Ez valami újabb… Nem közölték írásban.
POLGÁR(kiabál) Nem szoktunk írásban közölni semmit! (Előbbi hangján) És mi ez a hülye élvetegség, tiszt, a maga korában… Mi is a rangja?
TISZT (sértett) Őrnagy.
POLGÁR Na igen… Szóval mire jó, biztosan nagy gyerekei vannak.
TISZT Miről beszél?
POLGÁR Talán harci mének vihognak a telefonjába…? Még nem mondta meg, hogy kivel beszélt.
TISZT Nem tartozom beszámolni csak a feletteseimnek. Maga katonakorában még szakaszvezető sem lehetett. Katona parancsnoknak engedelmeskedik, parancsot nem adhat, csak…
POLGÁR (megszakítja) Álljon meg! Tisztázzuk: utasítást kaptam, hogy a maga tevékenységéről beszámoljak, minden részletéről. Ez nem tartozik magára, de nem is titok. Egyébként tartalékos ezredes vagyok.
TISZT És nem ismeri a rangokat… Tartalékos…
POLGÁR Nézze, én azt is jelenthetem, hogy gyanús beszélgetéseket folytat… Mit kezdene magával, ha megfosztanák a mundértól, és (Hangsúllyal) civil lenne magából?
TISZT A falnak két oldala van…
POLGÁR (felkapja a fejét) Mit mondott?
TISZT (retirál) Tessék…? Valamilyen védelmi feladaton gondolkoztam. (Kesztyűjével babrál) Ki kell mennem az egységekhez…
POLGÁR (tanulmányozza a tisztet) Természetesen azt is el tudom képzelni, hogy megértjük egymást…
TISZTA Talán én is, csak nem szívesen erőltetem a fantáziámat… (Kifelé indul)
POLGÁR Magával megyek.
TISZT (nem érdekli; az ajtóból visszafordul a két írnokhoz, akik nagy papírhalmok mellett némán körmölnek az asztalaiknál) Délre kérem a jelentéseket!
Írnokok felpattannak, állva maradnak, amíg a másik kettő mögött az ajtó becsukódik, akkor előugrálnak az asztalok mögül, mutogatnak kifelé,
a nyelvüket nyújtják stb.
TISZT (visszajön) Mi a fenét ugráltok?
I. ÍRNOK (huszonöt éves, ún. életrevaló) Semmi… Egy kis lazítás…
TISZT Hozzatok cseresznyepálinkát! Borunk van még?
I. ÍRNOK Van. Meddig marad ez a… (A Polgár pocakját mutatja)
TISZT Nem tudom. Mikor jött?
II. ÍRNOK (ötvenéves, szemellenzős) Amikor én bejöttem, már itt volt. Kulcsa van. Az este én zártam be az ajtót…
TISZT Meglátjuk… Jelentésnek másoljátok le a tavalyit. (Rutinosan szalutál, írnokok viccesen, de szabályosan vigyázzba vágják magukat; kimegy)
I. ÍRNOK A tavalyit is másoltuk.
II. ÍRNOK A tíz évvel ezelőttit is.
I. ÍRNOK Nem lehet, akkor még meg sem volt a fal.
II. ÍRNOK Az igaz, de jelentés akkor is volt, és mindig másoltuk valahonnan; az elsőt, azt hiszem, a napi fejés-kimutatásról. Az elődöd kérte kölcsön a főkecskepásztortól. Van még egy kis kávé? (Kávét főz)
I. ÍRNOK Egy főzésre még jut. És illeszkedtek a rubrikák?
II. ÍRNOK Addig taszigálta őket… Utált hazudni csak úgy hasból, abban a fejősben is számok voltak.
I. ÍRNOK Hogy is szedte volna össze? (A jelentés űrlapját olvassa) „Igazunkról meggyőzött lelkek száma; Ebből a valóban meggyőzöttek száma, meggyőződést színlelők száma". Futtasd fel háromszor a kávét, ahogy én szoktam, akkor jobban kijön az ereje. „Meggyőzésre hajlamos lelkek száma, negyedi becslés." Mi? Mi az, hogy negyedi becslés?
II. ÍRNOK Csak most látod? Azt hiszem, egyedi akart lenni, de a nyomdász úgy gondolta, annak nincs semmi értelme.
I. ÍRNOK A negyediknek sincs… A múlt hónapban nem is jelentettünk, ez most meg már a második.
II. ÍRNOK Ahogy eszükbe jut; mindig van valahol egy főnök, aki ettől akar szépfiú lenni. (Szünet) Fogytán a cukor. Azt hiszem, te vagy a soros, ezt mintha én hoztam volna.
I. ÍRNOK Úgy sincs már kávé…
II. ÍRNOK Az igaz, de valahonnan kikerül… Mindig kikerül… Vannak, akik keserűen isszák.
I. ÍRNOK De nem azért…
II. ÍRNOK Miért?
I. ÍRNOK Nem azért, mert nincs cukor. Valamilyen úri mánia. Van egy sógorom, az mindig úgy itta, még meg sem volt a fal. Tanult ember.
II. ÍRNOK Mi köze?
I. ÍRNOK Hogy tanult?
II. ÍRNOK Nem, a falhoz. Hogy keserűen issza…?
I. ÍRNOK (gyanakodva nézi a másikat; lomhán) Semmi… Fölös beszéd a, a fal miatt... Tudták, akik kitalálták… Aki kitalálta…
II. ÍRNOK (isszák a kávét, papírok félretolva, nehezen folyik a szó) Mit?
I. ÍRNOK Hogy az jó. Aztán ő is itt lakik…!
II. ÍRNOK Az biztos…
I. ÍRNOK (tűnődik) Hogy is tudott kitalálni egy ilyen izét… A világot kettéosztani… Persze, ha nem volna jó, nem találta volna ki… Nem igaz?
II. ÍRNOK Az biztos…
I. ÍRNOK Mert lehet, hogy mi csak azt hisszük… Szóval sokan azt hiszik, hogy nekik nem jó, mert mi nem tudhatjuk…
II. ÍRNOK Ki tudhatja, hogy ki mit hisz?
I. ÍRNOK Pedig a falon túl is csak kecskét tartanak…
II. ÍRNOK De nem az a fontos…
I. ÍRNOK Hanem, hogy mennyit fejnek…
II. ÍRNOK Hanem a fizetés…
I. ÍRNOK De ha nem tudhatjuk, hogy ki mit hisz, akkor hogy írjuk meg a jelentést? A fizetést azért adják… (Egymásra néznek, II. Írnok maga elé húzza a papírjait, de nem dolgozik)
II. ÍRNOK Hagyott pénzt pálinkára?
I. ÍRNOK Nem.
II. ÍRNOK Máskor se hagyott. De rendes ember. Kicsit feledékeny.
I. ÍRNOK Sok a rendes ember. Mondhatni, mindenki rendes… Csak furcsa dolgok történnek. Amikor a fal épült, az egyik bátyámat beküldték egy aknába, és aztán ráfalaztak. Ottfelejtették…
II. ÍRNOK Mi bajod neked folyton a fallal?
I. ÍRNOK Semmi… Itt van mellettünk…
II. ÍRNOK Épp az, énnekem eszembe se jut, itt van és kész. Te még alig voltál a világon, amikor felépült.
I. ÍRNOK De minek? (A párbeszéd felgyorsul)
II. ÍRNOK Hogy fal legyen… Sose kérdeztem. Sokat építettünk, még örültem is neki, volt mit dolgozni, akinek kevés kecskéje volt…
I. ÍRNOK És túl mi van? Jártál odaát?
II: ÍRNOK Semmi; ami itt is. Ott is kecskét tartanak.
I. ÍRNOK Azt tudom. (Szünet) Miért? Tarthatnának mást is?
II. ÍRNOK Épp az, hogy mi mást?
I. ÍRNOK De amúgy milyen? Mások a kecskék? Vagy a fű magasabbra nő, langyos a szél, és mindig jókor esik?
II. ÍRNOK Francot… voltam én ott, de akkor nem is tudtam, hogy odaát vagyok, mert nem is voltam odaát…
I. ÍRNOK Nem értem.
II. ÍRNOK Mi? Csak ott voltam, de nem odaát… Na! Összezavarod az embert.
I. ÍRNOK Itt vagyok, de nem vagyok itt.
II. ÍRNOK Hülye vagy.
I. ÍRNOK Most itt vagy?
II. ÍRNOK Nem, mert odaát vagyok.
I. ÍRNOK Szeretnél.
II. ÍRNOK Nem igaz! (Majdnem ijedten) Ilyet ne merj mondani, viccből se!
I. ÍRNOK Jó, jó, elhiszem.
II. ÍRNOK (dohog) Ilyen marhaságot… Tönkretennéd az embert…
I. ÍRNOK De mikor voltál ott?
II. ÍRNOK Még nem volt meg a fal, akkoriban kezdtek fonott sövényt állítani. A túlsó gyerekekkel papírröppentyűket dobáltunk egymásnak.
I. ÍRNOK Az meg milyen?
II. ÍRNOK Ha emlékeznék…
I. ÍRNOK Csinálj na, egyet; megtaníthatnám a fiamnak is, folyton csak parittyázik, a tanodában is azzal tömik őket…
II. ÍRNOK Tán még el is lehetne adni… Amennyi papírt kidobálunk naponta…
I. ÍRNOK Na látod… (Nem gondolja komolyan)
II. ÍRNOK De ha a fiaid is megtanulják, oda az üzlet…
I. ÍRNOK Komolyan gondolod?
II. ÍRNOK A fenét, egy penészes sajtot sem adnának érte. Lássam, hogy emlékszem-e még… (Komótosan papírrepülőt készít, a másik mögé áll) Akkoriban versenyeztünk, hogy kié száll messzebbre, és a lányoknak kellett visszahozni a röppentyűt. Ha sikerült, befuttattuk őket egy-egy bokorba, és utánuk iramodtunk… (Kacarásznak) Később aztán nem engedték, hogy átdobáljuk, meg is tiltották a röppentyűs játékot. A túlsók még dobáltak egy darabig, azokat összeszedték, aztán megtiltották nekik is.
I. ÍRNOK Honnan tudod?
II. ÍRNOK Beszélték… Meg, hogy nem dobáltak.
I. ÍRNOK Én nem tudok azokról semmit.
II. ÍRNOK Aztán felépítették a falat. Azon meg nem is lehet átdobni.
I. ÍRNOK Csak parittyával… Azt mondtad, hogy te is építetted.
II. ÍRNOK Dolgoztam… Amit éppen kellett. Ki törődött a fallal?
I. ÍRNOK A közelben már minden ágasfát kivágtak parittyának, messziről hordják, de a lehulló ágakat nem futja ideszállítani…
II. ÍRNOK Mi dolgod vele?
I. ÍRNOK Már alig van mivel fűtenünk.
II. ÍRNOK Ilyen volt, na… (Elkészült a papírrepülővel, kicsit szégyenkezve, de mégis büszkén, hogy sikerült, felrepíti)
I. ÍRNOK (lelkes, kapkod utána) Nézd, hogy billeg… (Felszedi, és elrepíti, de a nagy lendülettől azonnal lezuhan)
II. ÍRNOK Nem úgy, csínján kellene ereszteni… (Újra eldobja. Addig játszadoznak, amíg nem terhes. Közben:)
I. ÍRNOK Nagyobbat nem lehet csinálni?
II. ÍRNOK Lehetne…
I. ÍRNOK Mekkorát?
II. ÍRNOK Mit tudom én…? Amekkora a papír.
I. ÍRNOK (lemondó) Papír… Úgy sem bírna meg… Olyan kéne, hogy ráülhess…
II. ÍRNOK Na aztán…
I. ÍRNOK Miért? Nem volna jó? Sokat is szeretnék. (Elgondolkozik) Igazából nem tudom, minek kéne… Nagyapám mesélte, hogy egy ember a falujából megpróbálta, nem most, neki is az apja mesélte, aztán lezuhant… De az nem ilyen volt, valami szárnyakat rakott…
II. ÍRNOK Melyik faluban?
I. ÍRNOK Túl a falon, nem tudom már a nevit. Nem is láttam soha.
II. ÍRNOK Oda repülnél, mi?
I. ÍRNOK (felcsillan, de nem meri kimondani) Dehogy… Pedig nem is tudom, milyen; csak mocskolják őket napszám, hogy nem is lehet mind igaz, meg a nagyapám faluját sem láttam soha… De nem mennék… (Bizonygat) Kell is az nekem…? Mi a nyavalyának? (II. Írnok nem reagál, kihörpinti az üres kávéscsészét, a papírjait nézegeti, de nem dolgozik. I. Írnok papírrepülőt készít)
II. ÍRNOK (váratlanul) Hát én azért megnézném…
I. ÍRNOK (hirtelen felnéz) Mit? Ja… (Visszatér a papírjához) Én nem. Mi közöm hozzá? (Más hangon) Segíts már egy kicsit, itt nem tudom, hogy is csináltad…
II. ÍRNOK (odamegy, igazít a papíron) Annyi mindent beszélnek, hogy ott milyen…
I. ÍRNOK (mohó) Milyen?
II. ÍRNOK Hogy jó, meg más…
I. ÍRNOK Beszéltél olyannal, aki ott járt?
II. ÍRNOK Csak olyannal, aki beszélt…
I. ÍRNOK (nem ugrik be) Mindig csak az a jó, ami nincs…
II. ÍRNOK A kecskéknek három csecsük van… (I. Írnok ámul) Vannak vízimalmok, amikbe beöntik a kecskehúst, és a túlsó végén kijön a füstölt kolbász… Meg a vajat is úgy csinálják.
I. ÍRNOK (amikor egy kicsit magához tér) Azért csinálják a falat?
II. ÍRNOK Nem ők csinálták.
I. ÍRNOK Mi csináltuk?
II. ÍRNOK Mi se… Csak lett. (Szünet; bizonytalan) Ők is dolgoztak rajta, volt munka, örültek neki… Főleg akinek kevés kecskéje volt.
I. ÍRNOK Most is azok örülnek mindennek és csak nekik kevés a kecskéjük… Közösen építettétek? Ők az egyik oldalon, ti a másikon?
II. ÍRNOK Persze, beszélgettünk... A fal egyre magasabbra nőtt. Ahol befejeztük, már ott beállították a köpködőket, de mi közösen ettünk a tarisznyából; minket a fizetés érdekelt.
I. ÍRNOK Nem nagyon értem én ezt… (Nézegeti a repülőt)
II. ÍRNOK Tudja a fene… (A szín két végéből dobálják egymásnak a repülőket) Csak nem… Mert akkor mi miért nem tudjuk?
I. ÍRNOK És ha ők se tudják?
II. ÍRNOK Az nem lehet. Akkor nem lennének ott. (Felfelé mutat)
I. ÍRNOK Ott is kell lenni valakinek…
BIOLÓGUS (negyvenkét éves, berobban az ajtón, valamivel utána jön Altiszt és köszön) Békés harcot!
ÍRNOKOK … kés harcot.
BIOLÓGUS (miután körülnéz) Hol az őrnagy?
II. ÍRNOK Maga kicsoda?
BIOLÓGUS Azt mondták, hogy itt találok egy őrnagyot. Hol van?
ALTISZT Csendesebben, ittlakó, nem tudja, hogy hol van?
BIOLÓGUS Nagyon jól tudom. Maga miért jött utánam?
ALTISZT (cinikus) Jobb ez így, ittlakó. Esetleg azt hitte volna, hogy maga akart idejönni…
BIOLÓGUS Szabad ember vagyok.
ALTISZT Igen, igen…
II. ÍRNOK (miután összeszedték a repülőket, és igyekeznek hivatalos pózt felvenni) Mi történt?
ALTISZT Semmi. Írnok ittlakó, nem zavarjuk a munkájukat, csak bevárjuk őrnagy ittlakót, jelenteni akarok.
BIOLÓGUS Nincs mit jelentenie, nekem van panaszom…
ALTISZT Honnan tudja?
BIOLÓGUS Magára itt nincs semmi szükség. (Kicsit ijedt, attól nagyobb a szája, mint ahogy szeretné) Személyes, érti? Személyes…
ALTISZT Persze… (Ordít) Leülni!
BIOLÓGUS (megremeg, leülnek, de nincs hova, tudja, hogy ez azt is jelenti, hogy a földre üljön) Fájnak a térdeim, agyonáztam, hetekig esett…
ALTISZT Írnok ittlakó, adjon neki egy széket, ha van felesleges. (Kiültetik szín közepére) Felesleges széket a felesleges embernek… (Jót röhög a viccén, Írnokok is vigyorognak)
BIOLÓGUS Hogy merészeli? (Fel akar pattanni, aztán meggondolja. Kétségbeejtően magányosnak érzi magát ebben a társaságban, időnként magában beszél, nem törődnek vele. Altiszt leül egy üres asztalhoz, és elbambul, a közönségre mered; Írnokok írják a jelentéseket) Egyébként kár minden mozdulatért, fölösleges. És én is felesleges vagyok, igaza van ennek a kitenyésztettnek. Itt felesleges vagyok. Ezt nagyon régen tudom... És van okom azt hinni, hogy másutt nem? Hova kelhetek feltétlenül? Lehet, hogy minden a mi hibánk? Mi ez a többes, mikor olyan szerencsétlenül egyedül vagyok? Mégis valahova sorolom magam… Talán azok közé, akik gondolkodnak, akik össze tudnak nőni azzal, amit éppen csinálnak, amitől fontosak, amitől magajándékozhatják magukat azzal a lázas és hamis, de pillanatnyilag jó és nélkülözhetetlen érzéssel, hogy nemhiába vannak? Hogy aztán művüket befogják, mint a szelet, és annak a malmában őröljenek, aki ügyesebben tereli őket… Ezek közé tartozom? Akik teremtő kábulatukban a többiek gyötréséhez eszközt és magyarázatot szolgáltatnak? Hogy végül kidobjanak, mint egy lerágott csontot, mert korlátaik közt nincs helyem… Az ilyenek (Altiszt) felügyelnek, és az elég; mert minden továbbjutás magában hordozza a változás kockázatát…
ALTISZT (feleszmél a bambaságból) Pofa be! Mit képzel maga? Hogy ez egy süketnéma aggmenház?
BIOLÓGUS (megrémül) Nem szóltam semmit.
ALTISZT Akkor kuss! Értette?! Maguk kisokosok azt hiszik, hogy mindenki hülye. Ez betegség maguknál, értette? Mi kigyógyítjuk, nyugodt lehet.
BIOLÓGUS Mit akar…
ALTISZT Kuss! Maga nem jött, magát én hoztam. (Biológus mondani akar valamit) Kuss! (Vár egy darabig, aztán megint elbambul, nagyon látványosan; később az asztalra borul, és elalszik)
BIOLÓGUS (magában) Hozott mi? Hogy-hogy hozott? Mint valami macskakölyköt vagy egy levágásra szánt kecskegidát a hóna alatt… Én akartam idejönni. Ide, vagy valahova… Ahol értenek; de itt nem értenek, ezt tudtam… akkor nem akarhattam. Mégiscsak hozott; idehozott ez az átkozott barom… De én magamtól jöttem… (Itt alszik el Altiszt) akkor el is mehetek… Felesleges volt… Már megint felesleges… (II. Írnokhoz) Kérem én arra gondoltam, hogy üzenetet hagynék, bár nem tudom, hogy mit is lehetne… Akkor inkább elmegyek.
II. ÍRNOK Ittlakó, én nem hívtam, nem is marasztalom.
BIOLÓGUS Akkor… (Menni akar)
II. ÍRNOK (fejével az altiszt felé int) Szóljon…
BIOLÓGUS Minek?
II. ÍRNOK Vele jött…
BIOLÓGUS Egyébként nem engednek el?
II. ÍRNOK De igen, csak szólunk…
BIOLÓGUS (izgatottan) Miért? Magamtól jöttem.
II. ÍRNOK Tudom… De mi itt maradunk…
BIOLÓGUS Akkor inkább megvárom…
II. ÍRNOK Őrnagy ittlakót? Persze… Hová is menne?
BIOLÓGUS Miért gondolja, hogy nincs hová mennem?
II. ÍRNOK Nem gondolom. Hová menne?
BIOLÓGUS (félig ismét magában beszél) Ó, sokfelé mehetnék... Hova is mennék? Akárhova… Nem tudom pontosan… Kaphatnék egy kis vizet?
II. ÍRNOK Hogyne…
BIOLÓGUS Gondolom, innen felállhatok… (Fel akar állni)
II. ÍRNOK (fenyegetőleg felemelkedik) Ha szólunk… (Biológus visszaereszkedik a székre) Akkor bármit tehet… Mi nem is marasztaljuk…
BIOLÓGUS Tudom, maguk csak szólnak…
II. ÍRNOK Úgy… (Vizet ad. Halkan és más hangon) Mi történt?
BIOLÓGUS (bizalmatlan, előbb megissza a vizet) Kérem, én biológus vagyok… Poshadt. (A víz)
II. ÍRNOK Mi is ezt isszuk… És?
BIOLÓGUS Nincs a közelben forrás?
II. ÍRNOK Abból való…
BIOLÓGUS Hozhatnék frisset… (Játék, Altiszt alszik, engedjék el)
II. ÍRNOK (játék, válasz, hogy nem) Mi történt magával?
BIOLÓGUS Mondom, hogy biológus vagyok.
II. ÍRNOK Hátaztán, én meg tábori írnok…
BIOLÓGUS Az igen, az már valami…
II. ÍRNOK Mi az a bioló-izé?
BIOLÓGUS (lemondó) Semmi… Aki nem kell senkinek; aki csak az élettel foglalkozik…
II. ÍRNOK (kicsit elgondolkodik) Hm, nem értek hozzá… Minek is, az élet úgy is van…
BIOLÓGUS Persze… (Kis szünet) Azért lettem köpködő.
II. ÍRNOK Itt a falon?
BIOLÓGUS Vagyis nem lettem. Nem akadt más, (Kiabálna, de nem mer) nem lehettem más, mert valamiből élni kell…
II. ÍRNOK Az előbb azt mondta, az élettel foglalkozik!
BIOLÓGUS… és akkor idetettek, és akit valamivé tesznek, az azzá lesz… Magának van igaza.
II. ÍRNOK (papírjaival vacakol) És, hogy foglalkozik az élettel?
BIOLÓGUS (hisztérikusan) Én nem bírom már, elfogyott a nyálam (Felugrik, II. Írnok előtt hadonászik) tudja, mi az? Óránként huszonötöt köpni? Ez (Altiszt) számolja, mindig húz egy vonalat, nála van a füzet… És a nevét nem tudja leírni... (Megijed attól, hogy felállt, igyekszik észrevétlenül leülni) Nem vállalom, nem kell a nyugdíj se, csak mehessek… (Letört) Ha tudnám, hogy hova…? (Hergeli magát) A túlsók is köpnek… Naponta kell mosni a ruhám, szappanra sem elég, és állandó hányingerem van…
II. ÍRNOK Az se rossz…
BIOLÓGUS Az más kategória, külön kiképzést kapnak, és állandóan rágnak valami csirízt… (Öklendezik)
II. ÍRNOK Megy ez kiképzés nélkül is…(Biológus magábaroskadtan ül; I. Írnokhoz) Mit csinálunk a pálinkával? Most már akármikor jöhetnek?
I. ÍRNOK Nem küldhetnénk el? (Biológust) Mi az a biológus?
II. ÍRNOK Nem tudom, kérdezd meg tőle. Beszélt az ottlakókkal. Nem tudom, mit akar vele. (Altiszt) Nem jönne vissza…
I. ÍRNOK Elővehetnek érte?
II. ÍRNOK Hajaj!
I. ÍRNOK Nem adták át nekünk…
II. ÍRNOK Akkor is… (Megnézi a Biológust) Miért sírjon az én anyám? Sírjon az ő anyja… Elmegyek én, legalább megetetem a kecskéimet. Ne engedd elmenni! (Kimegy)
I. ÍRNOK (vállat von, fogja a székét, és kiül a Biológussal szembe; kihívó) Mi az a biológus? He?
BIOLÓGUS (kicsit magához tér, ironikus) Kegyed is tábori írnok? (I. Írnok kihívóan nézi) Az szép foglalkozás; van egy tábor, és abban maga egész nap csak ír, ettől lesz tábori írnok… És nagyon emberi, a tábor tele van emberekkel; és van köztük, aki tud írni, és az ír. Mit ír? Fontos írnivalókat, amik nem szállnak el csak úgy, mint a szavak… És ettől fontos az írnok maga is…
I. ÍRNOK (zavart) Nem csak írnok…
BIOLÓGUS Persze hogy nem, emberekkel is foglalkozik, mint most itt velem, kiül ide, mert kiülhet, ha akar, felállhat, kimehet, velem azt tehet, amit akar, faggathat, vagy elhallgathat, kedve szerint.
I. ÍRNOK Mit van úgy odáig, megkérdeztem, hogy mi az a biológus…
BIOLÓGUS Mert nem tudja; na lám, ez már dicséretes, valaki nem tud valamit, és nem szégyenli megkérdezni, ez a haladás maga…
I. ÍRNOK Azért nem mondanám, hogy olyan sok mindent nem tudok…
BIOLÓGUS Hogy abból haladás legyen. (Szünet) Azt tudja, hogy mit szokás haladásnak nevezni?
I. ÍRNOK Hát… Amikor valami előre megy…
BIOLÓGUS Úgy van! És ki szabja meg az irányt?
I. ÍRNOK (kínlódik) Nem tudom… Milyen irányt?
BIOLÓGUS (unja) Semmi, ittlakókám; nézzen meg, (Szerencsétlen pofát vág) ez a biológus…
I. ÍRNOK És járt valamiféle iskolába?
BIOLÓGUS Majdnem mindenfélében.
I. ÍRNOK Ezért…
BIOLÓGUS Ezért…
I. ÍRNOK Jó, jó, de…
BIOLÓGUS Persze… (Szünet, több meggyőződéssel) Persze…! (Szünet) Járkálhatnék egy kicsit?
I. ÍRNOK (töprengés nélkül) Igen. (Biológus járkál, élvezi, hogy mozoghat, I. Írnok követi némi önelégültséggel, mert ő engedte meg neki, majd elővesz egy papírrepülőt) Látott már ilyet? (Elrepíti)
BIOLÓGUS (érdeklődéssel) Ó, amikor gyerekek voltunk… A dinamika játékszere, (Kezébe veszi) egyszer még fontos lehet… Azóta se láttam…
I. ÍRNOK Igaz, hogy betiltották?
BIOLÓGUS Lehet, szokás ezt-azt betiltani. Mikor?
I. ÍRNOK Mielőtt felépült a fal.
BIOLÓGUS Elképzelhető. Kinőttem ebből a játékból, nem volt feltűnő, hogy nincs. Igen… Csak úgy önkényesen elszakad a talajtól, és nem lehet tudni, hogy hova… Nem jó…
I. ÍRNOK Hogy a gyerekek átdobálták a vesszőfalon, talán azért… (Szünet) Mért építették a falat? Maga tudja?
BIOLÓGUS (érdeklődéssel) Na lám…! Kiket véd? Bennünket tőlünk, vagy őket tőlünk, az eszünket féltjük, vagy őrizzük a butaságunkat? Soha nem kérdeztem meg így… Eddig azt hittem, hogy tudom…
I. ÍRNOK Hát nem tudja? (Csalódott) Akkor mit ugrált itt haladásról, meg összevissza bölcselkedett? Üljön le!
BIOLÓGUS (próbálja tartani a szintet) Persze, persze, aki nem tud valamit, az üljön le magának, igaz? (Tovább járkál) Nem olyan egyszerű ez, ittlakókám... Olyan dolgok is történnek, amiket senki nem akar. Bár ez a fal…
I. ÍRNOK (nem hagyja beszélni) Leülni!
BIOLÓGUS (kényszeredetten leül, és maga elé mered, szemben ülnek, ami I. Írnok számára teljesen stupid, felállhatna és elmehetne az asztalához, de azt valamilyen kudarcnak érezné; egy pillanatig a kettőjük helyzete mintha azonos lenne) (Biológus fölnéz) Most jó?
I. ÍRNOK (magához tér, ő itt a hatalom) Fogja be a száját! (Végre feláll és az asztalához megy; útközben és később:) Maga se tud mindent, mondhatni sok mindent. Hogy ki szabja meg az irányt…? (Háborog) Megszabják…! Semmi közöm hozzá… Magának se! Azok szabják meg, akik ott vannak, ahol nekik lenni kell, mert ott kell nekik lenni!
BIOLÓGUS (inkább magának) Itt kell lenni, ott kell lenni… (Felcsattan) Jó… De a helyet, ahol vannak…
I. ÍRNOK Befejeztem!
BIOLÓGUS (folytatja) Mi határozzuk meg, vagy velünk határoztatják meg, akkor is, ha nem akarjuk, nélkülünk nem lehetnek, hiába az irány, ha nincs kinek mozdulnia! (Szünet) Értse meg, ez fontos, és nem mindegy magának sem, nem lehet mindegy (Könyörög), maga is olyan ember, mint én, egy falat kenyérért csinálunk mindent…
I. ÍRNOK (békésen) Hallgasson már…
BIOLÓGUS Igaz, én már nem csinálom.. (Felcsattan) Nem csinálom tovább! Megaláztak, a gyalázkodás eszközévé tettek és cserébe megengedték, éldegéljek. Valameddig! (Szünet) Maga meg…? (Magához tér) Magának szépen megszabják…
I. ÍRNOK (elnézően mosolyog) Magának is…
BIOLÓGUS (megint összeroskad) Nekem is…
I. ÍRNOK (odadob egy papírrepülőt) Inkább játszogasson egy kicsit… (Biológus fölveszi, megigazítja, amikor eldobná, abban a pillanatban vágódik be az ajtón két nő, mögöttük Őrnagy és Polgár)
IBI (a nők vihogva jönnek, kikent jobbféle kurvák, huszonöt-harminc év között) Ez a kicsi kéglitek…? Azt mondtátok, hogy nincs itt senki.
TISZT (még nem vette észre Biológust és Altisztet, kicsit ittas, a többiek is) Mindjárt intézkedem…
TERI Én kiszállok, mindig rühelltem az ilyen tömegmunkát.
IBI Várj, aranyos, a manus intézkedik…
TISZT (észreveszi Biológust) Maga kicsoda? Mit akar itt?
BIOLÓGUS Lassan már nem is tudom…
POLGÁR (felmérte a helyzetet, és menteni akarja) A nőittlakók foglaljanak helyet, azonnal kezdjük a felkészítőt… Ezt-azt még tisztázni kell…
TERI Mire akarnak felkészíteni?
IBI Te mindig úgy sietsz, aranyos…
TERI Sosem bírtam az olyan palikat, akiknek különleges mániájuk van.
ALTISZT (felébred, túlkiabálja a többieket) Ötszáztizenkettes parittyafőőr jelentéstételre jelentkezik!
TISZT Ne ordítson, ez nem választó gyűlés.
ALTISZT Őrnagy ittlakónak alázatosan jelentem, előállítottam ezt az embert, átpofázott az ottlakóknak.
BIOLÓGUS Nem igaz, magamtól jöttem.
TISZT (Biológushoz) Csend! (Altiszthez) Ki rendelte ide?
ALTISZT Kötelességemnek tartottam.
TISZT Amire parancsot kap, az a kötelessége! Lelépni!
POLGÁR (bizalmasan) Kiderülne, tartsa itt a pasast.
ALTISZT Az emberrel mi lesz?
TISZT Marad. Maga még mindig itt van? (Altiszt tiszteleg, ki)
IBI (Tiszthez dörgölőzik) Te milyen nagy tiszt vagy, drágám…
TISZT (viszonozza, közben) Szólj a barátnődnek, hogy foglalkozzon ezzel a potrohossal. (Biológushoz) Mi van magával?
BIOLÓGUS Nem tudok tovább köpködni, más beosztást kérek…
TISZT Nem tartozik rám.
POLGÁR (Teri, akinek közben szólt a barátnője, rámászik Polgárra, aki éppen bele akar szólni a Tiszt és Biológus közti beszélgetésbe) Megviselte az út nőittlakót, foglaljon helyet, nézze át a felkészítő anyagát, mindjárt kezdjük… (Egy székhez vezeti)
TERI (visítozva sírni kezd, Ibihez) Mondtam, hogy nem akarok több hangyás palit, egy ideje folyton átrázol. (Ibi odamegy, vigasztalja) Nem maradok… (Ibi súg) Hol van? (Ibi súg) Hol a cseresznye?
IBI (Tiszthez) A a barát… nőittlakónak sürgősen gyógyszerre van szüksége…
TISZT Azonnal… (I. Írnokra néz, játék)
POLGÁR (Biológushoz) Beszélgetést folytatott az ottlakókkal?
BIOLÓGUS Beszéltem. Iskolatársam volt…
POLGÁR Hogy került vele kapcsolatba?
BIOLÓGUS Ő is köpködő…
POLGÁR A másik oldalon. (Biológushoz int) Mit beszéltek?
BIOLÓGUS Kérdeztem, hogy ő hogy csinálja…
POLGÁR A köpködést?
BIOLÓGUS Igen.
POLGÁR Válaszoljon értelmesen! Szóval amolyan tapasztalatcsere volt…
BIOLÓGUS Igen…
POLGÁR Maga az ellenségtől gyűjti a tapasztalatokat egy fontos politikai munkához? Milyen iskolába járt vele? Mi a végzettsége?
BIOLÓGUS Biológus.
POLGÁR Bioló… Bioló… (Nem tudja, mit kezdjen vele; Tiszthez bizalmasan) Mit akar vele?
TISZT Kidobom. (Szünet) Mi? Mit szól? Mi az a biológus?
POLGÁR (bizonytalan) Valamilyen főiskolát végzett…
TISZT Lehetnek kapcsolatai? Mit gondol?
POLGÁR Akkor miért lenne itt…? Hacsak nem küldték…
TISZT Miért van itt? (Biológushoz) Miért van maga itt? Igyekezzen kérem, mondjon el mindent; neve, életkora, végzettsége, beosztása, lakcíme, szülei, nagyszülei, felesége, felesége foglalkozása, felesége szülei, nagyszülei; gyermekei, ittlakó rokonai, ottlakó rokonai, barátai, egyéb kapcsolatai… Jobb, ha magától tudunk meg mindent. Csak gyorsan, mert fontosabb dolgunk is van.
BIOLÓGUS (gúnyos) Látom.
TISZT (fenyegető) Tessék?
BIOLÓGUS (más hangon) Látom, hogy fontos dolguk is van, akár el is mehetek…
POLGÁR (gyanakszik) Miért akar maga elmenni? Hová?
BIOLÓGUS Esetleg visszajövök máskor, amikor nem zavarok.
TERI Mi lesz már a cseresznyével?
BIOLÓGUS Szeptemberben? Bocsánat… És rendeznénk a beosztásomat…
POLGÁR A beosztása… (Kezd magához térni) Egészen más az, ami bennünket érdekel. (Szünet, körüljárja) Van magának ittlakhatósági igazolványa? (Szemrehányóan Tiszthez) Ezzel kellett volna kezdeni.
TERI Jézusmárja, már szeptember van… augusztus óta egy kortyot se ittam.
BIOLÓGUS Még csak elseje… (Elővesz valami igazoló papírt) Tessék.
TERI (Biológus nyakába esik) Végre egy okos pasas, aki tudja, hogy hányadika van, meg az órát is, mindig ilyenre vágytam, akarlak, drágám. (Leszerelik)
POLGÁR (fújtat) Nagyon megviselte az út nőittlakót…
BIOLÓGUS Tévedés, hogy hány óra van, azt általában nem szoktam tudni…
POLGÁR Nem is kérdeztük magát. (Nézi a papírt) Van magának alkalmassági vizsgája?
BIOLÓGUS Nem kértek…
POLGÁR Hogy jutott ebbe a beosztásba? Milyen szándék vezette?
BIOLÓGUS Én? (Szünet) Nem is akartam.
POLGÁR Ismerjük az ilyet. Aztán csereberélünk a falon, mi?
BIOLÓGUS Furcsa, ezt mások is mondták; egyre inkább be kell látnom, hogy nem vagyok életrevaló. (Szünet) Megtudhatnám, hogy kihez van szerencsém?
POLGÁR Itt csak mi kérdezünk.
BIOLÓGUS Igen, igen… Fogalmam sincs, mit tudnék én cserére fölajánlani…?
POLGÁR Na vajon mit? Ott álldogál a határon, és álmélkodik, ugye? (Tiszthez) Ez vagy nagyon ügyesen játszik, vagy nagyon hülye. Nincs kizárva, hogy használható lenne, ha nem lenne ugyanakkor gyanús…
TISZT Minden használható ember gyanús.
POLGÁR Persze; azért kell őket fanatikussá tenni, őrnagy. (Megnézi Tisztet) Tudatosítani, hogy bár a falnak két oldala van, csak az egyik igaz. (Szünet) Van itt valami más helyiség?
TISZT Az irattár, de az tele van mindenféle lommal.
POLGÁR Hátaztán? Ablaka van?
TISZT Rácsos.
POLGÁR Az a jó… Adjon ennek papírt, meg valami írószert.
TISZT Értem… (Ad)
POLGÁR (Biológushoz) Szépen írjon le mindent, hogy kicsoda, mivel foglalkozik, miért hozták ide…
BIOLÓGUS Jöttem…
POLGÁR Persze, úgy írja, ahogy akarja, de főleg úgy ahogy volt; ne felejtse el, hogy mi mindent tudunk; meg, hogy átbeszélt, mit beszéltek, és hogy mit akartak egymástól. Érti?
BIOLÓGUS Nem akartunk semmit…
POLGÁR Na! Nézze, nekem van egy betegségem, figyeljen rám, (Ordít) utálom, ha hülyének néznek! (Békésen) Maga nem így van vele?
BIOLÓGUS (motyog valamit)
POLGÁR Na látja… A cipőfűzőjét meg a nadrágszíját hagyja itt! Mi szeretjük az élőlényeket; az embereket is. (Tiszttel közösen valósággal kisodorják, Polgár dörzsöli a tenyerét) Csomó embert iskoláztattunk, hogy aztán itt ugráljanak; egyszer már tanulják meg, hogy ott a helyük, ahová tesszük őket, és csak ott van helyük!
TISZT A lányokat úgyis elmondhatja.
POLGÁR Ki fogja neki elhinni?
TISZT Akkor meg ki is dobhattuk volna.
POLGÁR Most? Na nem… (Sejtelmes) Lehet, hogy közben elfelejti, hm…? (Szünet) Vagy meggondolja…
TERI Mi lesz már a cseresznyével?
POLGÁR (kedélyes) Igaz, törődjünk már a boldogsággal egy kicsit.
IBI (selypít) Ó, én nem nagyon értek a boldogsághoz… Mások mondták, nem is tudtam volna, mert én olyan kis butuska vagyok…
TISZT (I. Írnokhoz) Mi lesz már? Hol marad a másik? Addig vedd elő a bort. A lányoknak hagyjuk a pálinkát.
TERI Már látom, hogy le akartok itatni.
POLGÁR És sokan mondták, hogy értesz a boldogsághoz?
TISZT Szó sincs leitatásról…
TERI Már megint nincs? Akkor mi a fenének hoztatok ide?
IBI Csak sejtették sokan, mert én olyan kis sejtelmes vagyok… (Beül Polgár ölébe)
TISZT (bosszantja, hogy Ibi nem az övé) Ahogy akarjátok, én akár ki is szállhatok a menetből…
POLGÁR Maga nyűgös, mint egy öreg csecsemő, akit a saját kinevezésébe pelenkáztak…
IBI Mi baj, drága?
TISZT Azt hittem, hogy már választottunk…
POLGÁR Szerintem minden rózsa halszagú, de ahogy maga akarja: sorsoljuk ki!
TERI Én nem vagyok újévi malac!
POLGÁR Nem is. Ti sorsoltok ki bennünket.
TERI Csak egy kicsit már túl vagyok a malackoron, és az öreg malacot disznónak hívják…
IBI De aranyos…!
TERI Legalábbis mifelénk. Tőlem hívhatjátok ártánynak is… (Szünet) És hogy akarod kisorsolni?
I. ÍRNOK (poharat rakott) Megyek, megnézem, mi van vele.
TISZT Jó, de előbb hozd be a bort!
I. ÍRNOK Igen… Az irattárban van…?
TISZT Semmi! Állítsd a falhoz, amíg kihozod! (I. Írnok el)
IBI Én kitaláltam. Valamit tesztek a poharainkba, és aki kiissza és megtalálja… szóval értitek… (I. Írnok hozza a bort, tölt)
TERI Én egy használt briliánssal is megelégszem…
POLGÁR Igaz, hogy én seggrepacsira gondoltam, (Terit nézi) biztosan ráismert volna a tenyeremre… (Maga mellé rántja Terit is, a lányok vihognak, Tiszt Teri mellé ül, szorosan kenődnek; Tiszthez) Őrnagy, végre felvettem magával a kapcsolatot… (Röhög)
TERI Én vagyok az összekötő? Ahhoz képest eléggé elhanyagoltok.
TISZT (tölt Ibinek) Mi lesz már azzal a sorsolással?
TERI (sértődött) Nem vagyok elég jó neked? Te csak ülj egyenesen, és töltögess magadnak is. Aztán majd meglátod… Unom a józan pasasokat.
POLGÁR (I. Írnokhoz, aki menni készül) Mondd csak, fiam, nincs neked egy kis harmonikád?
I. ÍRNOK Nincs, de a szomszédban lakik egy muzsikus.
POLGÁR Na, azt küldd ide!
I. ÍRNOK Vak…
POLGÁR Az az igazi…! (I. Írnok tiszteleg, el)
BIOLÓGUS (bejön, megáll a hátuk mögött, feldúlt, magában motyog, majd felordít) Miért?
IBI (megijed, felugrik, a ruháját rendezi) Jaj! Mi a francot ijesztgeti az embert?
POLGÁR (Tiszttel röhög Ibi ijedtségén) Megijedtél, angyalka? (Biológushoz) Mi van magával, tudóskám, riogatja a lányokat?
BIOLÓGUS Nem bírom…!
POLGÁR Mit nem bír? Bántotta valaki? (Ibi visszaül)
BIOLÓGUS Úgy érzem, hogy közelednek felém a falak.
POLGÁR Az ilyen magafajták könnyelműen bánnak az idegeikkel, mindenféle marhasággal gyötrik magukat. (Szemrehányó) Ki tehet róla? (Szünet, más hangon, itt megszólal a „szerv") Megírta a nyilatkozatát?
BIOLÓGUS (kínban) Mit akarnak velem? Nem csináltam semmit. Mit írhatnék?
POLGÁR Maga, úgy látszik, hogy nem akar bennünket megérteni. (Feláll) Vannak megfelelő módszereink…
BIOLÓGUS Tudom.
POLGÁR Honnan tudja?
BIOLÓGUS Beszélik…
POLGÁR Beszélik, mi? És maga mindenféle mende-mondának bedől… Maga egy művelt ember!
BIOLÓGUS Maga is mondta az előbb…
POLGÁR Nocsak, milyen jó a memóriája… Tényleg vannak módszereink, de hogy milyenek, (Ordít) azt még nem tudhatja. Igaz?
BIOLÓGUS Nem tudom.
POLGÁR (rendes hangján) Akar még tudni valamit? (Nem hagyja szólni) Aztán beszélünk a beosztásáról is, először ismerjük meg magát, gondolom ez ellen nincs kifogása. Nos?
BIOLÓGUS És ha van?
POLGÁR Na úgy. Látom, kezdjük érteni egymást.
BIOLÓGUS Az új, vagy a legújabb helyesírással óhajtja?
POLGÁR Ezt viccnek szánta? Mi tudjuk értékelni a vicces embereket, nekik is megvan a maguk helye. (Sejtelmesen fenyegető) Valahol…! (Szünet) Felőlem írhatja a legrégi