[Látó30 - 2020. január]
Istentől kaptad tehetségedet,
s Isten a „munka” végén visszakéri,
mint uzsorás, aki a sétatéri
színházba váltott olcsó bérletet,
s bármelyik percben ki- vagy bemehet,
dagadt hólyaggal jár-kel, s azt reméli,
hogy senki azt az órát meg nem éri,
melyben majd megváltják a lelkeket,
s te ámulhatsz, hogy mit szúrtál el ismét,
eljátszhatod itt Priamust vagy Thisbét,
hisz földi Múzsa nem küld ihletet –
De gyermekszívtől felizzik a színpad,
egy égi hang vezérli álmainkat,
és minden árny boldog, hogy itt lehet.