reggelente kiskorom óta simogatom a bőröm kicsinyke, vékony ujjaimmal magas hegyeken és dombokon át utazok társam az ujjam anya rúzsával kenem be az őszi széltől romló ajkaim és a tükörképemre csókot nyomok magamnak és azt hiszem a világnak is én vagyok a legszebb; emlékszem Karácsonykor magam ajándékoztam meg egy lopott műanyag piros fülbevalóval vagy fekete volt? nem emlékszem már egyedül játszottam kopasz babákkal volt egy lány és egy fiú
vajon a szerelem is ilyen?
éjszaka két gyermekemmel játszom apró bolyhos takaróval öltöztetem fel őket csak én látom műanyag testüket és az éjszaka azután reggel felébredek csendben hogy aludjanak még simogatom a bőröm és kirúzsozom magam anya rúzsával
