A bútoron korom lapul

mint kéklő lepel

bevon mindent az ernyedés

vagy hóhamu lep el

Bolyhos pára sarjad

mellemre huppan az éj

bekecset borít magára

a gombát termő ganéj

A látkép ráncos holdvirág

s olyannyira barokk

hogy a kérges puhaságba

már-már beléhalok

Otromba józan észverés

aszottan és némán

bomlasztja tépett irgalmát

utat vág a vénán

Orrunkban karika himbál

s teknőben csillog a talpam

a senyvedő tisztességből

üszkös sípot faragtam

Belem a salakra kibillen

remeg mint tojás szike

jég fölött pihen a dér

parancsban őrzőnk bízik-e

Ingujja takonytól ragyog

vacog de szólni nem mer

odvas gyöngysort nyaldos

egy révülő fehér ember

Alakulgat tépett számban

reccsen a puszta versanyag

lágy szmogban huzat vájkál

s bemocskol a nyers latyak