Valahol mindig nyár van a világon,
az égen bodros kis felhők legelnek,
sárkányt ereszt az udvaron a gyermek,
és madarak fecsegnek lombos ágon.

Valahol mindig aranyos a búza,
a barackot majd’ szétvetik a nedvek,
és éji kalandokra volna kedved,
mert áttetsző a lányok lenge blúza.

Mit várunk ázva-fázva itt mi ketten
zimankós télben, zúzmarás hidegben?
Keressük meg a napfényes nyarat,

amelyben hárs- és eperillat árad.
A magvető itt mindhiába fárad:
kalász helyett csupán konkolyt arat.