[Látó, 2010. november]

Valamit tudtak azok a régiek
Életnek s halálnak balzsamos titkát
Amit a kaján és kétkedő égiek
Amíg a méhsört szaporán itták

Leckeként hallgattak vándorló lelkek
S a nyomukban rívó asszonyoktól
Mindig ugyanazt s mindig attól
Kinek már múlandók soha nem kell'nek

Mert örökké élni a lélek fog csupán
Ki tudja hol de majdmindig közel
Emlékeink s a döbbenet után
Elönt a meleg mert valaki ölel

Láthatatlan de mindnél jobban
Bár néhány másodperc talán az egész
Ahogy a Nap kél ablakokban
Amint a szív már többé nem nehéz

Mert az aki ártott és fölötte gonosz
Sötét angyala csupán a végnek
Akit a Halál halálra ostoroz
Nem minden lélek vándora az égnek