Időnként eldöntöd, hogy líra lesz a színből,
Rímkavalkád vad burjánzása, pillanatprés
Alatt tolladból vérmust fakad és jajdul,
Kusza textúrákból gondolatűr és bravúr
Hullámzik fel, sír majd és tombol vadul.

Aztán magadra maradsz hűvös asztalod fölött,
Sápadtan a tollnyom néz vissza, amint
Gyűr, őröl és szaggat, alantasan gürcöl,
Szagja óda a szagnak, míg kint nyár, nők,
Kingsize érzékek szabnak mértéket,

És lepkék olvadnak a Napba, míg okéd
Végül elenged, ravasz tollad felszisszen
A lapról, és kilépsz a nyarakba, hangtalan,
És tudva, hogy soha a lapnak többet,
Egy sort, annyit sem, adhatsz. Big Bro’ követ.