[2015. december]

---

Fekszel kitakarva a Hedges Lane-i lakásban.
Mellkasod egyik felén
gyűrött mellbimbód, másikon
egy párna duzzanata.
Alatta heg: a betegség metaforája.

Egész nap esteledik.
Egy albumban oldalazok
– nem sejtve – feléd.
A koordináták:
fáradságom (lábon kihordott),
a kirakat (áttetsző csíkokkal rácsozott),
a szeglet (menedékké a nedves kabátok szaga teszi).

Nem vársz, hiszen csak a kimerevített múltban vagy jelen.
Körülötted szanaszét fehér árnyékok:
a fény alsóneműi.
Légyott a pillanattal.

Karodat hanyagul arcodra ejted –
valódi szeméremtested takarod el.
Lékként ágyazódva az élő felületbe,
csak feszült ajkad árulkodik arról, hogy figyelsz.
Redőtlen és idők nélküli.

Az étvágynak mérsékelhetetlennek kell lennie, mondtad.
A pásztától ájultan ver szívem,
s galoppja alatt fellazulnak
a testpanoráma rétegei –
kitemetkezel.
Így kerülsz elő egy könyvesboltban,
valamelyik hétköznap délelőtt.