Látó, 2011. január
Nyilvánvaló, hogy fröcsköl és csöpög,
folyik sötéten, s bugyborékol közben,
egy-egy elágazásnál visszahökken,
majd átszivárog a csontok között,
meggyűl megint, és megpróbál a fényre
kitörni forró alagutakon
a lélek: vér, nyál, könny, húgy és takony
csupán, bekúszik mindenféle repedésbe,
vagy könnyű páraként felszáll a mennybe,
és itt lent csak valami ragacsos
anyag marad helyette, maszatos
s pontatlan emlék arról, hogy ki lenne,
ha lenne még, de végül csak a test
ad formát s tartást: az üres kereszt.