A hajó

1.
Már sok tenger tiszta vizében lebegtem
úszva céltalan és tehetetlen
a cápákkal együtt vörös hold alatt.
Fám rothadt, a sok vitorla jön szét,
foszlik a kötél, mely a parthoz kötött rég,
látköröm fakóbban fénylik s egyre távolabb.

2.
És mióta fakul, s e vizeknek
a távoli égbolt átalenged,
pusztulásom érzem untalan.
Mióta tudom, beletörődve,
hogy e tenger árja csap fölöttem össze,
harag nélkül bízom rá magam.

3.
És a vizekkel bensőmbe áradt,
s összebarátkozott a sok állat,
körülöttük idegen falak.
A korhadt deszkákon ég zuhant át,
s megismerték egymást ott a fajták,
s bennem minden cápa jó maradt.

4.
S a negyedik hónapban az algák
rám úsztak, és fámat zöldre marták:
arcom ismét másvágásu lett.
Lassan úsztam, zöldes zsigerekkel,
alig fájt, csak éreztem, hogy terhel
moszat és hold s a cápa s a cet.

5.
Sirályok s algák rajtam pihentek:
nem bűnöm, hogy őket nem mentem meg.
Telten, súlyosan merülök el.
Nyolcadik hónap. Gyakrabban árad
belém a víz. Az arcom haloványabb.
Várom végemet: már oly közel.

6.
Azt vallották idegen halászok:
Valami közelgett s légbe mállott.
Sziget fantoma? Tűnt tutajé?
Csillogó sirályganaj belepte,
rajta víz, hold, holt és alga terhe,
hízott-némán ment a sápadt ég felé.

EÖRSI ISTVÁN fordítása

A nagy emberekről

1.
A nagy emberek ostobaságokat beszélnek,
s hiszik: mindenki ostoba.
Nem szólnak semmit: hagyják őket a népek,
s az idő így fut tova.

2.
A nagy emberek esznek is, meg isznak,
a bendőjük tömik.
Tetteiket hallgatja a szegény nép,
s szintén csak eszik-iszik.

3.
Nagy Sándornak a megélhetése végett
Babilon kellett, a nagy.
Vannak viszont mások, akiknek
ilyesmi nem kell. Magad is effajta vagy.

4.
A nagy Kopernikusz nem bírt aludni,
hát egy távcsövet kézbe vett,
kiszámította: a Föld a Nap körül kering,
s hitte: az Eget értette meg.

5.
A nagy Bert Brecht a legszimplább ügyeket sem érti
s a legnehezebbeket gondolja el, például a füvet,
s dícséri a nagy Napóleont,
mert ő is evett.

6.
A nagy emberek úgy tesznek, mint a bölcsek,
s hangosan beszélnek, mint a gerlék.
A népek jól tennék, ha tisztelnék őket,
de egy szavukat se hinnék.

TELLÉR GYULA fordítása

A szegény B. B.-ről

1.
Én, Bertolt Brecht, a fekete erdőkből
származom. Anyám a városba vitt,
midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét
megőrzöm magamban halálomig.

2.
Az aszfaltváros az otthonom. Valamennyi
halotti szentségét magamhoz vettem:
ujságokat. És dohányt. Pálinkát.
Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.

3.
Barátságos vagyok az emberekhez.
Hordom, mint ők, a keménykalapot.

Azt mondom: Mind egész különös szagu állat.
S azt mondom: Nem számít, én is az vagyok.

4.
Üres hintaszékeimbe néhány asszonyt
ültetek délelőttönként néhanap.
Gondtalan elnézem őket s így szólok: A tiétek
vagyok, de bennem bíznotok nem szabad.

5.
Férfiak gyűlnek körém estelente,
„gentlemen”-t mond ilyenkor, aki szól.
Lábukat felrakják az asztalomra,
s „Lesz még jobb sorunk is” – mondják. S én nem
kérdem, mikor.

6.
Reggel a szürkületben a fenyők vizelnek
és férgük – a madárhad – jajgatásba fog.
A városban poharamat ekkor hörpintem ki,
eldobom a csikket s nyugtalan álomba zuhanok.

7.
Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk:
nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak
(így építettük Manhattan szigetének felhőkarcolóit,
s az Atlanti-óceánt mulattató karcsú antennákat).

8.
E városokból az marad, mi rajtuk átfütyül: a szél!
Boldog, mert házainkat üresre zabálja végre.
Tudjuk, hogy előfutár mind, aki ma él,
és ki utánunk jön, nem méltó említésre.

9.
A jövendő földrengésekkor remélhetőleg
nem oltom ki virginiámat keserűen-zavartan,
én, Bertolt Brecht, ki aszfaltvárosokba vetődtem
a fekete erdőkből, anyám testében, hajdan.

EÖRSI ISTVÁN fordítása

A weimari alkotmány három
paragrafusa

1. §.

1.
A népből jön az államhatalom.
– No de hova megy?
Igen, hova megy?
Valahova csak megy?
A rendőr a házból jön, tudom.
– No de hova megy?
stb.

2.
Nézd azt a menetelő csapatot.
– No de hova menetel?
Igen, hova menetel?
Valahova csak menetel!
Most épp a Ház körül kanyarog.
– No de hova kanyarog?
stb.

3.
Megtorpan az államhatalom.
Amott áll valami.
De mi az a valami?
Amott áll valami.
S az államhatalom fölüvölt szilajon,
üvölt: Szétoszlani!
– Mért kell szétoszlani?
Üvölt: Szétoszlani!

4.
Összegyűlt ott valami nagyon,
s e valami kérdi: miért?
Mért kérdi, hogy: miért?
Azt kérdi, hogy miért!
Hát persze, lő az államhatalom.
És láthatsz valami vért.
No de miféle vért?
Mért láthatsz egyszerre vért?

5.
Az államhatalom látja: a mocsokban,
valami hever a mocsokban!
De mi hever ott a mocsokban?
Valami hever a mocsokban.
Ott hever valami holtan.
De hiszen az a nép!
Ott az valóban a nép?
Igen, az valóban a nép.

111. §.

1.
Fuss, fuss proli, gyorsan
szerezz birtokot, földet,
hisz ehhez jogod van.
A Wannseehez jogod van.
A Nikolasseehez jogod van.
A prolinak nem kell éheznie többet,
mert birtokot örökölhet.
Jó dolga van,
mert joga van:
vehet magának földet…

2.
Állj, állj proli, e birtokot
valami már megvette,
hisz ehhez joga van.
A Wannseehez joga van,
a Nikolasseehez joga van.
Majd hogyha meghal, megveheted te.
De újra más volt, aki megszerezte. –
Dohányt ő adott,
ez az ő joga volt.
Másként a tied lehetne.

115. §.

1.
A németnek is van szabad lakhelye persze.
Szolgaságunkban ez pótolhatatlan,
pótolhatatlan.
Ha nekünk lakásunk lenne,
nem sérthetne meg senki e lakban.
Senki e lakban.

2.
Törvény védi a lakást minálunk.
Büntetnék azt, aki zavarna benne,
zavarna benne.
Ez a lakás lenne a várunk,
ha egyáltalán lakásunk lenne.
Lenne.

3.
De mivel sajnos nem jutunk lakáshoz,
a pincelyuk s a hídív számunkra pótolhatatlan,
pótolhatatlan.
Viszont az utcán heverni káros.
Mivel sérthetőek vagyunk a szabadban,
szabadban.

EÖRSI ISTVÁN fordítása

A paraszt a szántójával törődik

1.
A paraszt a szántójával törődik
gondozza barmait, adót fizet
gyerekeket csinál, hogy béresre ne költsön
s a tej árától függ az élete.
A városiak a rög szerelmét emlegetik
egységes paraszt-törzsről beszélnek
s mondják, a nemzet alapja a parasztság.

2.
A városiak a rög szerelmét emlegetik
egészséges paraszt-törzsről beszélnek
s mondják, a nemzet alapja a parasztság.
A paraszt a szántójával törődik,
gondozza barmait, adót fizet
gyerekeket csinál, hogy béresre ne költsön
s a tej árától függ az élete.

GARAI GÁBOR fordítása

Svejk a második világháborúban

És mit kapott a katona neje

És mit kapott a katona neje
ős Prága városából?
Prágából gyönyörű cipőt kapott.
Üdvözlő lapot s egy cipőt kapott
ős Prága városából.

És mit kapott a katona neje
Varsóból a Visztula-partról?
Varsóból kapta a lenvászon inget.
Oly tarka, oly hímzett – egy lenvászon inget
kapott a Visztula-partról.

És mit kapott a katona neje
Oslóból a szoroson át?
Oslóból kapta a gallért, a prémet –
reméljük szépet, jó puha prémet
kapott a szoroson át.

És mit kapott a katona neje
a gazdag Rotterdamból?
Rotterdamból kapta a kalapot.
Csinosat kapott, holland kalapot.
A gazdag Rotterdamból.
És mit kapott a katona neje
Brüsszelből, belga földről?
Brüsszelből kapta a ritka csipkét.
Ah ilyet is még, ily ritka csipkét!
Ezt kapta belga földről.

És mit kapott a katona neje
a párizsi fény-zuhatagból?
Párizsból kapta selyemruháját.
A szomszédnők álmát, selyemruháját
kapta a fény-zuhatagból.

És mit kapott a katona neje
a líbiai Tripoliszból?
Tripoliszból kapta a kicsi láncot.
Min amulett táncolt, a vörösréz láncot,
ezt kapta Tripoliszból.

És mit kapott a katona neje
a messzi Oroszországból?
Oroszországból kapta a fátyolt,
amiben gyászolt, az özvegyi fátyolt,
ezt kapta Oroszországból.

EÖRSI ISTVÁN fordítása

Egy késő görög kori költő
olvasása közben

A biztos bukás végnapjaiban
már a holtakat kezdték a falakon siratni
s a trójaiak léceket javítgattak. Léceket.
A három szárnyú fakapukon. Léceket.
S elszántan bízni és remélni kezdtek.

Tehát a trójaiak is.

GARAI GÁBOR fordítása

A megoldás

A június 17-iki fölkelés után
az Írószövetség főtitkára
a Sztálin-fasorban röplapokat osztatott szét,
melyek tudatták, hogy a nép
eljátszotta a kormányzat bizalmát,
és csak kétszeres munkával
hódíthatja vissza. Nem volna ezúttal
egyszerűbb, ha a kormány
feloszlatná a népet,
és újat választana?

EÖRSI ISTVÁN fordítása