[2017. október]
ANGYALOK
Akik a mennyei karban ülnek
Alkonyi fényben hegedülnek
Hangszerük ódon mestermunka
Dallamait már sorra bukta
A még a Földön koslató
Elmeűzött és gyorslakó
A lajtorján alább guruló
Önképe előtt csurduló –
Angyalt csak képről ismerek
Nem lepne meg ha nem lebeg
De leülne és éppen mellém
Hogy befogadná őt az elmém
Vibráló híd mely közvetít
Ha éppen a Végszó közelít
Angyal kit küld az Alkotó
Szárnyaló másom – hallható
2017. február 20., Vadad
HANGULATOK
Nézem az ablakon át
Mint Oravecz a távozó fát
Fán a fekete varjat
Hogy szárnya alatt még mit takargat
És nézem az egyetlen napraforgót
Lekókadt fején amit hordott
Barnába senyvedt szirmait
Tapintom nyilallásait
Laptopomon a vibráló semmi
Érkezni honnan s merre menni
Nem fejti meg magát a Lét
Összekulcsolja vén kezét
Nincsen a havon se vér se nyom
Parázsló csikkemet elnyomom
Álmot próbálok amelyben vagyok
Uralnak tétova hangulatok
2017. január 26., Vadad
ILLATOS BIBE
Április hóbortja kínozza csontjaim
Ropog bennem a sokféle ízület
Esztendők földúlt és szétszóró lomjain
Lidércfény táncol az önkívület
Zülött világban tétova gesztus
És személytelen a közeledés
Gyanús már minden épkézláb nexus
S rikoltó divat az önfeledés
Megkésett szerelem Krúdyja lézeng
Érdeme egy van hogy ver a szíve
Sejtmagból kimetszett tátogó gén teng
És mindenek kínja az illatos bibe
2017. április 20., Vadad
KVANTUMOK ÉS ILLATOK
A Kert a Kert a Kert
A dombról völgybe lejt
Költői Sarok az ácsolt asztal
Ahol engem a Vers tapasztal
Kibont bezár és újra megró
Száll felettem rigó holló
Bagoly mereszti nagy szemét
Mintha szólna most már elég
A tőzike a tőzike
Harangoz – s ott fenn őzike
Legeli ami megmaradt
A Kert fölött a Kert alatt
Becsukom elírt jegyzetem
Tovább magamban jegyzetelem
Ki volt mi volt és szólt-e hozzám
Kvantumok illatok hullámhosszán
2017. március 19., Vadad
VIVALDI-RÓZSA
Tudtad-e, hogy Vivaldiról
Rózsát is elneveztek?
Ha elülteted, illatoznak
S zenélnek is a kertek:
Il preto rosso s az Opus II.,
Amit Frigyesnek dedikált –
De hiába könyörgött térdre esve,
A norvég- s dán királyt
Velence női érdekelték,
A patrícius szajhák –
Vivaldit meg lapátra tették,
A képről levakarták…
Fáradt-halovány rózsaszín
A kertünkben a rózsa –
A Tavasz 2. tételénél
Illatát a szélbe szórja.
Színek csapongnak, madarak ékes
Trillái és beszédei –
Verandán bomol a mézvirág!
Ó, Természet Erényei…
Tudtad-e, hogy Vivaldiról
Rózsát is elneveztek?
Ha elülteted, illatoznak
S zenélnek is a kertek.
2017. május 20., Vadad
ÁDÁM
Átjött a szomszéd gyermeke, Ádám.
Szerelemgyerek – mondták róla.
Mint édes vackor a fája ágán
Csüngött anyján, amíg a kerten
Fölfelé, csendben bandukoltak.
Szénaforgatás neszei csurogtak
Déli verőn – s csipetnyi illatok,
Bogarak szárnyán tovasuhogtak.
Ádám az anyján egyre csüngött –
Pitypangok figyelték – titoknokok.
Szedték a meggyet s meg-megették.
Csipogó gyermek öröme villan.
Mátyásmadár bókjait nevették.
Ádám az anyja combját ölelte –
Marad az álom – a kép elillan.
2017. június 25., Vadad
INTARZIA
Elszivárog a pipa füstje
Hazaballag a tarka marha
Hüldögélget a szomszéd üstje
A csenni fürgét rúgja farba
Misi a dolgos nagybeszédű
Halvány a fény az áram gyenge
Nem kerül a kézbe már tű
Több idő jut a szerelemre
Illat bóklász és be-betéved
Csillagok öblös fénye árad
Ki öreg már magába réved
Az almaágon lepke – árnyad
2017. június 3., Vadad
CSEND
Hommage à Áprily Lajos
Vadadi csend – ma megkívántalak.
Felgyűlt a város, a sok salak.
Hol régi a csipke az ablakon,
A méhzümmögést hallgatom –
S az égen színes felhő-halak.
Törtető senkiházik s titkosak,
Dühöngés, félsz, s kezek, a nyirkosak:
Nincsenek ott – és nincs mobiljel,
Az énem is más – nem kavar fel:
Gondolat, írás nem piszkosak.
Te adj erőt, mert elegem lett.
Vijjogó karmok fejem felett.
Hol diófán ül meg a mátyásmadár,
S gyümölccsel tele az antikolt tál –
Vadadi csend, – tartsd rajtam szemed!
2017. július 27., Vadad
