[Látó, 2011. október]

versidő van
apokrif csöndbe fordul át
mással mérik
elejét végét hosszát
s hogy bokáig vagy térdig
merítkezik
napszakát nem ismerni
se holdjait
nem nevezték meg
eddig
se azt a mást
amink van: kegyelmi
maradtunk nehezéknek
s majd kitakar egy verspalást