[2011. augusztus-szeptember]

Csíksomlyói groteszk

SZEREPLŐK

SAS (JOANNES PATER, BOHÓC)
ÚJSÁGÍRÓNŐ
DOKI
KORMÁNYZÓ
CSÁBOS NŐ
ROMVIGYÁZÓ
NEM HIVATALOS TÚLÉLŐ
STEPHANUS KÁNTOR
EGY SEBESÜLT EMBER
L. FERENCES SZERZETES
KÖVÉR ASSZONY
TÖRÖK KATONA 
TÖMEG férfiak, nők vegyesen
BOHÓCOK
KATONÁK (I., II., III., IV.)
HANGOK
MIKROFONHANG
ASSZONYOK
LÁNYOK
FÉRFIAK
EGY SEBESÜLT EMBER

I. FELVONÁS

1. JELENET

Bekerített tér, háttérben a messzeségben a csíksomlyói kegytemplom tornya látszik, közelebb egy repülőgép feljárólépcsője. A magasból megfigyelő kamerák váltakozó fényei pásztázzák az embereket. A tér fölött kivetítővásznon mindenféle táj, ami nem emlékeztet hegyekre, erdőkre. A téren meztelen, rémült, illetve sorsukba belenyugvó emberek. Meztelenek és kopaszra borotváltak valamennyien. Hallgatnak. Kezükben kis batyu. Egyre újabbak érkeznek egy nyíló és csukódó kapun át, amit katonák működtetnek, egyenként engedve át rajta az embereket, akiknek le kell vet­kőzniük, mielőtt beléphetnének a térre. Kis batyut vihetnek magukkal. Messziről autóbuszok hangja, fékcsikorgások, emberi hangok: keserű panaszok, örvendezések vegyesen.
KATONÁK (a kapunál álldogálnak, ki- meg becsukják a kaput. Közömbösek, nem érdekli őket az emberek meztelensége, néhány magakellető fiatal nőt, akik talán így akarnak előnyökhöz jutni, unottan arrébb terelnek, tartják a távolságot, kissé robotszerűek, mint akik a kötelességüket végzik lélektelenül, megszokásból)
TÖMEG (ülnek, állnak, inkább magányosan, mint csoportban, igyekeznek elkülönülni a többiektől, takargatják magukat)
Egy-egy hang kiválik az általános morajból
HANG Hová visznek?
HANG (kioktató, amolyan tanító nénis) Miféle vírus ez? Gyerekek! A vírus lappangási ideje...
HANG Hát nincs vége a járványnak?
HANG (ironikusan) Ki halt meg?
HANG Meghalt valaki, vagy csak eltemették?
HANG Tudja valaki, hányan pusztultak el?
HANG (vidám) Végre megszabadulunk ebből a porfészekből.
HANG (vidám) Fenyőt sem akarok látni többé!
HANG (gúnyos, a csíksomlyói zsoltár dallamát intonálja) Vándor fecske hazatalál / Csíksomlyói fészkére száll / Vándor székely... reménysége... Ínségében lágy kenyere...
HANG (gúnyos) Én ebből azt értem, hogy a székelyek fecskét esznek.
HANG (elkeseredetten magyarázó) Az a reménysége, hogy hazatalál. A remény a lágy kenyér, az ínség az idegenségben való élet.
TÖMEG (nevetés, helyeslés)
HANG Hátha mi is hazatalálunk!
HANG (keserű) Nem vagy te vándor székely. Nem mész, hanem visznek!
HANG Karanténba visznek. A vírus...
HANG (borzadva) Olyan, akár a félelem. Ahová befészkeli magát, betokosodik.
HANG Akármeddig életképes marad, aztán egyszer csak valami... valami... elő­hozza...
HANG ... és akkor az ember tehetetlen vele szemben.
HANG (tárgyilagos) Megértők kell legyünk. Nem vihetjük, terjeszthetjük a világban szanaszét, az emberek között. Inkább legyek áldozat, mint gyilkos.
HANG Nem gyilkos és nem áldozat, csak megbélyegzett.
HANG A történelem feljegyzi a mártíromságunkat.
KATONÁK (meztelen, kövér nőt lökdösnek be a kapun)
KÖVÉR ASSZONY (sír) Úgy szégyellem magam
DOKI (odamegy hozzá) De hát senki sem lát téged. Mi már felöltöztettük a tekintetünket. Eltakartuk a szemünket. Te mit látsz?
KÖVÉR ASSZONY (zavartan) Meztelen embereket.
TÖMEG (kuncogás, nevetés)
DOKI Tudod, hogy meztelenek. Azért látod őket meztelennek. Ez egészen más! Hogy is magyarázzam meg? Ha csak látod, de nem nézed őket...
KÖVÉR ASSZONY (belenyugodva) Hát jó! Látom, de nem nézem.
DOKI És így mit látsz?
KÖVÉR ASSZONY Meztelen embereket. Közöttük magamat meztelenül.
TÖMEG (felszabadult nevetgélés, fesztelen, laza járkálás kezdődik)
HANG Látjuk, de nem nézzük!
HANG Ilyen egyszerű!
HANG (kételkedő) A meztelenség kihívó!
HANG (magyarázó) Ezért öltöztetjük föl a tekintetünket. Látjuk, de nem nézzük. Így közömbössé válik.
HANG (kételkedő) A meztelenség kiszolgáltatottá tesz.
DOKI Nem, ha mindannyian azok vagyunk.
A vetítővásznon most házak, falvak, erdők égnek, emberek, állatok menekülnek, tűzropogás, sikoltozás, rövid, kegyetlen vezényszavak, parancsok, de mindez nem sokáig tart, mintha csak véletlenül, tévedésből kerültek volna vetítésre ezek a képek. Amilyen hirtelen kezdődött, ugyanolyan hirtelen vége is szakad. A tömeg a vászon felé fordul. Ijedten, várakozva nézik a most már üres vásznat. Csend
KATONÁK (titkos parancsnak engedelmeskedve, felsorakoznak)
KATONA I. Csend legyen! (Hallgatózik, figyel)
Amúgy is csend volt, de most pisszenés sem hallatszik.
KATONA I. Csend legyen! Nem hallották?
Csend. Aztán nagy sokára valaki felzokog.
KATONA II. Rendezett és fegyelmezett sorokban mindenki beszáll a repülőgépbe.
Ijedt hangok a tömegből
HANG Mind elférünk?
HANG És ha nem!?
HANG És mi lesz azzal, aki itt marad?
KATONA III. (engedékeny, majdnem megértő hangon) Nyugalom! Nyugalom! Min­den jól ki van számítva!
Tülekedés, most már mindenki menni akar. Pillanatok alatt kiürül a tér, mindenki fölszáll a repülőre.

2. JELENET

Hasonló, mint előbb. Különbség, hogy a csíksomlyói templom körvonala helyett a távolban egyforma, jellegtelen tömbházak látszanak. Előtérben sorompó, itt kell áthaladniuk azoknak, akik majd a repülőgéppel érkeznek. Zúgás, fények, kinyílik a repülőgép ajtaja, lépcsőt tolnak oda. Kezdenek kijönni az emberek.
KATONÁK (miközben várják a repülő érkezését, csevegnek)
KATONA I. Remélem, lesz valami látnivaló. (Obszcén mozdulatot tesz)
KATONA II. Hogy érted ezt? Miféle látnivaló legyen egy rakás emberi húson?
KATONA I. Éppen ez az! A hús! Husika!
KATONA III. Hát... ha egy husika jönne, azt én is megnézném. De ilyen tömegben!
KATONA IV. Undorító! És idáig érződik a szag...
KATONÁK (közben mindenféle fertőtlenítő eszközt, ami között van egészen modern, de középkori füstölő is, rakosgatnak. Egy hatalmas dobozban ruhafélék, főleg szürke köpenyek, ezeket dobigálják az érkezőknek, akik gyorsan magukra veszik)
MIKROFONHANG Ti, akik megmenekültetek... Mondjátok utánam: Mi, akik meg­me­nekültünk.
TÖMEG (bizonytalanul, halkan, alig néhányan) Mi, akik megmenekültünk...
MIKROFONHANG Hangosabban! Kórusban! Mindenki! Kórusban! Mi, akik megmenekültünk, szívünk egész melegével és hálájával köszöntjük... Ismételjétek utánam!
TÖMEG Hangosabban! Kórusban! Mi, akik megmenekültünk, szívünk egész melegével és hálájával köszöntjük... Ismételjétek utánam!
MIKROFONHANG Ostoba csürhe! Gondolkozz, ember, gondolkozz!
TÖMEG (néhányan ezt is ismétlik utána, mások csendre pisszegik őket)
MIKROFONHANG Mi, akik megmenekültünk, szívünk egész melegével és hálájával köszöntjük Kontumulo város kormányzóját.
TÖMEG Mi, akik megmenekültünk, szívünk egész melegével és hálájával köszöntjük Kontumulo város kormányzóját.
MIKROFONHANG (lelkesen) Na, még egyszer! Mindenki!
TÖMEG Mi, akik megmenekültünk, szívünk egész melegével és hálájával köszöntjük Kontumulo város kormányzóját.
MIKROFONHANG Most pedig kezdődjön a vidám és legutolsó fertőtlenítés!
Harsány zene
BOHÓCOK (berohannak, felkapdossák a fertőtlenítő-dobozokat stb., szaladgálnak, táncolnak, közben kinek a fejét nyomják egy vödörbe, kinek a kis batyuját szedik szét, és miután valami folyadékba dobálják, szanaszét hajigálják. Az emberek szedegetik össze, válogatják, ki-ki a magáét)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (a lépcső alján áll, még mindig meztelen, dermedten nézi a nyüzsgést)
SAS (BOHÓCként észreveszi, odamegy hozzá) Hasonulj! Légy hasonló, gyorsan, gyorsan!
ÚJSÁGÍRÓNŐ Nem akarok...
SAS Olvadj be! A feltűnés megbélyegez.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (hirtelen bizalommal és őszinteséggel mutatja a füzetet) Meg kell mentenem. Ha elázik ezekben a löttyökben...
SAS (halkan) Magadat mentsd... vagy ezt akarod? Vigyázz! Figyelhetnek... (Lökdös­ni kezdi, ugrál körülötte) Levetkőzni! Felöltözni! Egészséggel töltekezni! (Egy köpenyt varázsol elő, ráteríti az ÚJSÁGÍRÓNŐre, majd egy kis fedeles dobozt is, amibe beledobja a füzetet, a doboz a Fel torreádor...t énekli, akkor kikapja a füzetet, visszaadja) Kész! Fertőtlenítve. Mehetünk! (Kinyitja a sorompót, a túloldalon leülnek) Hipp-hopp, megérkeztünk Kontumulóba.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (fáradtan, reménytelenséggel) Kontumulóba? Így hívják ezt a helyet? Mi ez a Kontumulo? Város? Hegy? Völgy? Hol van?
SAS Úgy érted, hogy földrajzilag? Hát... azt még nem sikerült megfejtenem.
ÚJSÁGÍRÓNŐ Mi vagy te?
SAS Bohóc vagyok. Nem látod? (Fintorog)
ÚJSÁGÍRÓNŐ Bohócnak öltözött őslakos?
SAS (ingerülten) Bohóc!
ÚJSÁGÍRÓNŐ Önkéntes vagy kényszerített bohóc? Őslakos vagy telepített, mint mi?
SAS (ironikusan) Önkéntes! Hát persze! Itt mindenki önkéntes. (Magyaráz) Tu­dod, én még az első repülők egyikével érkeztem.
ÚJSÁGÍRÓNŐ A legelsővel?
SAS Annyira azért nem vagyok ős... A legelsővel a kormányzó úr meg a felesége érkezett. És a katonák. (Tűnődve) Vagy ők már akkor is itt voltak? Mióta világ a világ, azóta itt vannak?! Aztán a madarak szállítmányából... jómadár, palimadár... váltak ki a bohócok... belőlük a katonák? Vagy fordítva? Előbb voltak a katonák és azután a bohócok... Nem is tudom. Fontos ez?
ÚJSÁGÍRÓNŐ A katona nem bohóc.
SAS (nevet) Ebben sohasem lehetünk biztosak. Én Sas vagyok. Vagyis ez a nevem. Ki vagy te?
ÚJSÁGÍRÓNŐ Újságíró... voltam
SAS ... nő, újságírónő.
ÚJSÁGÍRÓNŐ Örülök, hogy nem azt helyesbíted, hogy „voltam”. De még nem válaszoltál, hogy mi ez a hely... város? Kontumulo? Olyan fura, ismeretlen név! Jelent valamit? Ki adta ezt a nevet? Az őslakók?
SAS Túl sokat kérdezel! Látod, mások hallgatnak.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (fontoskodva) A foglalkozásomból következik a kíváncsiság.
SAS Ugyan! A kíváncsiság az emberi létből következik. Sokan azt mondják, hogy ez a Kontumulo név semmit sem jelent. Illetve egy véletlen egyezés... merthogy mások szerint egy régi latin kifejezés. Annyit jelent, hogy...
TÖMEG (addigra már többen átjönnek a sorompón. Nagy zaj, beszélgetés, örvendezés)
HANG Megérkeztünk.
HANG Végre!
HANG Jó helynek látszik...
HANG Ez lesz az otthonunk.
HANG Otthon, édes otthon... stb.
SAS (próbálja túlkiabálni a beszélőket) ... sírhant. Sírba elhantolni…
TÖMEG (táncolnak, énekelnek, elszakítják SASt és ÚJSÁGÍRÓNŐt egymástól)
SAS (kiabál) Érted? Elhantolni! Sírdombbal elfedni... Azt jelenti…
Nem tudni, hogy ÚJSÁGÍRÓNŐ értette-e SAS szavait. A TÖMEG elsodorja.

3. JELENET

Szoba eltolható falakkal. De egyelőre csak az Újságírónő lehangolóan egyszerű lakása: asztal, szék, szürke pokróccal letakart ágy.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (az asztalnál ül, egy kancsóból vizet tölt egy pohárba, kortyol belőle, a füzetet böngészi)
MIKROFONHANG Önfigyelem-lekötő gyakorlat órája. (Kántálva) Önfigyelmem! Én önfigyelmem! Ne kalandozz égen-földön! Felkelek én ágyamból, minden testi koporsómból, vizet iszom, felöltözöm, amit adtak, megköszönöm. Kon­tumulo az otthonom, hálás vagyok kormányzónak...
ÚJSÁGÍRÓNŐ (éneklő hangsúllyal, mint egy kiszámoló versikét) ... víz, víz, tiszta víz, önfigyelmem odavisz... Kontumulo az otthonom, hálás vagyok kormányzónak... ez a vége minden szónak.
SAS (érkezik) Szép lakás, jó lakás. Amit adtak, megköszönöm...
ÚJSÁGÍRÓNŐ ... vizet iszom, felöltözöm. Bla... bla... bla...
SAS (kedvesen) Hogy merészelsz...? Még nem gyakoroltál elég önfigyelem-lekötést! (Érdeklődve) Az önfigyelem-lekötő gyakorlatokat olvasod? Rád fér! (Idéz) Helyezd magad kényelembe, majd gondolj arra, hogy itt otthont teremtettek a számodra. (Mintegy kilépve az idézetből, keserűen) Mert mi az ember otthon nélkül?! (Idéz) Légy hálás azoknak, akik gondoskodnak rólad... (Lemondóan) Kezdetben mindenki azt olvassa.
ÚJSÁGÍRÓNŐ Én nem. Azt olvasom, amit magammal hoztam. Amikor már gyülekeztünk a kitelepítéshez, egy ember somfordált hozzám, és nagy titokban ide­adta. Azt mondta, hogy bízik bennem. Szerintem csak úgy találomra választott ki. Hozzam magammal, mondta, vigyázzak rá, őrizzem meg. Egyszer még fontos lehet. Megígértem neki. Te fertőtlenítetted. Nem emlékszel? Fel, torreádor...
SAS Azt hittem, a szerelmesleveleidet menekíted.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (türelmetlenül nemet int, majd hirtelen elhatározással, mint aki nem tö­rődik a következményekkel) Kíváncsi vagy? Hát legyen! (Óvatosan, hiszen egy régi kézirat ez, visszaforgatja a füzetet az elejére, olvas) Itt kezdődnek Joannes pater titkos iratai: Revivo et survivo. Az ember kedvetlen vénségében egyszer csak rájön, hogy együtt kell élnie a testével. Rádöbbentheti őt erre egy súlyos betegség, de rádöbbentheti a lélek reménytelen keserűsége is. Oh, bizonyára létezik a lélek, ha kételkednék ebben, istenkáromló volnék. Hinni lehet ugyan benne, de megkeresni reménytelen, el van rejtve az ember szeme elől az emberben. Megfoghatatlan. Ez létezésének isteni csodája... (Kilépve az idézetből) Nehéz olvasni, míg meg nem szokod ezeket a szálkás betűket. Nézd csak! Így írtak a 17. században. (Olvas) Amikor életemben először hallgattam orgonát (Orgo­na­zene hallatszik), úgy tűnt, hogy a lelkem elválik a testemtől, és a búgásba belévegyülve, avval együtt szárnyal az ég felé. Ezért is lettem orgonaépítő, és virginálba is csináltam gyertyánfából 75 érintőt, amikor virginált csináló valék az 1656. esztendőben...
Közben elmozdítják a falakat. Így a szín két részre oszlik: marad az ÚJSÁGÍRÓNŐ szobája, illetve kialakul JOANNES PATER kolostorbeli cellája. Ez utóbbiba behoznak egy asztalt, széket, a székre egy ferences csuhát terítenek, hoznak égő gyertyát, lúdtollat, fedeles tintás üvegcsét, egy vékony füzetet, elrendezik mindezt az asztalon. A kézirat olvasása folyamán megjelennek sorra, akikről JOANNES ír, pantomimjátékkal játsszák el alakjukat, máskor belépve a történetbe, ők maguk mesélik.
SAS (átsétál a cellába, az asztalhoz megy, magára ölti a ferences csuhát, leül, írni kezd, ettől kezdve ő JOANNES PATER)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) Igen sokat dugdosom ezen írásomat, különösen rettegek L.-től, egy...
L. FERENCES SZERZETES (bejön, eljátssza, hogy figyel, keres, kutat, megpróbál beleolvasni Joannes háta mögött abba, amit ír)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) ... egy hebehurgya cselédtől, ki jött és ideragada, miesmunkát végez a kertben s a konyhában, és titkon engem les. Miért? Kérdezém, de orcája elé kapta könyökét, és elfuta.
L. FERENCES SZERZETES (kiszalad)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) Mostanában hallottam sok üzekedésről. Való igaz, szükség van a férfiak nemző erejére. Döghalál és ellenség apasztotta sorainkat. Üresen állnak a kunyhók. Az asszonyok fohászkodnak...
ASSZONYOK (bejönnek) Ó, Uram, nem saját kényelmünkre könyörgünk, add, hogy olyan gyermekecskéket szüljünk, mint Bors Jankó.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) ... a suttyomban mondikált mesék szolgalegénye...
ASSZONYOK ... aki háromnapi szopással kard, eke, asszony után néz. (Kimennek)
JOANNES (hangosan szótagolva ír) Hallám, hogy minap az erdőben a bogyókat, gombákat gyűjtögető asszonyok legényecskéknek mutatták az utat, amit minden ember meg kell hogy járjon a természet gyönyörűségére, s az isteni tisztaság ellenére, ha csak nem fogadott szüzességet, mint jómagam. Egy istenes ember meglátva őket, átkot szórt az üzekedőkre.
ASSZONYOK, LÁNYOK, FÉRFIAK (jönnek, közben szerelmeskednek)
EGY FÉRFI (szét akarja választani őket, szitkozódik) Ördög és pokol! Rút undokságok setét élvezete!
ASSZONYOK, FÉRFIAK (vegyesen) Óh, átkozott test! Zabolán hordozni téged hogy is nem lehet? (Kimennek)
JOANNES (olvas) Kié az igazság? A testé vagy a léleké? Melyiknek szenvedése a pokol? Dühös ebként marcangolja egymást a tett és a gondolat. Oh, irgalmasság Istene, e pokolba is van-e számodra kapu? Engem Isten megoltalmazott e rútságoktól, hogy munkámat végezni tudnám. Nem voltam én soha dühös lándzsarázó, a jóindulatú békességet szerettem, az én prédikáló katedrám soha nem volt nagyobb a saruim talpánál, azért se fel nem kellett lépnem rea, se peniglen lelépni nem kellett róla... Én istenfélő embernek esmérem magamot, de gyógyító is valék. Magam eszvegyűjtögettem, herbáriumba kötöttem, és sorba-szerbe foglalám a növények ős nevezeteit, csudálatos hatásait, használatit, őrizgetem s hasznosítom e tudásomot a test jobbítására... Ezt nem tudtam még kinyomtatni, mint az énekeket, a Cantionalét.
L. FERENCES SZERZETES (besettenkedik, JOANNES háta mögül ismét beleolvas az írásba, megbotránkozással silabizálja a betűket) Én bűnnek tartom a test elsanyarítását, az egészség betegségbe fordítását.
JOANNES (olvas) A pestis idején tartott nagy körmenetek alatt Isten megnyilatkozott nekem.
L. FERENCES SZERZETES (még nagyobb megbotránkozással, sűrű keresztvetések közepette olvas) Ő sem akarja az egészség megbillentését készakarva. Onnan látom ezt, hogy akik a gennyedőkkel együtt vonultak a körmenetben, s maguk egészségesek valának, harmadnapra megholtak, míg az otthon maradottak közül sokan el nem kapván a dögletes járványt, megmaradtak. Pajzs az egészség, a békességes tűrésnek pajzsa. Keserves volt a belenyugvásuk és keserves az átkozódásuk
JOANNES (olvas) Keserves volt a belenyugvásuk és keserves az átkozódásuk.
L. FERENCES SZERZETES (közben elborzadva, keresztet hányva magára, kioson)
ASSZONYOK, FÉRFIAK (jönnek, jajveszékelnek) Mért pont én?
JOANNES (olvas) Imádkoztam helyettük, mert az ő buzgóságuk megszakadozott a fájdalom kiáltásaitól. A testi kór s a lélek békétlensége a kedves ételeket okádni való keserű epévé változtatta bennök, s a jóízű italokat ganéjszín ürömpohárrá.
ASSZONYOK, FÉRFIAK (kimennek)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) De mindenekfölött a félelem a legnagyobb baj és betegség. Azt nem Isten teremti, hanem mi teremtjük magunknak, s növeljük az égig, mikor Istenhez szólunk róla... (Mintegy kilépve az idézetből) A félelem vírusa bennünk van. (Olvas) 1661 anno tavaszán a Porta hadat indíta ellenünk. A mi kiömlő vérünkbe mártogatják fegyvereiket. Jön velük a kutyafejűek hada is, a tatárok. Én ugyan nem észleltem, hogy kutyafeje lett volna egynek is. Amelyik átöltözött a mü gúnyánkba, olyan volt, mint mü, de toportyántekéntete volt valahánynak, amelyik rablott s égetett. Baj volt az időkben a mü urainknál. Puhák és tudatlanok valának. Ezek magokat sem tudják védelmezni, nemhogy münköt. Én egyebet nem várok az utolsó eszveomlásnál, ha csak a csuda meg nem ment.
EGY SEBESÜLT EMBER (tántorog be)
JOANNES (olvas) Egy vércsíkos orcájú ember menekült klastromunkba
EGY SEBESÜLT EMBER Kézi tusával védekeztünk. Heába! Heába! Mindet levágták. A többit eszvefogdosták. Embervásárra vitték Konstantinápolyba. Rabszol­gának adták el a fiamat... S osztán az éhínség! Nagyapót temettük, ki egy galagonyabokor alatt lelte halálát.
ÚJSÁGÍRÓNŐ S még a galagonyát nevezik Isten kenyerének!
EGY SEBESÜLT EMBER Boldogtalan vénség. Elkerülvén a tatár vasát, saját attyafiainak késébe tántorgott. Isten kenyerét védelmezte, míg háza népe alkalmatos kászu után futott, mibe bégyűjthetné. Sokan valának éhesek, és az éhező olyan, mint a fenekedő vad, tépi, marcangolja a másikot. Kóstolgatja immár Isten kenyerét szegény öreg az örökké világító Úrnak asztalánál. (Kimegy)
JOANNES (olvas) Magam egy barlangban töltöttem e vészterhes üdőt. A pogányság rontott, égetett. Hamuvá tették a somlyói templomot és klastromot is, csak az üszkös falak maradtak. De a kegyszobor megmaradott. Szekérre tette a török vezír, úgy akarta elvinni, hogy az övé legyen ez is, de úgy elnehezedett a szobor, hogy tapodtat se tudták húzni hat lóval se. Éjszaka meg visszatért a he­lyé­re. Karddal támadtak rá dühükben, de a támadó karja bénán lehanyatlott. A nép Babba Máriának nevezi a somlyói Máriát, azt mondja, azokból a régi üdőkből tudja e nevét, amikor még a kő is lágy volt... A nép tud valamit, amiről egymás között egész nyíltsággal beszélnek, de amit nekem csak utolsó gyónásakor mondott meg egy őszöreg ember. Azt mondja, félek is leírni, hogy a teliholdban megpillanthatod igazi formáját, de itt lakozik ebben a gyönyörűséges szoborban. Vészterhes üdőkben sír Babba Mária, az emberek ide zarándokolnak, letörölni a könnyeit. Csodát tett a Szép Szűz Mária, vagy csak üzent? Túlélni és megmaradni! Revivo et survivo! Én itt vagyok!
TÖRÖK KATONA (jön, kezében görbe kard, marcona harcos) Pogányok vagyunk? Le­het! Felégettük a falvakat? Igen! Gyermekeket, asszonyokat kötöztünk össze a hajuknál fogva? Való igaz! Embervásárra hajtjuk a büszke székelyt Konstan­ti­nápolyba. Meglehet! De győztünk. Mindig győzünk. (Kimegy)
JOANNES (olvas) Sokan törökké lettek félelmükben. Én mondom, ne hagyd a törökért az anyád tejével szopott nyelvet. Heába is hiszed magadról, hogy tekéletes török lettél, ha már törökül szóllasz, tudni fogja azt mindenki, a török is, és a te elhagyott testvéreid is, hogy mi vagy.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) Egy pogány tudományos, akinek a nevét megfelejtém, írja Mitiléna városiakrul, hogy mely ellenséget meggyőzvén, rabságban és romlott állapotban akartak tartani, nem szenvedték, hogy fiaikat tudományokra oktassák, hanem azt akarták, hogy rosszul, parasztul nevelvén őköt, azok szolgai erkölcsökhöz szokjanak. Így közülük soha tanítómesterek ki nem kerülvén, saját tanítóikban megfogyatkoztak.
JOANNES (olvas) Veszni kell a népnek, ki tanítókban megfogyatkozik. Gyámol­ta­lan árvaságra jut, kinek egyetlen reménye isten, s ő azzal próbálja meg az árvát, hogy tanítót sem ád néki. Ki vonja ki a keserves rabságból a szolgasorba vetettet, ha senki körüle nincs, aki tekéletes életnek buzgóságára, világ megesmé­résére serkentgesse?
ÚJSÁGÍRÓNŐ (olvas) Való, hogy Thomas Kempis, az ő gyönyörűséges lelki kertecskéjében, megírott könyvében másként beszél. Dicsőíti a szolgát, mikoron azt mondja: aki jobban tud tűrni, nagyobb békességben marad. Az ilyen ember maga ellen diadalmas, világnak ura, Krisztusnak barátja, mennyországnak örököse. (Feljajdul, kilép az idézetből, majdnem elhajítja a füzetet) Jaj, be szomorú! Ez a tökéletes magány a szolgaságban?!
JOANNES (olvas) Mi az ember, testvérem? Lélek és test? Öröm és bánat és hit és munka? Szó és gondolat? Oly erős és oly igen gyönge. Isten, ha ránk néz, megszán münköt. Azt mondják, a test az emberé, a lélek Istené. Én azt mondanám, ha merném, hogy a test az emberé, a lelken pedig azok ketten osztozkodnak.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (felkiált) Megalázottan, megbélyegzetten tűrni?! És soha nem lázadni?!
JOANNES (nem figyel rá, olvas) Ha érzem majd, hogy a vég közelít, tűzbe vetem ez írást.
STEPHANUS KÁNTOR (bejön) Én, Stephanus kántor jegyzém. Látom, Pater Joannes írásai ezek. Béfűzém és elrejtém a klastrom számadó könyvei közé. Ha Isten úgy akarja, megtalálja valaki, ha nem, akkor elpusztul. Anno a Partua Virgine 1687-ik Jesu 25 Április múlt ki boldogul az böcsületes és boldog emlékezetű Joannes Kájoni Szent Márk napján, írás közben. Talám meg kellett volna égetni ezeket a lapokat. Én nem vevém a lelkemre. Beléolvastam, hol azt írá...
JOANNES (olvas) A minap levelet hoztak idegen földről nekem. Azt kérdé a levél­író tőlem: Hogy tudsz élni, olyan messze, ott: a végeken? Válaszolám neki igaz lelkemből: Mitől messze, ha Istenhez közel?!

II. FELVONÁS

1. JELENET

A kormányzó „trónterme”: trónszék, 2 nagy láda – egyikben kerti törpék halomba dobálva, másikon még fedél –, hatalmas vécékagyló, fölötte tartály, hosszú lehúzólánccal. A díszes emelvényen lévő trónszék körül kerti törpék. Soknak fekete szalaggal bekötve a szeme, ragasztószalaggal leragasztva a szája.
KORMÁNYZÓ (a trónszéken ül, majd föláll, sétál a kerti törpék között, egyiket megsimogatja, másikat vigyorogva megfenyíti, rendezgeti őket, van, amelyiket a trón közelébe viszi, másikat messzibbre rugdossa, fölkap egyet, s a ládába hajítja a többi kerti törpe közé, aztán még egyet fölvesz, nyájasan simogatja, majd beledobja a vécékagylóba, és lehúzza a vizet)
CSÁBOS NŐ (bejön, félig-meddig katonaruhába öltözve. Magas állótükröt tol maga előtt, elhelyezi, kimegy)
KORMÁNYZÓ (a kerti törpékkel foglalkozik)
CSÁBOS NŐ (bejön, a tükörhöz hasonló állványon egy nagy, forgatható füzetfélét tol maga előtt, elhelyezi a tükör mellett, várakozik)
KORMÁNYZÓ (végre észreveszi. Tűnődve) Igen-igen! Ki voltam tegnap?
CSÁBOS NŐ (némán vállat von)
KORMÁNYZÓ (ingerülten) Ki voltam tegnap?
CSÁBOS NŐ (némán, félreérthetetlen mozdulattal a derekát ringatja)
KORMÁNYZÓ (nevet) Ez voltam tegnap? Ki legyek ma? (Parancsolón int a füzet felé)
CSÁBOS NŐ (kinyitja a füzetet. Lenin-portré látszik, írja is nagy betűkkel, hogy „Lenin”)
KORMÁNYZÓ Ki legyek ma? Ki legyek ma? (Nézi Lenint)
CSÁBOS NŐ (felemeli a zárt láda tetejét)
KORMÁNYZÓ (belenyúl a ládába, keresgél, Lenin-sapkát vesz ki belőle, a fejére illeszti, nézegeti magát a tükörben. Úgy tűnik, nem tetszik, amit lát, visszadobja a sapkát a ládába) Ki voltam tegnap? Ki legyek ma?
CSÁBOS NŐ (forgatja a füzetet, Nérót látjuk)
KORMÁNYZÓ (nemet int) Ma nem gyújtogatunk. Vagy mégis?! (Kivesz a ládából egy babérkoszorút, és a fejére illeszti, aztán egy római tógát kanyarít a vállára)
CSÁBOS NŐ (megkönnyebbülve sóhajt, be akarja csukni a füzetet)
KORMÁNYZÓ Állj! Nem tetszik. Nehéz benne járni. Mindig ráléptem erre az izére, s majdnem belebuktam.
CSÁBOS NŐ (forgatja a lapokat: Hitler... Sztálin... Ceauşescu...)
KORMÁNYZÓ Állj! (A ládában kotorász, hajigálja ki a különböző koronákat, turbánokat, kormánypálcákat, zászlókat, egyéb hatalmi jelvényeket)
CSÁBOS NŐ (gyűjti halomba, majd óvatosan visszarakja a ládába)
KORMÁNYZÓ (dühösen) Ehhez (A Ceauşescu-képre mutat) semmit sem találok. A múltkor is azért kellett mást választanom.
CSÁBOS NŐ és KORMÁNYZÓ (mint gyorsított filmen: mutogatás, ládában keresés, próba, hajigálás, összevisszaság: Marx, Néró, középkori tatár kán, cárok, királyok, Sztálin, Rákosi Mátyás, Ceauşescu...)
KORMÁNYZÓ (dühösen) Állj! Ezt szeretem. (Lemondóan) Ehhez semmit sem találok.
CSÁBOS NŐ (a ládába nyúl, kivesz egy kis magnót, bekapcsolja, felváltva Rákosi és Ceauşescu dörgő, szónokló hangja hallatszik, majd éljenzés és ütemes taps)
KORMÁNYZÓ (gyerekesen ujjong) Nagyon jó! Nagyon jó! Ez az! Tetszik nekem. Ez a taps. (Tapsol. Felváltva utánozza Rákosi és a Ceauşescu hangját. A közönséghez) Na, mi van? Tapsoljanak! (Vár, fülel) Ilyen kevesen tapsolnak? (Fáradtan leül a földre, gyerekes szipákolással) Miért nem tapsol mindenki?
CSÁBOS NŐ (tehetetlenül vállat von)
MIKROFONHANG (hirtelen, harsogva) Hosszan tartó, erős taps! (De semmi, csak csend, majd zavart suttogás hallatszik, újra csend, aztán távoli sikolyok, pattogó vezényszavak, fojtott káromkodás, majd néhány bizonytalan taps, ami fokozatosan ütemes vastapssá erősödik) Hosszan tartó, erős taps!
KORMÁNYZÓ (büszkén kihúzza magát, a trónhoz sétál, közben találomra, oda sem figyelve felkap egy-egy kerti törpét, és a vécékagylóba hajítja)
CSÁBOS NŐ (szolgálatkészen odarohan, és lehúzza a vizet)
KORMÁNYZÓ (a trónszéken ül, odaadóan hallgatja a vastapsot)
CSÁBOS NŐ (kiviszi az állványokat. Közben)
KATONA I. és KATONA II. (a bekötött szemű ÚJSÁGÍRÓNŐt lökdösi be, egyikük leveszi szeméről a kendőt. Állnak, várnak)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (vakmerőn) Jó napot!
KORMÁNYZÓ (meglepett csodálkozással nézi)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (bizonytalanul megismétli) Jó napot!
KORMÁNYZÓ (nevet) Ez ki?
KATONA II. Azt mondták, hozzunk médiát, s ezt adták ide.
KORMÁNYZÓ (nevetgélve élvezi a szokatlan helyzetet, lesétál a trónról, lassan az ÚJSÁGÍRÓNŐhöz megy, nyájasan) Hallom, Médiának hívnak?
ÚJSÁGÍRÓNŐ Igaz, hogy régebb, még a járvány előtt...
KORMÁNYZÓ (hisztérikusan kiabál) Megmondtam, hogy erről nem... Hogy merészel?
ÚJSÁGÍRÓNŐ (megpróbál bátor lenni) A nevem nem Média, hanem...
KATONA III. (valami tisztféle, mert hatalmas vállrojtjai vannak, lihegve berohan, még idejében, hogy közbeszóljon) Még nincs neve!
KATONA II. (közben az ÚJSÁGÍRÓNŐ száját leragasztja, szemét újra be akarja kötni)
KORMÁNYZÓ (int, hogy az utóbbi nem szükséges)
KATONA III. (magyaráz) Ugye, közvetlenül az utazás előtt vagy alatt, a régi nevét elvesztette. Sietni kellett az izé, a jár... (Majdnem elszólja magát, rettenetesen megijed, feltalálja magát) jár a baba, jár... a fertőt... igen, garantáltan fertőtlenített, az önfigyelem-lekötő gyakorlatokat is végzi... (Gondterhelten) mi miatt siettünk?... mi miatt?... na, mindegy! (Bizonytalan bátorsággal) … a költözés miatt, nem volt idő feldolgozni a feladott feladatot (Belebonyolódik a szövegbe, izzad) … mindenkit külön adminisztrálni, ugye, a helyváltoztatás tilalma miatt, és különben is, itt Kontumulóban mindenki úgyis új életet kezd.
KORMÁNYZÓ Ez elég zavaros! (Megjátszott naivitással) Hogy hívják ezt a helyet, amit kormányzok?
KATONA III. Kormányzó úr viccel... (Hideglelősen kacag)
KORMÁNYZÓ Kerti törpe, töpörte, hogy ezt ki ötölte-hatolta így ki?! Kicsit nehéz megjegyezni. És ki adta ezt a nevet?
KATONA I. (váratlanul, szinte ő is csodálkozik, hogy beszélni kezdett) Mi együtt. Akkor úgy gondoltuk, hogy...
KORMÁNYZÓ (fenyegetően) Mi együtt?! Úgy gondoltuk, hogy?!
KATONA I. Amikor megérkeztünk, ugye, az első repülővel, mi, az ősfoglalók, honfoglalók, ahogy tetszett akkor viccelődni, akkor kormányzó úr is volt szíves olyan lenni, mint mi. Volt egy biológus vagy mi és ő javasolta, mivelhogy ez a város kiválasztott, de akkor még karantén is, gondoltuk, izé, valaki gondolta, hogy még felütheti fejét itt is a... meg is halt valaki, és... (Elszántan igazat mond) Kontumulo annyi, mint sírhanttal elfedni. (Katonásan menetelni kezd, s közben ismétli) Mi, akik megmenekültünk, szívünk egész melegével és hálájával köszöntjük Kontumulo város kormányzóját, akit mi választottunk meg azokban a vészterhes napokban.
KORMÁNYZÓ Hallgattassák el!
KATONA II. (szolgálatkészen lelövi az egyre kiabáló KATONA I-et, kihurcolja, majd visszafut az előbbi helyére az ÚJSÁGÍRÓNŐ mellé)
KATONA III. (mintha mi sem történt volna) Amikor megérkezik valaki Kontumu­lóba, akkor új életet kezd. Minek olyan felesleges koloncokat viselni, mint régi név, avult emlékek, űzetlen mesterség... Gondoltam, most szükség esetén űzhetné is.
KORMÁNYZÓ Mit űzzön?
KATONA III. Nem muszáj űznie! Én azt az utasítást kaptam az első tanácsadótól, hogy állítsak elő egy médiaszerű lényt. Erre emlékeztem...
KORMÁNYZÓ (fenyegetőn) Emlékeztél?! (Kiabálva) Első Tanácsadó!
CSÁBOS NŐ (bejön egy állvánnyal, amin újabb füzet van. Kinyitja a füzetet, odamegy a KATONA III.-hoz, leragasztja a száját. Vissza a füzethez, forgatja)
KORMÁNYZÓ (olvas) Ősfoglalók. Őstelepesek... (Értetlenül) Itt nincs semmi honfoglalás... Érkezés Kontumulóba... év... hónap... Nevek foglalkozás szerint. Kormányzó... ez én vagyok... itt, ni... megörökítve az utókor számára..., 1. Katona, 2. Katona, 3. Katona, 4. Katona, 5. Katona... Hány katona? Fárasztó mind felsorolni... Forgass! 1. Tanácsadó. Ez a lap betelt. Forgass!
CSÁBOS NŐ (forgat)
KORMÁNYZÓ Első szállítmány. Érkezés Kontumulóba... év... hónap... csütörtök... nem érdekes. Nevek növényektől, úgymint Margaréta, Csipkebanya... (Betűz) Csipkebogyó? Na mindegy! Fenyőfa, Kosbor... Bor... bor... kosbor... azt nem isszák?... Nadragulya, Maszlag, Iszalag, Lórom, Ebszőlő, Farkasalma, Orosz­lánszáj... Ezek nem állatok?
CSÁBOS NŐ (forgat)
KORMÁNYZÓ (olvas) Második szállítmány. Érkezés Kontumulóba... év... hónap... Nevek vadaktól, úgymint: Kígyó, Elefánt, Oroszlán... megint oroszlán, az előbb szája volt, most mije?... Nem érdekes. Tovább!
CSÁBOS NŐ (forgat)
KORMÁNYZÓ Harmadik szállítmány. Érkezés Kontumulóba... év... hónap... Ne­vek. Madaraktól: Fecske, Veréb, Sas, Lille, Pille, Pacsirta... Főmadár, Alma­dár... Jómadár... Palimadár. Tovább!
CSÁBOS NŐ (forgat)
KORMÁNYZÓ Érkezés Kontumulóba... év... hónap... nap... Név. Tömeg. Tömeg? Ez mi?
CSÁBOS NŐ A negyedik szállítmány
KORMÁNYZÓ Tömeg. Nagyszerű név. Tovább nem is kell cifrázni! Ez így kitűnő! Ebbe mindenki beletartozik, nemde? A többiektől is el kell venni az ilyen kosbort meg oroszlánt. Legyen egyenlőség! Nem igaz?! (Többször is megismétli) Legyen egyenlőség! Nem igaz?! Remek! Kitűnő! (Az ÚJSÁGÍRÓNŐhöz megy) Hogy hívnak?
CSÁBOS NŐ (megvizsgálja a ragasztószalagot az ÚJSÁGÍRÓNŐ száján)
ÚJSÁGÍRÓNŐ (hallgat)
KORMÁNYZÓ Hogy hívnak?
Csend
KORMÁNYZÓ Megnémult? Mindenki megnémult?
Csend, sötét
MIKROFONHANG Kontumulo kormányzója sajtóértekezletet tartott, melyen közölte, hogy vasárnap mindnyájan megélhetjük (Viccelődve megkockáztatja) … megérhetjük az Egyetemes Vidámság Napját. A sajtótájékoztatón részt vett a tudósítónk, a neves és igen tehetséges újságírónő, ki Média-Tömeg néven jegyzi riportjait.
ÚJSÁGÍRÓNŐ (hangja a mikrofonban, megismétli azt a három mondatocskát, amit az imént a KORMÁNYZÓnak mondott) Jó napot! Jó napot! A nevem nem Média, hanem...
MIKROFONHANG (lelkesen) ... Tömeg. A sajtótájékoztatót hosszan tartó, erős taps kísérte.
Hosszan tartó, erős, ütemes taps

2. JELENET

Az ÚJSÁGÍRÓNŐ lakása
ÚJSÁGÍRÓNŐ (érkezik, kezében nagy szákos, de látszik, hogy a táska könnyű, alig van benne valami. Leül, a lábát masszírozza, fáradt, aztán bele