SZEREPLŐK
(a megjelenés sorrendjében)

ANGYALKA
HÓFEHÉRKE
ÓLOMKATONA
PIROSKA
JULISKA
CSIPKERÓZSIKA
JANCSI
GOMULKA BÁCSI
KÉMÉNYSEPRŐ
KÉTBALKEZES ANGYAL
RÉSZEGES ANGYAL
FARKAS
BOSZORKA
MOSTOHA
ÖRDÖG
TÜNDÉR
NAGYMAMA

I. FELVONÁS

A színpad enyhén lejt a nézőtér felé, éppen annyira, hogy jól lehessen látni a feljáró-ablakot, amely majd a feltűnések és eltűnések eszközeként fog
szolgálni. Pesti bérház teteje, lapos, kémények és antennák, egy elfelejtett szárítózsinór, rajta felejtett összekormozódott lepedővel, akár egy gonosz csapkodó szellem, az említett fölfelé nyitódó üveges ablak-ajtó, melyen az épületből a tetőre ki lehet jutni. Háttér az ég, vagy egyéb pesti tetők kivágata. A tetőperemnél, lábát lefelé lóbálgatva, aranyhajú angyalka ül. Fésülgeti a haját, utánabámul egy-egy kihullott arany hajszálának,
magában énekelget.

ANGYAL
Fésülök, fésülök,
aranyhajat fésülök,
föl az égbe készülök,
angyalhajat fésülök.

Száll a hajszál, itt hagy, elszáll,
valakire rátalál tán,
és ha annak szíve tiszta,
a hajszálam idehozza;
itt majd oltalomra talál,
ha üldözi a gonosz világ.

Fésülök, fésülök,
angyalhajat fésülök,
föl az égbe készülök,
aranyhajat fésülök…
Meglebegteti kis szárnyait, és felrepül az égbe. Rövid ideig üres a színpad, csak az angyal-dalocska visszhangzik még felülről, elhalkulóban.
Moccan a tetőfeljáró-ablak, nagyon lassan, óvatosan kinyílik,
előmászik mögüle Hófehérke.
HÓFEHÉRKE Bocsánat… Meg kell kérdezzem… Van itt valaki? Mert ha van itt valaki, akkor én most visszamegyek… Nem is tudom, miért jöttem ide, ezt az arany hajszálat a kezembe sodorta az utcán a szél… Nem mentegetőzöm, de mintha ez a hajszál hozott volna ide engem… De visszatérve az eredeti kérdésemre, van itt valaki? Nincs, mert nem válaszol. Akkor én most megpihenek kicsit, rám fér. Talán alszom is egy keveset… Rám fér… (A kémény tövébe vackolódik, és nyomban elalszik.)
A tetőablak ismét mocorogni kezd. Egy sisak jelenik meg először, majd
szuszogva, morogva feltornássza magát a lyukból az Ólomkatona.
ÓLOMKATONA Piha, de ha az ember lába nem jó, nem kapaszkodik jól fel a tetőre. Minek gyüttem én föl a tetőre? Vót parancs? Nem vót parancs. Akkor meg minek gyüttem én föl erre a magas tetőre? Oszt ha leesek, kitöröm a másik lábamat is. Na tessék, kellett nekem a tetőre felgyünnöm. Valami csak idehozott… Ez a szösz… vagy mi a franc… itt az ujjaim közé akadt, bonyolódott, és még most sem tudom kibogozni… Azóta ilyen kelekótya a fejem. Fölhozott a tetőre, ni! (Meglátja a békésen szunyókáló Hófehérkét) Nini! Egy békésen szunyókáló hajadonka. Megvizsgálom… Nem az övé a hajszál. Mivelhogy a haja ébenfekete. A bőre fehér, mint a hó. Kiköpött Hófehérke. Ha ébren lenne, be is mutatkoznék neki. Nyilván ki nem találná senki, hogy én ki vagyok. De csitt, valaki a tetőablaknál motoszkált. Fegyvert elő, harcra készül az ólomkatona, bátran, akár az ördöggel is… no, az ördöggel talán mégse… de bárki más földi halandóval… talán még a patkányokkal nem szeretnék, de remélem, egy pesti háztetőn nincsenek patkányok…
Alig észrevehetően megmozdul a feljáróablak. Azután ismét. Résnyire
nyitódik, majd újra becsukódik. Közben, minden nyitódásnál-csukódásnál halk hangocskákat hallunk. Végül megjelenik Piroska.
PIROSKA Nagymama… Vadász bácsi… Nagymama… Vadász bácsi? Senki. Nincs itt véletlenül egy nagymama és egy vadász bácsi? Azt hiszem, veszélyben vagyok. Azaz, csak azt hittem. Mert a tetőn, ugye, nem járnak farkasok. Vagy csak ritkán. Azért a végtelenségig mégsem maradhatok itt… egy háztetőn… megromlik az étel a kosárkámban…
ÓLOMKATONA Arról majd gondoskodunk, hogy az étel a kosárkádban csak ne romoljék meg ott!
PIROSKA Jaj! De nem jaj! A vadász bácsi! Hurrá, a vadász bácsi! Éljen a vadász bácsi!
ÓLOMKATONA Csak semmi fölösleges tömjénezés. Én nem vagyok vadász, aranyom, még a gondolat is felháborít, hogy valaki annak bámult. A rendíthetetlen ólomkatona vagyok, tetőmtől fél lábamig. Nem látod rajtam? Hova tetted a szemedet?
PIROSKA Hogy katona… meg hogy ólom… meg hogy fél…
ÓLOMKATONA Nem félek.
PIROSKA Mármint a lába…
ÓLOMKATONA Az fél… de ő sem fél…
PIROSKA Megnyugtató. Szóval, hogy ólom, meg katona, meg hogy a fél lába sem fél… de hogy rendíthetetlen…? Az, kérem, miből látszik, hogy valaki rendíthetetlen?
ÓLOMKATONA Hogy nem rendül meg… mondhatni, semmin… egy-két dolgot kivéve talán, de azokat hagyjuk most másra.
PIROSKA Aha. Így mindjárt más az ólomkatona fekvése. Így már egyértelműen látom, hogy uraságod rendíthetetlen. Szabad kérdeznem, rendíthetetlenséged hogy került ide, éppen ide, erre a tetőre, ide?
ÓLOMKATONA Ne tessék annyit idézni! Látom, a te ujjaidra is aranyhajszál fonódott. Na, az enyémre is. Onnantól kezdve ide kellett gyünnöm.
PIROSKA Nekem is. Oh, hiszen itt alszik valaki itt!
ÓLOMKATONA Hát nem a Piroska, az biztos.
PIROSKA Naná, hogy nem a Piroska, Piroska én vagyok, naná.
ÓLOMKATONA Akkor ráhibáztam. A színed miatt gondótam éppenséggel, na, hogy Piroska. Attól függetlenül, örvendezek.
PIROSKA Akkor ő csakis Hófehérke lehet akkor.
ÓLOMKATONA Fehérnek elég fehér. Akarom mondani, a ruhája, a bőröcskéje…
PIROSKA De meg tetszett nézni de meg.
ÓLOMKATONA Tetszett… Megtetszett… néznem, guvadt a szemem… a frászt hozta rám, amikor fölértem ide… de csitt… mondok neked valamit… Reccsen a létra… valaki gyün… rejtőzz el te is a kémény mögé!
PIROSKA És Hófehérkével mi lesz Hófehérkével?
ÓLOMKATONA Ő alszik. Ne zavarjuk!
PIROSKA Helyes. Ne zavarjuk! Bújjunk el a kémény mögé! Az az én kéményem, ipiapacs tipp, topp, helyes, ne zavarjuk!
ÓLOMKATONA Micsoda szerencse, hogy ezt a kis piros vakarcsot is idehozta a fene meg a hajszál… na, jó lesz neked a másik kémény is, vén obsitos… amíg onnan is ki nem szorulsz majd, ha ez így megy itt, ezen a tetőn…
Moccan a feljáró-ablak. Egy kislány feje bukkan elő, majd nagyon félve,
óvatoskodva ő maga is fölkászálódik.
JULISKA Jancsi! Hova bújtál, édes Jancsi, mézes Jancsi? Édesapám, édesanyám! Hová rejtőztetek? Tudom, hogy tréfáltok csak, és itt vagytok valahol… ha nem vagytok itt, akkor miért jöttem ide? Valami azt súgta, hogy úgy mondjam, megtalállak benneteket ezen a tetőn… Mennyire buta gondolat, hogy a tetőn… miért éppen a tetőn, egy háztetőn… félek egyedül… nagyon félek egyedül…
ÓLOMKATONA Nem vagy egyedül, oszt innentül fogva fölös a félelem.
JULISKA Nem vagyok egyedül… szóval, van itt még valaki rajtam kívül, aki nem apám, nem anyám, nem is Jancsi… akkor most már nagyon félek…
ÓLOMKATONA (előlép) Ne félj, én megvédelek.
JULISKA Uram teremtőm, a gonosz boszorkány tetőtől talpig…
ÓLOMKATONA Akkor már inkább vadász. Itt mindenki megbolondult? Nem látszik rajtam, hogy ólomkatona vagyok, tetőtől fél lábig ezen a tetőn, mégpedig rendíthetetlen?
JULISKA Bocsánat, tényleg… nem is figyeltem… ezer bocsánat…
ÓLOMKATONA Nem figyeltél. Nagyon jó. Jancsizol itt, meg apázol-anyázol, aztán meg nem figyelsz rám. Ki a kicsoda bornya vagy, lyányom?
JULISKA Juliska vagyok, tisztelettel.
ÓLOMKATONA Ez nekem önmagában nem mond semmit. Juliska. Akárki lehet Juliska, azaz hogy én nem…
JULISKA De nekem van egy testvérem, a Jancsi, meg egy apukám, aki favágó, meg egy anyukám, meg, hogy úgy mondjam… jaj, a sorsomról nem akarok beszélni.
ÓLOMKATONA Jobb is. A’sszem, én sem.
PIROSKA Mi több, én sem mi több.
ÓLOMKATONA Akkó ez meg van beszéve. És mi hajszál hozott erre?
JULISKA Nem tudom. Egyszerre, hogy úgy mondjam, nyomós okom támadt, hogy feljöjjek erre a tetőre.
PIROSKA Mutasd a kezedet! Ahá, neki is hajszál ahá.
ÓLOMKATONA Piha! A magyarázat a hajszálak mélyébe van elásva.
JULISKA Eszed tokja, hogy úgy mondjam, bátyuska! A hajszálnak nincsen mélye…
ÓLOMKATONA Valahova csak van elásva… Az is lehet, a hajszál van elásva… Valami el van ásva… lehet, a kutya bűzlik…
A nagy beszélgetésben nem veszik észre, hogy újabb vendég érkezik.
Törékeny, félénk kislány.
CSIPKERÓZSIKA Van itt valaki? Kérem, ha valaki itt lenne, és véletlenül egy rokkája is lenne, kérem, ha azon éppenséggel fonalat fonna, fejezze be, kérem, szerszámát tegye el, kérem, mert nekem nem szabad rokkához érnem, kérem… ahhoz még meg kell kérem érnem…
ÓLOMKATONA Fedezékbe! Ki tudja, mi lakik az úrilány álcahálója alatt.
CSIPKERÓZSIKA Uram, ön itt? Ha nem tévedek, ön óhajt nősülni, kérem. Felpróbálnám a cipőjét. Kérem.
ÓLOMKATONA Itt mégiscsak valami tévedés forog fenn, assziszem, mert nekem csak csizmám van, abbul is csak fél pár, mert hogy ennyi köll, és feltehetően nagyon büdös is a felpróbáláshoz ebben a gatyarohasztó nagy tetői gutaütős melegben.
CSIPKERÓZSIKA Kérem? Ezek szerint uraságod nem a király, aki nősülni óhajt?
ÓLOMKATONA Muszáj engem mindig másnak nézni, mint ami vagyok? Egyik erdésznek néz, a másik egyenesen gonosz boszorkánynak, most meg hát – bár nem tagadom, ez esik a legjobban – királynak képzelnek. Ó-lom-ka-to-na-va-gyok-a-ren-dít-he-tet-len.
CSIPKERÓZSIKA Csip-ke-ró-zsi-ka-va-gyok-ké-rem-a-két-ség-be-e-sett.
JULISKA Nem-hi-szem-el-mert-csip-ke-ró-zsi-ka-nem-a-kar-ja-a-ki-rály-fi-ci-pő-jét-fel-pró-bál-ni-csip-ke-ró-zsi-ka.
CSIPKERÓZSIKA Csak-meg-a-kar-tam-ezt-a-nagy-goly-hót-té-vesz-te-ni-ké-rem-ne-hogy-ő-le-gyen-a-ti-zen-ket-te-dik-tün-dér-ka-to-na-ru-há-ban-ké-rem…
ÓLOMKATONA Ez már mégiscsak sok, asszem, a szívemnek… Még tündér is lettem a meggyanúsítgatásokban…
HÓFEHÉRKE Felébredtem. Mennyien itt, hogy egy nagy hangzavar?! Jaj, hiszen ez csapda! Ez a nagydarab és faragatlan külsejű alak alighanem az elveszejtésemre küldött erdész.
ÓLOMKATONA Egy szót se többet. Nem erdész, nem vadász, nem boszorkány, nem király, még csak nem is tizenvalahanyadik tündér…
PIROSKA és JULISKA … hanem a rendíthetetlen ólomkatona hanem.
ÓLOMKATONA Szolgálatukra.
HÓFEHÉRKE Örvendek, fémember. Udvartartásomba fogadlak valamennyiteket.
PIROSKA De ez nem udvar, ez egy tető ez.
HÓFEHÉRKE Akkor tetűtartá… oh, pardon, tetőtartásomba fogadlak benneteket. Hófehérke a nevem, királylány vagyok, és jaj, a sorsom… ej, itt ejtek egy könnycseppet.
JULISKA Kettő lett belőle, hogy úgy mondjam.
HÓFEHÉRKE Védelemre szorulok, pendíthetetlen ólomhuszár!
PIROSKA Én is én…
CSIPKERÓZSIKA Én is, kérem…
ÓLOMKATONA Én is… akarom mondani… semmi okotok a félelemre, mert itt vagyok én, bátorságomban a rendíthetetlen, ólmomban a féllábúság, minőségemben a katona, ámbátor a legjobb az lesz, ha most szépen gyüttök velem elbújni, mindenki egy-egy kémény mögé, mert lépteket hallok…
HÓFEHÉRKE Hogy ez milyen egy ház…!
JULISKA Átjáróház, hogy úgy mondjam…
ÓLOMKATONA Ne po… énkondj annyit! Bújás!
PIROSKA Az az én kéményem, ipiapacs tipp, topp az én!
JULISKA Ez meg az én kéményem, hogy úgy mondjam, ipiapacs tipp, topp.
HÓFEHÉRKE Ez a kémény engem illet, ipiapacs tipp, topp.
ÓLOMKATONA Tudtam, hogy ez lesz a vége. Ki fog túrni az összes kémény mögül ez a sok női egyed. Sebaj, van még két kémény… igaz, már nem olyan csicsásak, mint a többiek… na, de bujdosásra ez is jó lesz… bújdosás, katona…
A feljáró felcsapódik, Jancsi dobódik föl rajta, életerősen, vidáman.
JANCSI Alighanem jól elkeveredtem ebben az erdőben. Már egészen olyan, mint egy város. Hogy a fenébe kerülök én egy háztetőre? És hol van Juliska?
JULISKA Itt vagyok!
ÓLOMKATONA Fogod be a po… énodat! Lehet, hogy csapda!
PIROSKA Nézzétek, a katona is fél nézzétek!
ÓLOMKATONA Nem félek, csak óvatos vagyok.
CSIPKERÓZSIKA Mit óvatoskodik, aki nem fél, kérem?
ÓLOMKATONA Csak úgy. A katona mindig óvatos.
JULISKA Hiszen ez, hogy úgy mondjam, csak Jancsi.
HÓFEHÉRKE És ha a gonosz mostoha téveszt meg minket Jancsi képében?
PIROSKA És ha a farkas az, Jancsi bőrében a farkas?
ÓLOMKATONA És ha az ördög gyütt el a Jancsi szőrében?
CSIPKERÓZSIKA Ez a fiú nem is szőrös, kérem.
ÓLOMKATONA Akkó nem lehet az ördög.
PIROSKA Akkor nem lehet a farkas sem akkor.
HÓFEHÉRKE Akkor számításaim szerint nem lehet a gonosz mostoha sem.
PIROSKA Miért ne lehetne miért? Csak nem szőrös a mostohád nem?
HÓFEHÉRKE Nem. Nem tudom. Valószínűleg én is szerettem volna veletek együtt azt mondani, hogy akkor nem lehet… olyan jól hangzik.
PIROSKA Ja, az más. Így már érthető, hogy nem lehet így már.
JULISKA Mondom, hogy Jancsi, ki más.
ÓLOMKATONA Azé’ teszünk egy próbát. Jancsi!
JANCSI Ki a fene szólít?
ÓLOMKATONA Én.
JANCSI Te? És ki a fenét tisztelhetek benned? És honnan tudod a nevemet? Itt van Juliska is? Kik vannak még itt?
ÓLOMKATONA Egyszerre csak egy kérdést illik főtenni. Válassz, melyiket teszed fel a sok közül!
JULISKA Juliska itt van?
ÓLOMKATONA Jól döntöttél, a kérdés megmutatta, hogy te valóban Jancsi vagy, aki szereti és félti a testvérét. Gyertek elő, üdvözöljétek új bajtársunkat, Jancsit.
HÓFEHÉRKE Igen tetszetős a legény, lehet, hogy ő a királyfi. Persze, nem szőrös. Mindazonáltal, a királyfiak se mind szőrösek. A halak meg egyáltalán nem szőrösek. De hát, ahogy elnézem, nem is hal.
CSIPKERÓZSIKA No, ez nem király, kérem. Aranyos gyerek, de nincs is cipője neki, amit felpróbáltathatna velem, hogy a cipő jó legyen, ő meg aztán elvegyen… az ördögbe, kérem, megint szerepzavarba kerültem…
JULISKA Engedjetek már oda hozzá, szívem Jancsi, én János vitézem…
HÓFEHÉRKE Az a név már foglalt, a tanulmányaim alapján…
JULISKA Bánom is én, csakhogy megvagy… hogy kerültél ide te is?
JANCSI Nem tudom. Ahogy az erdőben elveszítettelek, kerestelek, kerestelek, egyszerre csak a kezembe akadt ez az aranyos hajszál. Attól a pillanattól úgy éreztem, tudom az irányt, ide kell jönnöm, a fenébe, vezetett a hajszál, és jöttem. Látod, most itt vagyok, megtaláltalak, és már nem is foglak soha többé elveszíteni az életben.
ÓLOMKATONA Nagy szavak.
PIROSKA Nem lennék én abban olyan biztos nem lennék.
HÓFEHÉRKE Micsoda megkapó családi idill! Kár, hogy nekem nincs vér szerinti testvérem… se.
CSIPKERÓZSIKA Nyugtával dicsérd a napot!
ÓLOMKATONA Úgy hiszem, megvónánk valamennyien.
CSIPKERÓZSIKA Honnan gondolja mindezt ilyen hirtelen a vitéz úr, kérem?
ÓLOMKATONA Onnan, hogy nincs több kémény. Jancsi még épp el tud bújni, ha gyünne valaki.
HÓFEHÉRKE Tessék? Azt mondja, hogy jön még valaki?
ÓLOMKATONA Gyünni fog. De aki gyün, az elől már el kő bújnunk.
PIROSKA Mitől olyan biztos ebben mitől?
ÓLOMKATONA Logika. A hajszál idehozott minket. Ha nem tévedek, ugyanabban a cipőbe’ járunk.
PIROSKA Mégiscsak ő lesz a király, ha annyit foglalkozik a cipővel, mégiscsak… ezt neked mondtam, hátha megint Hamupipőkének képzeled magad.
CSIPKERÓZSIKA Közvetlen vagy, kérlek, de nem vagy kedves, angyalom…
ÓLOMKATONA Tessék má hagyni a királyozást itten. Lássuk a tényeket!
HÓFEHÉRKE Lássuk, lássuk!
ÓLOMKATONA Ha valamennyiünket az aranyhajszálak cipeltek ide, ez azt jelenti, hogy valamennyien ugyanabban a cipőben járunk.
PIROSKA Megint a cipő megint…
CSIPKERÓZSIKA Megint a cipő. Hát csoda, hogy állandó szerepzavarba hajtanak bele itt, kérem?
JULISKA Ezt már tetszett mondani, hogy úgy mondjam, ezt a közös cipőt.
ÓLOMKATONA Ne szakítsanak félbe, különben piha!
HÓFEHÉRKE Mi az a piha?
CSIPKERÓZSIKA Ne szakítsd! A piha, kérem, az piha. Különben.
JANCSI Hogy a fenébe közös a cipő, rendíthetetlen úr?
ÓLOMKATONA Ezt köllene most tisztáznunk. Ön, példának okául, mié hagyta el az otthonát?
HÓFEHÉRKE Én? Ezt tőlem óhajtaná kérdezni?
ÓLOMKATONA Aha, Hófehérke.
HÓFEHÉRKE És miért tőlem óhajtja kérdezni?
ÓLOMKATONA Mert valamennyien hasonló… na, nem bénázom tovább a cipőket… mert attól félek, valamennyien hasonló okból vagyunk itt.
HÓFEHÉRKE Hát jó. Elmondom.
Amikor születtem
meghalt az én kicsi
anyám.
Apussal jól éltünk
de megjelent a mos-
tohám.
Mézes-mázos szóval
elbódította az
apám.
Halálom akarja
mert szebb vagyok nála
talán…
ÓLOMKATONA Honnan tudja?
HÓFEHÉRKE Hogy szebb vagyok-e?
ÓLOMKATONA Hogy az életére tör?
HÓFEHÉRKE Bevallom… találtam egy olyan mesekönyvet a kastélyunkban, amelyikről kiderült, rólam szólt… elolvastattam a társalkodónőmmel… nem akarom, hogy annyit szenvedjek ártatlanul, amennyi abban áll… törpék meg ilyesmi, mérgezett fésű, mérgezett alma, mérgezett öv… ilyenekre emlékszem…
PIROSKA Én is hasonlóképpen jártam, én is.
ÓLOMKATONA Te is elolvastattad a sorsodat?
PIROSKA Nem, én elolvastam.
ÓLOMKATONA És mit olvastál benne?
PIROSKA
Kicsi kosárral, piros ruhában,
indít majd útnak édesanyám
kicsi kosárral.
A nagymamámnak, szegény betegnek,
ételt kell vinnem, számít miránk
a nagymamánk.
De nem tudhatja, az erdő vadja,
vad farkas vár a sűrű mögött,
de nem tudhatja.
Be akar kapni, föl akar falni,
annyira félek, hogy megszökök
be akar kapni…
És megszöktem, nem szégyellem megszöktem. Szegény nagymamám, azóta is vár rám, hiába, de egy haszna van ennek is: amíg engem nem kap be a farkas, őt sem tudja, szegény nagymamám.
ÓLOMKATONA Derék. És kegyed, Csipkerózsika? Maga is olvasta a saját meséjét?
CSIPKERÓZSIKA Miért, ön nem olvasta, kérem, az enyémet?
ÓLOMKATONA A francot. Csak az enyémet.
CSIPKERÓZSIKA Érdekes, én olvastam a magáét, kérem.
ÓLOMKATONA Akkó meg mit csodálkozik azon, hogy itt vagyok?
CSIPKERÓZSIKA Mondtam én azt egy szóval is, hogy csodálkozom, kérem?
JANCSI Halljuk, hogy a fenébe kerültél ide!
CSIPKERÓZSIKA
Születésemkor, kérem, egy sértett tündér
megátkozott.
Tizennyolc éves koromban, kérem, én el-
halálozom.
Megszúr egy rokka, kiserked vérem, kérem,
végem is már.
Jó tündér néném, kérem, alvássá oldta
ezt a halált…
Száz évig kéne aludnom, kérem. Hát kinek van arra ideje! Gondoljatok bele, száz év alatt mennyit változik a világ. Fölébredek száz év múlva, és azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit keresek a földön, kérem, ha egyáltalán lesz még föld.
ÓLOMKATONA Megérthető, hogy főkapta a nyúlcipőt.
JULISKA Mi még nem meséltük el a történetünket.
ÓLOMKATONA Ti se ússzátok meg, ikrek, ne majrézzatok! Rajta!
JULISKA és JANCSI
Oly szegények voltunk, a fenébe,
a favágóházban,
minden nap éheztünk
– én még, hogy úgy mondjam, sokszor fáztam –
ÓLOMKATONA Hogyan, egy favágóházban…
Az erdő nem a miénk,
az erdő nem a miénk.

Egy nap elindultunk, a fenébe,
a nagy rengetegben,
ott sorsunkra hagytak
a szüleink, s ketten
barangoltunk, hogy úgy mondjam, tovább.
HÓFEHÉRKE Van-e sors mostohább…
De mit tehettek volna?
De mit tehettek volna?

Hogyha tovább megyünk, a fenébe,
egy kis házhoz érünk,
mézeskalács a fal,
egy darabot törnénk,
ott érne, hogy úgy mondjam, a végünk.
CSIPKERÓZSIKA Így vagytok itt végül…
Így vagyunk itt árvák,
így vagyunk itt, árván.
JANCSI Mert a mézeskalács-házban, a fenébe, a rólunk szóló mesekönyv szerint, a vasorrú bába lakik, aki csak arra vár, hogy odaérkezzünk, és megsüssön bennünket, és megegyen bennünket.
ÓLOMKATONA Megértem, hogy elpucótatok, ez igen zabálós és különös furmányú boszorkány elől.
HÓFEHÉRKE Most már csak az ön története hiányzik, katona!
ÓLOMKATONA Jaj, no, hát az csak amolyan piha… nem is érdeköl senkit…
MIND Csak mondd, csak mondd!
ÓLOMKATONA Hát, ha annyira erőtetnek…
Láthatjátok, rossz a lábam,
E’rontotta a formában
az öntő.
Nem köllöttem senkinek se,
katonába az ép ember
a döntő.
Egy kisfiú megszeretett,
ablakpárkányára kitett,
őrködtem.
Fránya ördög fenekedett,
odahagytam őrhelyemet,
megszöktem.
Hát így. Valamennyien a sorsunk elől pucolunk. És ide, erre a tetőre hoztak bennünket az aranyhajszálak.
HÓFEHÉRKE Vajon, kié lehetnek a hajszálak?
PIROSKA Csakis angyaloké csakis.
JULISKA Vagy egy angyalé, hogy úgy mondjam, egy jó angyalé, aki meg akart menteni bennünket, elkóborolt mesefigurákat.
JANCSI Angyal! A fenébe, hiszen az nagyszerű. De ha vannak angyalok, akkor itt vannak. Keressük meg őket!
Mindent átkutatnak a tetőn („itt sincs… itt sincs… itt van, de ez nem az… ott van, de az se az… nincsenek sehol az angyalok… elkéstünk!"),
de nem találnak semmit.
EGYÜTT
Elmentek az angyalok,
visszamentek az égbe.
Akkor mi is induljunk
vissza régi mesénkbe.

Nem véd meg a gonosztól
semmi most már bennünket.
Azért jó, hogy angyalhaj
köti össze szívünket!

Elmentek az angyalok,
fölszálltak a kék égbe.
Elvitték a reményünk
magukkal a nagy kékbe.
ÓLOMKATONA Csak semmi kétségbeesés, gyün még ránk jobb sors is. Új mesét keresünk magunknak.
HÓFEHÉRKE Nagyon jó lesz, majd mehetek a Micimackóba statisztálni…
PIROSKA Én meg a rút kiskacsába kiscsibének én meg…
CSIPKERÓZSIKA Én meg a Kishercegbe kígyónak, pfuj, kérem!
JANCSI Én meg, a fenébe, a királylányok könyvébe kiskondásnak…
JULISKA Én meg, hogy úgy mondjam, a Bambiba kecskegidának…
ÓLOMKATONA Nyugalom, nyugalom, minden meg fog oldódni. Egy biztos, a régi mesénkbe nem mehetünk vissza, mer akkó rút véget ér az életünk…
HÓFEHÉRKE Nekem csak átmenetileg…
CSIPKERÓZSIKA Nekem azért ott lesz, kérem, az a ronda száz év pihikálás…
JANCSI és JULISKA A fenébe, mi sem kerülhetjük el a boszorkány vendéglátását, hogy úgy mondjam, kalitkáját, s még jó, ha a kemencéjét elkerüljük…
ÓLOMKATONA Hiába, ki vagyunk szógátatva a meseíróknak… azaz, eddig vótunk nekik kiszógátatva. Most majd mi írjuk a saját mesénket, a saját sorsunkat.
HÓFEHÉRKE Jaj, de izgalmas… Én ugyan nem tudok írni, mert hát arra szolgál a sok szolgám, de azért írni fogom a saját soromat.
PIROSKA Izgalmasnak izgalmas, de merre induljunk, kérem, hogy ne találjanak ránk az üldözőink…
JANCSI Úgy képzeled, a fenébe, hogy a nyomunkban vannak?
JULISKA Hát persze, Jancsi, hol másutt lennének? Ha mi nem vagyunk, akkor ők sincsenek, hogy úgy mondjam, többé a mesében. Nekik tehát fel kell bennünket kutatniuk, és vissza kell minket cipelniük, ahonnan elszöktünk, vissza a sorsunkba, vissza a mesénkbe.
CSIPKERÓZSIKA Azt már nem! Ha kell, egyedül fordulok szembe a gonosz tündérrel ha kell.
ÓLOMKATONA Ez éppenséggel még bekövetkezhet…
CSIPKERÓZSIKA El is ment a kedvem tőle… el is…
ÓLOMKATONA A kérdés jogos, menjünk valamerre, vagy maradjunk a tetőn?
JANCSI Meddig?
JULISKA És mit csinálunk itt?
HÓFEHÉRKE E tető szűk nekem!
CSIPKERÓZSIKA Ha követtek bennünket, előbb-utóbb úgyis ránk is találnak.
Megzendül a villámhárító. Valamennyien szoborrá merevednek.
Hangok hallatszanak, égi hangok.
ÉGI HANG Angyalka! Aranyhajú angyalka! Merre kószálsz már megint, égi bögyörő! Régen haza kellett volna már érned! Előkészítettük a kedvenc felhőcskédet, hogy leheverj a földi fáradalmak után… Angyaltársaid már nagyon várnak. Halló, angyalka, ha hallasz bennünket, azonnal jelentkezz! Itt az angyalfigyelő szolgálat ügyeletes angyala… angyalka, jelentkezz, jelentkezz…
CSIPKERÓZSIKA Angyaltávirda!
JULISKA Égi telefon!
ÓLOMKATONA Az aranyhajú angyalkánkat keresik.
JANCSI Választ várnak…
HÓFEHÉRKE Akkor pedig miért nem válaszolunk nekik?
ÓLOMKATONA Hogyan válaszoljunk nekik?
JULISKA Beszéljen bele a drótba.
ÓLOMKATONA Egy drótba nem lehet belebeszélni.
CSIPKERÓZSIKA Márpedig telefonkagylót nem látok közel-távol ezen a kies bérháztetőn.
JULISKA Sietni kellene az üzenettel, ha azt akarjuk, hogy az angyalok visszatérjenek a tetőre, és megvédjenek bennünket.
ÓLOMKATONA Tessék, lehet belebeszélni a villámhárítóba, nagyokosok.
HÓFEHÉRKE Én igenis beszélek. Halló!
ÉGI HANG Halló, angyalka, csakhogy halljuk a hangodat.
HÓFEHÉRKE Legyen kedves, és ne szólítson angyalkámnak, én Hófehérke vagyok.
ÉGI HANG Idegen angyaltelefon-használat. Kérem, ne használja a vonalunkat!
HÓFEHÉRKE De nekem segítségre lenne szükségem…
JULISKA Meg nekünk is.
ÉGI HANG Újabb illetéktelen angyaltelefon-használat. Földi gondokkal tessék a földi szolgálatunkhoz fordulni. Mondom máris az elérhetőséget, tess…
Hatalmas reccsenés, az égi hang nem tudja befejezni, mert leszakad a
villámhárító drótja. Lentről Gomulka bácsi morgása szűrődik fel.
GOMULKA Ez már sok, mondhatom, nagyon is sok! Vacak villámhárítója, egész nap csak recseg, meg hangok jönnek ki belőle, ilyen angyalhangok, olyan angyalhangok… Biztosan valami kóbor áramkörre állítódott rá, az is lehet, hogy kalózadóként a tévé egyet fogja… Megyek, megnézem, mi van a tetőn, nem tetszenek nekem ezek az angyalos dolgok…
ÓLOMKATONA Kezdődik. Mindenki fedezékbe!
HÓFEHÉRKE Ki ez, aki ott lent… izél…
ÓLOMKATONA Nem tudom. De nem tetszik nekem a hangja. Letépte az angyaltelefont a falról. Most megszakadt minden kapcsolatunk az angyalokkal.
JANCSI Nem tudtuk meg a földi szolgálat címét sem…
JULISKA Ráadásul az a letépős alak már fölfelé tart a tetőre ráadásul…
ÓLOMKATONA Mindenki egy-egy kémény mögé! És senki se féljen… elég, ha én félek…
Felcsapódik a feljáró, Gomulka bácsi határozott mozdulatokkal tornássza
fel magát a tetőre. Körbenéz, nyújtózkodik egy nagyot.
GOMULKA Ebben a házban rend kell legyen. Értettük?
Itt tiloss enni,
itt tiloss inni,
itt tiloss lenni,
itt tiloss görbén,
itt tiloss egyenessen,
itt tiloss eggyáltalán
menni,
de tiloss maranni is,
állni, sőt, szalanni is,
s még tiloss jáccani,
tiloss jónak láccani,
és tiloss rossznak láccani,
és tiloss hasznáni
vagy ártani,
ahogy tiloss:
hangoskonni, hallgatni,
okoskonni, nevetni,
tiloss itten örülni és szeretni,
tiloss itten meséni,
hangszereken zenéni,
emlékezni, tervezni,
álmodozni, szervezni,
segíteni eggymásnak –
itten minden tiloss ám!
Ebben a házban Gomulka bácsi a házmester. Az meg én vagyok. Egészen azonos magammal. Nem ismerem a tréfát, mert nincs is humorérzékem. Nem szeretek senkit, de nekem így is jó. A rendet szeretem, az a mindenem. De itt most nem stimmel valami. Ezzel a villámhárítóval egészen nem stimmel… Semmi sem stimmel. Angyalok, meg miegymás… Utálom az angyalhangokat… az angyalokat… Mindent, ami rájuk emlékeztet… Meg is bolondulnék, ha angyalokat találnék a tetőmön… Körülnézek kicsit a kémények között, csak kell itt valami olyannak lennie, amin gyanút foghatok…
KÉMÉNYSEPRŐ Na, már itt is vagyok. Mi a baj, Gomulka bácsi, hogy kegyességed itt a tetőn, hajlott kora ellenére…
GOMULKA Elég a szellemeskedésből, kormos ember. Nem stimmel valami a villámhárító körül. Angyalhangokat ad ki.
KÉMÉNYSEPRŐ Angyalhangokat? Honnan ismeri maga, Gomulka bácsi, az angyalhangokat?
GOMULKA Onnan, hogy olyan szépek. És hogy annyira utálom őket.
KÉMÉNYSEPRŐ Ezért kellett a villámhárítót leszakítani?
GOMULKA Ezért. Nem bírom elviselni az angyalhangokat.
KÉMÉNYSEPRŐ Bogaras egy vénember maga, Gomulka…
GOMULKA Bácsi. Gomulka bácsi.
KÉMÉNYSEPRŐ Ha utálom, akkor csak Gomulkának hívom… magamban.
GOMULKA De most kihallatszott. És miért utálsz engem, drága fiam?
KÉMÉNYSEPRŐ Mit csinálja itt a cirkuszt a villámhárítóval? Képzeleg, és csak nekem okozza vele a munkát.
GOMULKA Hát ide figyelj, nagyokos! Tudd meg, hogy itt más, nagyon gyanús dolgok is történnek az angyalhangokon kívül.
KÉMÉNYSEPRŐ Mások? Ugyan mik történnek, mondja már el!
GOMULKA Titok.
KÉMÉNYSEPRŐ Akkor annál inkább. Bennem aztán megbízhat, Gomulka… bácsi.
GOMULKA Na, azért… De nem bízom benned. Nem tetszik az a virág a gomblyukadban.
KÉMÉNYSEPRŐ De Gomulka bácsi, gondoljon már bele, hogy nézek én ki? Fekete a ruhám, fekete a cipőm, fekete a hajam, fekete a képem… Aki meglát, összecsinálja magát az utcán, ha hirtelen eléje fordulok egy sarkon. Ez a virág csak enyhíteni akar a kinézetemen. Amúgy, látott már virágot a tetőn a gomblyukamban találhatón kívül?
GOMULKA Na, rendben, ha ez így van, akkor elmondom… De én a virágokat sem szeretem ám, jobb, ha tudod, még akkor sem, ha enyhítőlegesen hordja valaki a gomblyukában… Az én házamban nincs virág, viráglocsolás, palántázás… pfuj, semmi ilyen virágosdi nincsen.
KÉMÉNYSEPRŐ Lenyűgöző…
GOMULKA Az. Lenyűgöző. Na, szóval, ha a nagy titkot akarod tudni… akarod?
KÉMÉNYSEPRŐ Már hogy a kányába ne akarnám…
GOMULKA Akkor figyelj jól!
KÉMÉNYSEPRŐ Figyelek.
GOMULKA Jobban figyelj!
KÉMÉNYSEPRŐ Jobban figyelek. Már egészen kigúvad a szemem, és kidagadtak az erek a nyakamon.
GOMULKA Akkor jó. Na, szóval, hogy az elején kezdjem…
KÉMÉNYSEPRŐ A lényeget… A lényeget, Gomulka bácsi…
GOMULKA Ha beleszólsz, nem mondom.
KÉMÉNYSEPRŐ Nem szólok bele.
GOMULKA Kérjél bocsánatot!
KÉMÉNYSEPRŐ Bocsánatot kérek.
GOMULKA Na, azért. Figyelsz?
KÉMÉNYSEPRŐ Figyelek. Az egész testem egy görcsben van a figyelemtől.
GOMULKA Helyes. Szóval, az történt, hogy elszökött néhány mesefigura a mesékből.
KÉMÉNYSEPRŐ Mesefigura a mesékből? Milyen mesefigura, miféle mesékből?
GOMULKA A meséket én nem szeretem, nem is ismerem, és hülyeségnek is tartom őket. Úgyhogy, nem tudom, milyen mesékből. De… elszökött Hófehérke…
HÓFEHÉRKE Jaj!
GOMULKA Mondtál valamit?
KÉMÉNYSEPRŐ (a hang irányába pillant, és észreveszi Hófehérkét) Semmit.
GOMULKA Tisztán hallottam, hogy azt mondtad, hogy jaj.
KÉMÉNYSEPRŐ Ja, hogy jaj? Hát bizony azt mondtam, hogy jaj, meg mondom is, jaj, jajaj, a derekam, nyomorult derékfájás gyötör.
GOMULKA Miért nem mész el betegszabadságra?
KÉMÉNYSEPRŐ És akkor ki fogja azt a villámhárítót visszaszerelni a falra, amit Gomulka bácsi nagy angyalellenes hangulatában méltóztatott leszaggatni?
GOMULKA Igaz. Szereld fel, de utána takarodj el betegszabadságra! Folytathatom?
KÉMÉNYSEPRŐ Hát persze. Ott tartottunk, hogy Hófehérke.
GOMULKA Na, látom, figyelsz. Szóval, elszökött még Csipkerózsika is…
CSIPKERÓZSIKA Jaj!
GOMULKA Megint kezded?
KÉMÉNYSEPRŐ (észreveszi Csipkerózsikát, és sorban a többieket is, följajdulásuk sorrendjében) Ne törődjön velem, Gomulka bácsi, eljajgatok én itt csendben, csak tessék zavartalanul mesélni.
GOMULKA Rendben. Különben is, megérdemled, hogy fájjon a derekad, azt pletykálják, valakik, angyalokkal barátkozol…
KÉMÉNYSEPRŐ Én? Nevetséges állítás. Egy fekete kéményseprő fehér angyalokkal? Bizony, hogy összekormoznám a ruhájukat.
GOMULKA Helyes, ne is barátkozz velük. Szóval, megszökött még Jancsi és Juliska (Jancsi és Juliska: Jaj, jaj!)… Ejnye, fiacskám, azt elnézem, hogy jajgatsz, de ha már jajgatsz, jajgass nekem egyféle hangon, mert teljesen összezavarsz…
KÉMÉNYSEPRŐ Bocsánat, jaj, Gomulka bácsi, jaj, igyekszem, jaj, egyformán jaj-gatni, jaj…
GOMULKA Szeretem benned, hogy olyan tisztelettudó vagy. Csak ne lenne mindig jó kedved, és lehetnél kicsit gonoszabb… átverni, például, kéménypucolásnál a magányos öregasszonyokat… ijesztgetni kicsit az utcán a kicsi gyerekeket, hadd ordítsanak az anyjuknak… odadörgölőzni – mondhatni véletlenül – az utcán fehér ruhában elhaladókhoz…
KÉMÉNYSEPRŐ Majd igyekszem, Gomulka bácsi, majd igyekszem… De tessék már befejezni a nagy dolgok mesélését, mert kifúrja az oldalamat a kíváncsiság.
GOMULKA Hogy is mondtam… megszökött az a Hófehérke, az a Csipkerózsika, az a Jancsi meg az a Juliska, akkor megszökött Ólomkatona (Ólomkatona: jaj!)… Mi van, most meg berekedtél?
KÉMÉNYSEPRŐ Hagyja már az egészségemet lógva, ki szökött még meg, hadd tudjam meg végre…
GOMULKA Más senki.
PIROSKA És én?
GOMULKA Mi van veled?
KÉMÉNYSEPRŐ Semmi.
GOMULKA Azt kérdezted, hogy és én?
KÉMÉNYSEPRŐ Én ugyan nem… azaz, dehogyisnem, épp azt kérdeztem, hogy és én?
GOMULKA Miért kérdezted, hogy és én?
KÉMÉNYSEPRŐ (jelzi Piroskának, hogy maradjon békén) És én… és én mikor fogom már végre azt a villámhárítót fölszerelni?
GOMULKA Eljön annak is az ideje. Szóval, ez még mind semmi. Kérdezd meg, honnan tudok a szökésről?
KÉMÉNYSEPRŐ Honnan tud Gomulka bácsi a szökésről?
GOMULKA Jó kérdés volt, ügyesen kérdezel. Onnan tudok, fiacskám, hogy két napja átjáróház a pincém. Először egy randa vén boszorkány tolta be rajta a rusnya képét, hogy Jancsit és Juliskát keresi, aztán meg egy vörös ördög fenekedett be a homályba, hogy valamilyen Ólomkatonát keres, aztán meg egy farkas hozta rám a frászt, valami Piroskát keresett, tényleg, nem is mondtam, hogy egy Piroska nevezetű mesefigura is elszökött a meséjéből…
PIROSKA Na, azért!
GOMULKA Mit naazértozol itten?
KÉMÉNYSEPRŐ Nem naazértozom itten, azt mondtam, na, azért ez már mégiscsak sok.
GOMULKA Szerintem is. Meg még itt van egy magát tizenkettedik tündérnek nevező kiállhatatlan perszóna, ő Csipkerózsika után kajtat, meg aztán egy nagyon szép, mondhatni gyönyörű nő, aki, nem szívesen mondom ki, szerintem még nálam is gonoszabb, úgy képzeld el, az ördög meg a boszorkány is tiszteli, na, nem hinnéd, ez annak a Hófehérkének a mostohája, aki szintén szökésben van.
KÉMÉNYSEPRŐ Azt tessék nekem megmondani, Gomulka bácsi, miből gondolják ezek, a maga vendégei, hogy itt vannak valahol a szökött mesefigurák?
GOMULKA Hajolj közelebb! A szálak ide vezetnek.
KÉMÉNYSEPRŐ Ide? Miféle szálak?
GOMULKA Azt nem tudom. De mind máshonnan érkezett, mind itt kötött ki, és addig el sem megy egyik sem, míg meg nem találja a szökevényeket.
KÉMÉNYSEPRŐ Na, itt aztán kereshetik őket.
GOMULKA Keresni is fogják.
KÉMÉNYSEPRŐ Ettől féltem.
GOMULKA Mitől féltél te?
KÉMÉNYSEPRŐ Hogy majd jönnek, és összetapossák a tetőmet, megrongálják a kéményeimet…
GOMULKA Hülyeség. Egy tetőn nincs mit megrongálni, a kéményeiden meg mégannyit sem. Na, láss neki a munkának! Ja, és még valami… Ha látsz valami gyanúsat, mondjuk, észreveszed valamelyiket, t&uum