Nem tartom célszerűnek, hogy a 2008-as sajtóvisszatekintőm irányvonalát a népszerű, a visszhangos vagy a provokatív írások felvonultatása szabja meg, a szempontok ugyanis vitathatók. Ehelyett inkább a román kulturális élet mozgásai felől érdeklődőknek javasolnék újraolvasásra néhányat az erre érdemes lapokból és közleményeikből.

Az alig néhány éves, időnként hálátlan, de többnyire produktív és mindig izgalmakkal teli szelekciós munka egy dologban most is megerősít: továbbra is azokra a lapokra esküszöm, amelyek nem a kísérletézés szándékával kezdeményeznek vitákat hazai vagy világviszonylatban közkedvelt témák margójára, hanem kellő diplomáciával folytatnak dialógust (vagy alakítanak ki saját fórumokat) egymás között is. Kulturális vonalon legalábbis ez a helyzet. Amit tehát 2008-ban érdemes még egyszer fellapozni, azt olyan lapokban kell keresni, mint az Idei în dialog, Observator cultural, Dilema veche, Suplimentul de cultură, valamint a România literară.

Az őszi hónapok legvitatottab témája, a „román irodalom halála" köré szervezte a legtöbb fórum, blogger és irodalomszakértő vehemens reakcióját. Paul Cernat, a közismert fiatal kritikus nem feltalálta vagy felfedezte ezt a már jó ideje lappangó jelenséget, hanem csupán újra fölvetette. Két részben közölte esszéjét az Observator cultural augusztus 17-ikei, illetve a szeptember 4-ikei számokban Puncte din oficiu pentru literatura română tânără I, II címmel (Pontok hivatalból a fiatal román irodalomnak). Elsőként ott látszik elbukni, hogy a címben nem pontosítja a kontextust, írásából ugyanis kiderül, hogy kizárólag a próza-, és ezen belül is csak a regényhiány foglalkoztatja. Mely szerint a kortárs fiatal írójelöltek egyre kevesebben vannak, a fiatal írók pedig egyre kevésbé motiváltak. Regényeik minőségét illetően messze elmaradnak a két világháború között írottaktól, de még az 1965–1989 között született alkotásokkal sem veszik fel a versenyt. A bennük megidézett történetek a szerzők személyes kis történeteire redukált változatok, amelyek a fiatal és „alternatív" rétegen kívül képtelenek egy szélesebb és érettebb olvasóközönséget is megszólítani. Már nincsenek „nagy témák" és „nagy tétek", lankadóban a „narratív erő", a szerkezet pedig szétesik. Az új generáció komolyabb figurái is sokszor azt a benyomást keltik, hogy máris dekonstruálnak – még mielőtt megtanulnának szakszerűen konstruálni.

Ahogy az várható volt, Cernat helyzetjelentése a fiatal román regényről nem maradt visszhangtala,n és nagyon sok ponton árnyalásra késztette a tollforgatókat. Szintén fiatal és közismert kritikusok reagáltak a Prókusztész ágyába kényszerített írók védelmében. Bogdan-Alexandru Stănescu, akit a Suplimentul de cultură oldalairól ismerünk, nem a probléma realitását kérdőjelezi meg, hanem a kérdésfelvetés paramétereinek a kijelölését hiányolja, a kritikust pedig saját ellentmondásaival szembesíti (De ce nu avem capodopere. Miért nincsenek remekműveink, Suplimentul de cultură, szept. 20–26.). Costi Rogozanu újabb ellentmondásokra érez rá, fájlalja, hogy a pop-kultúrát és a minimalizmust valamikor támogató Cernat most elutasítja ugyanazokat az alkotókat és műveiket (Atenţie, iar ne-a murit literatura. Figyelem, megint halott az irodalmunk, Suplimentul de cultură, szeptember 20–26.). Daniel Cristea-Enache következtetése a kritikus profizmusára reflektál, szerinte Cernat írásai egyfajta kritikai identitás-krízist igazolnak (Biata proză tânără. Fiatal prózánk, te szegény! România literară, 37, szept. 19.).

Dan C. Mihăilescu októberben még egyszer átfutja a fórumokat, az edzett kritikus és publicista bátorságával pedig nevén nevezi azt, amit talán Cernat is megfogalmazott  magának: valóban „takarmányhiány" van, ez pedig negatívan érint a „kérődző" irodalomkritikusok közül néhányat. 2008-ban az arányok paradox módon valóban megfordultak, jóval több a tartalmas kritika a felületes munkákról, mint a szerethető román alkotások. Mihăilescu írását az októberi Idei în dialogban keressék, az Irodalmi élet rovatban (În contra sărăciei narative. A narratív szegénység ellen).

Ugyancsak őszi téma volt a „rózsaszín póni" mitikus/misztikus története, és az ezt vitató írások párbeszéde. Poneiul roz înlocuieşte Mioriţa (A Miorica helyét átveszi a rózsaszín póni) címmel válogatott a szakértői hozzászólásokból a Suplimentul de cultură egyik augusztusi száma. A New York-ban megrendezett street art-tárlat, valamint a média által keltett morális pánik lényegi problémákra reflektál, arra kérdez rá, hogy vajon bárhogy ítélkezhetünk a művészet fölött, valamint melyek a művészet határai, melyek a kulturális diplomácia határai, mi a mértéke a populáris ízlésnek és a szakértői véleménynek. Ezúttal szakértőktől, kortárs román és európai művészektől és tárlatvezetőktől olvashatnak hiteles véleményeket (Suplimentul de cultură, aug. 16–22.).

2008 egyik rangos irodalmi eseményéről számol be a Suplimentul de cultură, az esemény apropóját a Frankfutban megrendezett könyvvásár adta. A Literatură şi exil (Irodalom és száműzetés) címmel szervezett különleges kerekasztal a német diaszpórát célozta meg. Az esemény kulcsszereplői Gabriela Adameşteanu és Norman Manea szerzők, valamint Carmen Muşat és Daniel Cristea-Enache kritikusok voltak, a beszélgetés témája pedig a száműzetés fogalmának újszerű kontextualizálása volt. A száműzetés témája mind az Întoarcerea huliganului (A huligán visszatérése), mind pedig az Întâlnirea (A találkozás) című modern román alkotásokban beazonosítható. Arra a kérdésre pedig, hogy a jövő olvasógenerációja mennyiben érti majd meg az írók traumáit, a szerzők kifejtették, hogy a mai globalizált világ realitásainak függvényében szükség van a fogalom aktualizálására, figyelve arra is, hogy a mai értelemben vett modernitás elveszítette centrumát (George Onofrei: Între centru pierdut şi nevoia de apartenenţă. Az elveszett centrum és a hovatartozás igénye között, Suplimentul de cultură, okt. 25–31.).

H.-R. Patapievici az idén elhunyt Monica Lovinescura, és vele együtt Virgil Ieruncára emlékszik. A gyakran emlegetett „M. L. és V. I." jelenséget ebben az esszében lehet félreértések nélkül megérteni. Patapievici itt most egyszerre igaz és szép szavakkal dolgozik (Martorii adevărului. Az igazság tanúi, Idei în dialog, május).

Lírában a már emlegetett kvintett jelentette az év szenzációját Traian t. Coşovei, Nichita Danilov, Ion Mureşan, Ioan Es. Pop és Liviu Ioan Stoiciu közreműködésével. A Băutorii de absint (Az abszint mámorában) címet viselő kötetbe régi és új alkotásokat válogatott a kötet szerkesztője, ezekkel jelezvén az említett költők alkotási fejlődésvonalának főbb szakaszait. Daniel Cristea-Enache invitál az olvasásukra május-június hónapokban, még mindig az Idei în dialogban (Marea fotografie I, II. A nagy fénykép).

Szépen halad a Polirom a Vladimir Nabokov-életmű román fordításával, Cărtărescu pedig a Nobel hazájában sem vallott szégyent az Aripa dreaptă (A jobb szárny) svéd változatával, a rangos svéd Albert Bonniers Förlag kiadónál jelent meg Cărtărescu Orbitor (Vakvilág) című regényének harmadik kötete, a svéd kritika pedig a Nobel-díjat sem tartaná túlkapásnak (Critica din Ţara Nobelului pariază pe Cărtărescu. Cărtărescura fogad a svéd kritika, România liberă, nov. 12.). Egyébként Delia Pop írását a regény tükör-szimbolikájáról Cuvânt înaintea oglinzii (Szavak a tükör előtt) érdemes még egyszer megkeresni az Idei în dialog márciusi számában.
Végül pedig filmről, színházról, realizmusról és lehetséges kapcsolataikról olvashatnak tartalmas és jól szervezett dialógust, amelyben nemcsak Liviu Ornea film- és színházszakértő mond újakat szubjektív, de nagyon hiteles válaszaiban, hanem Alex. Leo Şerban kérdéseiből is sok minden kiderül a kortárs román film és színház világáról (Teatrul, filmul şi povestea cu realismul. Film, színház és a realizmus története, Idei în dialog, november).