Tamási Áron emlékére

Feltámadás után

meggyűlik az embernek a baja.

Mire odaérsz a hivatalhoz, már hosszú sor kanyarog

előtted. Kötelességed, és egyben érdeked is

érvényteleníteni a halotti bizonyítványodat.

Hanem amikor az ablakhoz értél,

kéri tőled a kisasszony a születési igazolványodat. 

A homlokodra csapsz: Vajon hol lehet? 

Milyen házban, melyik fiókban vannak a papírjaid?

A hagyatéki tárgyalást igazoló iratok?

Mi lett az örökséggel, mit tartottak meg,

és mit kótyavetéltek el az utódok?

Kihez, hová fordulj? Ki ad tanácsot?

Hol van a tudakozóiroda? Ki igazít el?

Átmenetileg a legjobb, ha a hajléktalan

szálló felé veszed az irányt. Főleg, ha már

beköszöntött a hideg évszak. Mert a

parkban már nem tanácsos éjszakázni.

Felfázol, s mehetsz máris a rendelőbe.

Melyikbe? Hogy állsz az egészségügyi biztosítással?

Ki a házi orvosod? Ki ír fel neked receptet?

Amíg összeszeded az aktákat, amíg ismét

az adófizetők listájára kerül a neved,

amíg ismét a zsebedben tudhatod a kártyát,

amivel kiveheted a nyugdíjadat az automatából –

napok telnek el. Hetek? Hónapok? Hiába hivatkozol Istenre, 

hiába hivatkozol a trombitaszóra! Az is lehet, hogy 

nem bírod ki idegekkel, és káromkodva indulsz vissza...

Azt mondod: Uram, felejtsük el ezt az egészet!

Azt mondod: Uram, borítsunk fátylat az egészre!

Minek feltámadni, amikor a megváltás még

alig kezdődött el! Uram, örülök, hogy a halotti

bizonyítványomat még nem sikerült érvényteleníteni!

Örülök, hogy azt felmutatva,

még hátha visszaosonhatok a temetőbe

a hátsó bejáraton...

2022. november 23.