[2020. május]
Az égbolt fedeléről visszaverődő
hang vagyok én is. Először megköt: legyen.
Majd megszólal a teremtés hullámhosszán:
a szelektív gyűjtés még várat magára.
Színkód szerint kerül a földbe a hasznos,
szinkronban párolog el, ami azonos.
Mi végre, hisz úgyis egybekerül majd mind,
tudod, visszhangkamrája az égnek a föld.
Lefelé nőnek a hegyek, és befelé
lóg rajtunk a gyümölcs. Szelektív a szüret,
de egyenlővé leszünk az erjedésben.
Jóvátételként átláthatóvá tesz majd
a diszkrét, morajló lepárlás. Lassacskán
lecsapódik a gőz az ég üvegéről.