Sokat mutat borban a gyöngy,
ha akar.
Fényes, mint az első őszi
ravatal.
Bőbeszédű, mint a gyermek,
ha ígér.
Törleszkedik, mint állat, ha
enni kér.

Színe minden pillanattal
változik.
Áldást oszt, majd elringat az
átokig.
Áttetsző, majd tört fehérrel
hiteget.
Pipacsot tép, vérrel festi
az eget.

Jó ivónak üdvössége
jó bora.
Többet ér, mint tucat derék
cimbora.
Többet ér, mint tucat omlós
szerelem.
Ezer ujjal zongorázik
a szíven.

Ezer hanggal andalítja
a fület.
Fennköltebb, mint aranyművű
feszület.
Finomabb a pókfonálú
kelménél,
amit könnyű sóhajtással
eltépnél.

Íze, mint a testet öltött
napsugár.
Bódult éjméz, ereidben
csordogál.
Haragoszöld, fanyar hullám
torkodon,
legrejtettebb éneden is
átoson.

Sokat mutat borban a gyöngy,
csupa jót.
Ezer karral öleli az
álmodót.
Ezer karddal hasogatja
az időt.
Visszhangossá bűvöli a
levegőt.