(Mint a’ földmivelő...)
Mint a’ földmivelő jól munkált földbe magot vet
S várja virúlását istene s munka után:
Úgy a’ sírokkal felszántott földbe halottit
Hordja koronként a’ végtelen emberiség.
És haloványon a’ dús, a’ szegény és a’ koronás fők
Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest.



 


Mint ha a szárazság szikkaszt hártyát az iszapra,
S esztendőre talán rétté peshed a láp:
Úgy lép hullákkal bevetett földünkre a gyermek,
Fönnen hordva fejét, csüggve az égi derűn.
Ám elegendő gyönge esőnek hullani újra,
S nincsen lépni hová, gyúrja a csontdagonyát.